Meghalt Astrid Lindgren svéd írónő

Stockholm. Kilencvennégy éves korában, hosszú betegség után elhunyt Astrid Lindgren svéd írónő, aki halhatatlanná tette Harisnyás Pippi alakját.

Az 1907. november 14-én Astrid Ericsson néven a dél-kelet-svédországi Vimmerbyben született írónő ugyanahhoz a svéd gyermekirodalom-vonulathoz tartozik, mint Selma Lagerlöf, a Nils Holgersson, vagy Gösta Knutsson, a Kóbor Muki szerzője. Kezdetben irodalmi lektorként, majd egy könyvkiadó vállalat menedzsereként dolgozott.

Legnevezetesebb regénye úgy született, ahogyan számos más gyerekkönyv a világirodalomban: kislányának, Karinnak írta 10. születésnapjára, és azokat a történeteket dolgozta fel benne, amelyeket korábban betegsége idején mesélt neki. Harisnyás Pippi egy szeplős, vörös copfos csibész kislány, aki egyedül él majmával és lovával. Egy bőrönd arany van a birtokában, továbbá egy olyan fa, amelyen csokoládé és limonádé terem. A könyvet előbb egy nagy kiadó visszautasította, majd 1945-ös első kiadásakor a kritika igen fagyosan fogadta. A „célközönség” azonban rögtön a szívébe zárta Pippit, aki, mint egy svéd esztéta írta, „nem példakép, nem kínál erkölcsi magaslatot, és meghatni sem akar, csupán azokra az alapvető igényekre válaszol, amelyekre a gyerekeknek szükségük van, hogy magukévá tegyék a világot”.

A regényt 60 nyelvre, köztük üzbégre, szuahélira és zulura fordították le, több alkalommal megfilmesítették. További műveiben, a Kati Amerikában, Az ifjú Mesterdetektívben, az Oroszlánszívű fivérekben, vagy a Déli rétben is egészen különleges világot tudott teremteni, hősei olyan gyerekek, akiket minden kényszer nélkül nevelnek, és szabadon álmodhatnak. ĺrásaiban gyakran használta fel szűkebb hazájának népmesei elemeit és mítoszait is. Könyveinek sikerében fontos szerepet játszottak Ilon Wikland illusztrációi, akinek munkássága elválaszthatatlan az írónőétől.

„A falusi, konzervatív, vallásos Svédországból származom – vallotta Astrid Lindgren – Soha nem akartam megkérdőjelezni a fennálló társadalmi rendet. Csupán azt szerettem volna elérni, hogy megváltozzon az emberek mentalitása, bemutatva az olyan nevelés hatékonyságát, amely garantálja a gyermek önállóságát, hogy képes legyen megbékélni a világgal”.