<p>Dosztojevszkij újsághírben olvasta, hogy egy szegény öregasszonyt fejbe vertek baltával – és megírta a Bűn és bűnhődést. A Truman Capote Hidegvérrel című regényében feldolgozott történetre – egy család kiirtására – szintén egy cikk hívta fel az író figyelmét. Till Attila a neten szaladt bele a magyar vidéken (is) dívó modern rabszolgatartásról szóló hírekbe – aztán leforgatta a Csicskát.</p>
Magyarországi rabszolgasors
Kisjátékfilm, hivatásos színészekkel és amatőr szereplőkkel. A jeleneteket néhány nap alatt vették fel egy Bugac környéki tanyán. A végeredmény egy mindössze 20 perces (szocio)ballada. Semmi moralizálás, csak képek a mai magyar rögvalóságról – mégis súlyos, intenzív tabló az archaikus emberi viszonyok továbbéléséről, a másik ember feletti totális hatalomgyakorlásról.
A gazdának tanyája van, állatai, üvegháza, családja. Meg egy csicskája, akit 50 ezer forintért vett. Nem több, mint egy haszonállat, olcsó munkás kéz, amire a gazdának égető szüksége van. Ferike fél év után már menne, inkább táncolna az utcán, de a gazda máshogy látja: fizetett érte, ha jól viselkedik, eteti, amúgy meg mihez is kezdene magával a szerencsétlen, hisz már az iratait is kidobták. Amikor a csicska mégis szökni próbál, láncra verve találja magát. Az, hogy később már a gödröt ássák a tetemnek, szükségszerű. Ebben a mikrovilágban nyoma nincs a humanizmusnak: az emberi viszonyokat a tompaság és az erőszak irányítja.
„A film szereplői mindannyian sodródnak, lefelé tartó spirálban vannak. Nincs rálátásuk az életükre, nem urai a sorsuknak – a gazda sem. Azt gondolom, hogy az itt bemutatott alá- és fölérendelt viszony, az, ahogy az erősebb, az agresszor kizsákmányolja a gyengébbet, valami nagyon jellemzőt mond el az emberről. A szabadság-egyenlőség-testvériség eszméje csak kétszáz éves történet, nem rögzült úgy belénk, mint ez az ősi kód” – fogalmazott a keddi dunaszerdahelyi vetítésen Till Attila, akit ezúttal nem tévés műsorvezetőként, hanem szociálisan érzékeny rendezőként ismerhettek meg a nézők.
Azt is elmesélte, komoly „előtanulmányokat” folytatott a forgatás előtt: rendőrökkel beszélgetett, bejárta a Miskolc alatti mezőcsáti tanyavilágot, ahol megpróbálta magába szívni a légkört, a történeteket. Hozzátette: a csicskáztatást nem lehet közelről megnézni. Az erőszakos fogva tartás, a rabszolgatartás természetesen bűncselekmény, így az érintettek igyekeznek rejtve kezelni ezeket az ügyeket. Emellett a zavaros viszonyok miatt nehezen felismerhető és tetten érhető a jelenség: a csicskatartók olyanokat választanak, akik kiestek a társadalomból, azt pedig külső szemlélőként nehéz eldönteni, hogy a tanyán foglalkoztatott kisegítő milyen körülmények között él.
Till Attila azt is elmondta, következő filmje egy nagyjátékfilm – egy kerekesszékes gengszterfilm – lesz, melynek rokkant főhőseit bérgyilkosként használja a maffia. „Vagány és vad mozi lesz. Realisztikus, némi népmesei hatással, de azért le lesz öntve kis műviséggel, jól látható filmnyelvvel. A hősök banditák, de szeretni fogjuk őket. Végül persze elbuknak” – jegyezte meg a rendező. A filmet idén nyáron forgatják le, jövő tavasszal kerülhet a mozikba.
A Csicskát a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban a Családi Könyvklub által szervezett esten vetítették le. Till Attilával Bárdos Deák Ágnes énekes, író beszélgetett.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.