Meghalt a Hammond-mágus

JUHÁSZ KATALIN

A zenekar arca az 1971-ben, huszonhét évesen elhunyt énekes, Jim Morrison volt, zenéjüket azonban Manzarek összetéveszthetetlen orgonajátéka határozta meg. A The Doors-nak nem volt basszusgitárosa, de nem is volt szükségük plusz egy tagra. A lemezeken stúdiózenészekkel oldották meg a dolgot (legtöbbször Jerry Scheff segített be), koncerteken pedig Ray Manzarek bal kézzel a basszusalapot játszotta, jobbal pedig a dallamot. Ezt a komoly technikai felkészültséget kívánó teljesítményt kevesen tudták utána csinálni, a daloknak pedig egyedi hangzást adott.

Ray Manzarek tinédzser kora óta vonzódott a keleti misztikához, ezért nyilván addig kísérletezett, amíg meg nem találta a zenei elképzeléseihez megfelelő hangszert. Ez az instrumentum a Hammond orgona volt, amely nem sokkal a The Doors 1965-ös megalakulása előtt terjedt el a rockzenében. A negyvenes évek szalonzenéjének hangzását gazdagító hangszert a dzsessz- és blueszenészek után a lázadó rockerek is felfedezték maguknak, főleg azért, mert hangja nagyon hasonlít az elektromos gitáréhoz. A leütött hangok egy bonyolult kapcsolórendszeren át jutnak egy egyszerű előerősítőbe, majd onnét egy külső hangsugárzóba. A hangkeltés ezáltal teljesen mechanikus, minimális elektronikával „szennyezve”.

A hangzás tanulmányozására elsősorban a The Doors koncertfelvételeit ajánljuk, ahol Manzarek gyakran öt-hat percen át szólózik, de tízperces orgonaszólókat is úgy volt képes beiktatni a nagy slágerekbe (Light My Fire, Riders of the Storm, Break on Through, The End, L. A. Woman), hogy új dimenzióba röpítette a stúdiólemezekről ismert verziókat.

A világ mindenképpen jobban járt azzal, hogy Manzarek a zene iránt kötelezte el magát, mintha erdeti tervei szerint filmrendező lett volna belőle. Azért érkezett Chicagóból Los Angelesbe, hogy a helyi egyetem (ULCA) filmes szakán tanulhasson, de diákfilmjeivel nem aratott különösebb sikert a tanárok körében, és későbbi próbálkozásait sem kívánjuk elemezni, kegyeleti okokból. Viszont az egyetemen találkozott a szintén filmszakos Jim Morrisonnal, és a többi már történelem. Ráadásul a The Doors feloszlása után készült szólóalbumai szintén izgalmasak, főleg a The Golden Scarab (1973) és a Ballads Before The Rain (2008).

Manzarek íráskészségére a Light My Fire címmel 1998-ban megjelent, bestsellerré vált könyv a bizonyíték, melyet önállóan, minden segítség nélkül írt. Különösen izgalmasak azok a részek, amelyekben azt fejtegeti, mi lett volna a zenekarral, ha Morrison nem hal meg, de érdekes a hármasban folytatott viták felelevenítése is az esetleges új énekes személyéről.

Végül két albumot jelentettek meg hármasban, ezeken Ray Manzarek és a gitáros Robbie Krieger felváltva énekelt. A színvonalas szerzemények ellenére a közönség fanyalogva fogadta ezeket a próbálkozásokat. Mert a közönség Jim Morrisonnal azonosította a zenekart, nélküle nem igazán fogadta el az új dalokat. Manzarek kezdeményezésére egy másik együttes, a The Cult énekesével is próbálkoztak, de Ian Astbury sem vált be, hiszen anyazenekarával azelőtt komoly karriert csinált, fontos, jelentős lemezeket tett le az asztalra, és hiába hasonlít a hangja Jim Morrisonéhoz, a The Cult zenéje mégiscsak gyökeresen különbözött a The Doors által teremtett sejtelmes, pszichedelikus világtól. Ráadásul John Densmore dobos nem csatlakozott hozzájuk, sőt beperelte két társát névbitorlásért, a Morrison család tagjaival karöltve. A pert ugyan Densmore elveszítette, de a szenzációnak ígérkező új felállás felemásra sikeredett és nem volt hosszú életű.

A kilencvenes években Manzarek különböző együttesekben játszott, az ezredforduló környékén pedig Kriegerrel együtt még egyszer megpróbált visszatérni a szép emlékű hatvanas évekbe egy saját formációval, amelynek – részben nosztalgiából – a Riders of the Storm nevet adta. Ebben a zenekarban Brett Scallions énekelt, aki egyáltalán nem emlékeztetett Jim Morrisonra, hiába igyekezett a színpadon úgy mozogni, mint legendás elődje. A Riders of the Storm nyolcéves pályafutása alatt hét koncertlemezt adott ki, amelyeken régi Doors-slágerek dominálnak.

Ray Manzarek pályafutása jól példázza a karizmatikus frontember mögött munkálkodó nagyszerű zenészek sorsát. Kérünk mindenkit, hogy ma este hallgasson meg egy tetszőleges Doors-számot úgy, hogy csak az orgonára figyel...