Magyarok a Bibliotékán

GARAJSZKI MARGIT

Mindez azért is fontos, mert a Bibliotékán egyetlen szlovákiai magyar könyvkiadó sem képviseltette magát önálló standdal, ami a magas bérleti díjakat figyelembe véve nem meglepő.

A Szlovákiai Magyar Bibliotéka pénteki programját Németh Zoltán irodalomtörténész mintegy kétórás előadása alkotta Magyar irodalmi körkép címmel. A szlovákiai magyar könyvkiadás általános ismertetése után rátért az egyes könyvkiadók jellemzésére, összegezve 2012-es tevékenységüket. Németh Zoltán rámutatott, hogy a rendszerváltás előtt csak egyetlen szlovákiai magyar kiadó létezett, a Madách, amely 1989 után is folytatta tevékenységét Madách Posonium néven, az irodalmi hagyományőrzést tűzve zászlajára. A rendszerváltással új kiadók jelentek meg a színen, több vidéki kiadó is feltűnt, Pozsony pedig veszített központi szerepéből. Dunaszerdahelyen megalakult a fiatalabb korcsoportokat megszólítani próbáló Lilium Aurum, vagy a Kaleidoszkóp könyvek sorozatot megjelentető Nap kiadó. Egyes kiadóknak sikerült sajátos profilt, egyedi kiadói filozófiát kialakítaniuk. Így lett az AB-ART kiadó, amely hosszú ideig az elsőkötetesek bázisa volt, mostanra a kortárs magyar, immáron kanonikus szerzők kiadója.

Izgalmas jelenség, hogy több kiadó felvállalva a multikulturalizmus és többnyelvűség gondolatát, helyt adva két- vagy akár többnyelvű köteteknek is. Így jelent meg többek között Jitka Rožňová verseskötete, a Lámpaoltás szlovák és magyar; Zalaba Zsuzsa mesekönyve, a Titokzatos kopogás angol és magyar; valamint Thiele-Csekei Enikő Szakítópróba című verseskötete magyar és német nyelven.

Németh Zoltán előadásában kiemelte a közép-európai jelentőséggel bíró Kalligram kiadót, amely nemcsak kortárs, hanem klasszikus magyar és szlovák szerzők könyveit is megjelenteti. A tipikusan közép-európai könyvműhelyként működő kiadó igyekszik megismertetni a szlovák és magyar irodalmat mindkét irányban. Egyik húzónevének számító Grendel Lajos szinte minden műve le van fordítva szlovák nyelvre, a szlovákiai magyar sorsot így a kisember szemszögéből ismerheti meg a szlovák olvasóközönség.

A Szlovákiai Magyar Bibliotéka vasárnapi eseménysorozatának nyitó programja Mikszáth Kálmán szlovák fordításban megjelent műveit ismertette. Kiss Gy. Csaba magyarországi irodalomtörténész főként a Beszterce ostromának interetnikus olvasatára hívta fel a figyelmet. Daniela Hučková, a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetének igazgatónője arról beszélt, hogy Mikszáth a maga korában a szlovákok között is kifejezetten közkedvelt író volt szatirikus-ironikus hangvételének köszönhetően, és a Fekete város, illetve a belőle készült film máig erősen jelen van a szlovák kulturális közegben.

Silvester Lavrík szlovák próza- és drámaíró, színházi rendező Márai Sándor szlovák fordításban megjelent művei kapcsán azt emelte ki, hogy azok a mai szlovákok számára is jól értelmezhetőek és élvezetesek, az író gondolkodásmódjának és értékszemléletének köszönhetően. Erre az előadó önmagát hozta fel példának, hiszen olyannyira inspirálta őt Márai életműve, hogy tavaly A polgári kutya nevelése címmel egy kétnyelvű szlovák–magyar darabot írt és rendezett, főszerepben Márai Sándorral. Lavrík szerint Márainak minden esélye megvan rá, hogy bekerüljön a szlovák irodalmi kánonba.

A rendezvény záróprogramja, a Deák Renáta vezette beszélgetés a műfordítás sajátos kihívásait járta körül. A két meghívott vendég Forgács Ildikó és Jitka Rožňová műfordítók rámutattak a szlovák és magyar nyelv alapvető különbségéből adódó nehézségekre, amelyekkel a munkájuk során találkoznak. Másrészt úgy látják, a két kultúra közelsége könnyebbséget is jelent. A szlovák és a magyar olvasó is a magáénak érezheti a másik nemzet műveiben megfogalmazott gondolatokat, azok nem szorulnak különösebb magyarázatra, hisz hasonló életérzés fogalmazódik meg bennük.