Meghalt a popzene nagy svindlere

Fariant a halál floridai otthonában érte, ahol nagy jólétben nyugdíjaskodott. Az ehhez szükséges dollármilliók egy részét – ne szépítsük –  csalással szerezte, amellett, hogy valóban értett a zenéhez, illetve jól mérte fel a közönség igényeit. Először 1976-ban, a diszkóláz kezdetén hozott létre egy kvartettet Németországban élő brit, illetve jamaicai tagokból, Boney M néven.

A csapat legtöbb dalát ő írta, viszont olyannyira elégedetlen volt a férfi tag, Bobby Farrell hangjával, hogy inkább maga énekelte fel azt a néhány sort, amit eredetileg neki szánt. Bobby pedig remek tánctudását tette bele a produkcióba, és ügyesen tátogott a tévéfelvételeken. A Boney M hatalmas sikert aratott, legnagyobb slágereiket (Daddy Cool, Gotta Go Home, Rivers of Babylon, Brown Girl in the Ring, Hooray! Hooray! It's a Holi-Holiday) máig játsszák a rádiók. Az már más kérdés, hogy a lányok később arról panaszkodtak a sajtóban, hogy Farian kihasználta őket, illetve páran igencsak meggazdagodtak rajtuk, miközben ők csupán havi fizetést kaptak.

A Bobby Farrell énektudásával kapcsolatos információk kiszivárgását komoly botrány övezte, és mindenki azt hitte, hogy Frank Farian eltűnik a süllyesztőben. A producer ehelyett egy újabb, még sikeresebb projektet hozott össze: a Milli Va-nilli nevű R&B duót, amelynek Girl, You Know It’s True című első slágere hatalmasat robbant 1989-ben, a Music Television fénykorában. A két fekete srác, Rob Pilatus és Fab Morvan remekül mutattak a képernyőn, és ez elég volt a világsikerhez. Senki sem vette észre, hogy nem ők énekelnek, csak tátognak a tévéfelvételeken és az alkalmi fellépéseken. A következő évben a Milli Vanilli Grammy-díjat kapott a legígéretesebb új tehetség kategóriájában. Nem sokkal ezután a srácok sajtótájékoztatót hívtak össze, ahol bevallották a csalást és visszaadták a díjat, mondván, hogy nem képesek tovább hazugságban élni. A történetből nemrég dokumentumfilm is készült, amelyben elhangzik, hogy keveset értettek a szerződésből, melyet aláírtak, de nem is igazán érdekelték őket a részletek, mert csupán pénzt és lányokat akartak. Ezt meg is kapták, az állandó stresszhelyzet miatt azonban a drogokhoz menekültek – ami Rob Pilatus életébe került, 1998-ban túladagolásban halt meg 34 évesen. A lemezeken éneklő előadók később saját arcukkal is bemutatkoztak The Real Milli Vanilli néven, de dalaik keveseket érdekeltek, vagyis a rajongóknak jobban tetszett az illúzió, mint a valóság.

Frank Farian zsenialitása főleg abban állt, hogy felismerte: az európai fogyasztók ki vannak éhezve a színes bőrű előadókra, és a bőrszínt automatikusan zenei tehetséggel, kivételes énektudással párosítják. Olyan, Németországban élő, mutatós, jól táncoló fekete fiatalokat szerződtetett projektjeihez, akik gyors sikerre vágytak, mert bizonyos értelemben kiszolgáltatottak voltak az élet egyéb területein, pont a bőrszínük miatt.