Magyar öröm, dán győzelem

PUHA JÓZSEF

A Dal döntője után azt jósoltam, hogy ByeAlex Malmőben vagy leszerepel, vagy előkelő helyen zár. Ez attól függ, hogy egyszerű dalocskájával képes lesz-e úgy megfogni az európai közönséget, ahogy bennünket, magyarokat megfogott.

Csak a két véglet jöhetett számításba. Utólag bevallva, a nevesincs celebek és az évente egyszer zeneszakértővé előlépő újságírók, de főleg az internetes oldalak fórumaiban megjelent negatív bejegyzések hatására egy idő után már nem nagyon bíztam a sikerben.

Mi, magyarok olyat tettünk, amit korábban nem mertünk meglépni. Olyan előadót küldtünk az Eurovíziós Dalfesztiválra, akiről tudtuk, alaposan ki fog lógni a mezőnyből. De bíztam abban, hogy a szakmai zsűri és a nézők nem csak az énektudás alapján hozzák meg döntésüket.

ByeAlex a Zoohacker remixében előadott Kedvesemmel az előkelő tizedik helyen végzett, ami a harmadik legjobb magyar helyezés Friderika 1994-es negyedik és Rúzsa Magdi 2007-es kilencedik helye után. Az a bizonyos nagy kő már csütörtökön leesett a szívemről, miután ByeAlex bejutott a szombati döntőbe. (Nyolcadikként, hatvanhat ponttal kvalifikálta magát.)

A Kedvesem – akárcsak bennünket – Európát is megosztotta, amit biztató jelként könyveltem el. A rosszindulatú internetes kommentek közül csak kevés fogalmazott meg építő jellegű kritikát. A velük szembenállóknak bejött a jópofa, végtelen nyugalmat árasztó, egyszerű hangvételű dalocska, s nem zavarta őket ByeAlex egyelőre korántsem tökéletes énekhangja.

A döntőben tizenhetedikként, Kővágó Dániel gitáros és Wéber Helga vokalista társaságában színpadra lépő magyar előadó nyolcvannégy pontot gyűjtött össze. A legnagyobb meglepetés a Németországtól, kontinensünk második legfontosabb zenei piacától kapott maximális tizenkét pont. A kettes számú meglepetés a Romániától kapott nulla pont. Finnországtól és Svájctól tíz-tíz, Albániától nyolc pont érkezett. Szlovákia idén nem indított versenyzőt pénzügyi nehézségekre hivatkozva, úgyhogy a szabályok szerint mi nem szavazhattunk.

ByeAlex sikere részben a média kudarca. Az emberek többségének elege van a tévés tehetségkutatókból kikerülő, tökéletesen éneklő, agyonsztárolt percemberekből és a címlapos celebekből. Nemcsak Magyarország, hanem egész Európa az antisztárokat keresi. ByeAlexből és szerzeményéből sugárzik az őszinteség. A zenész nem markol sokat, de azt jól fogja, és nem engedi el. „Tudom, hogy sokat kell még fejlődnöm, mert jó dalszerzőnek tartom magam, de előadóként még van hová előrelépnem. Nagyon jó érzés volt az arénában tizenvalahányezer embernek énekelni, most nem voltam ideges, mint az elődöntőben” – mondta ByeAlex.

A versenyt a dán Emmelie de Forest nyerte meg. „Nagyszerű dolog történt az életemben, köszönöm Dániának, és azoknak, akik bíztak bennem. Erős verseny volt, és csodálatos érzés, hogy sikerült” – ezek voltak a győztes első mondatai a döntő utáni sajtótájékoztatón. „Hogy mit üzenek a hozzám hasonló fiataloknak? Mi kell a sikerhez? Kellenek jó tanárok, remek zenésztársak, de el kell viselni a kudarcokat is, és kitartónak kell lenni” – tette hozzá.

A helyzet továbbra is változatlan: az előadók és dalaik többsége csak a hazájukban életképesek, európai szinten – egy-két kivételtől eltekintve – labdába sem rúgnak. Idén ugyan többször volt olyan érzésem, mintha a verseny próbálná behozni a lemaradását, de még így is sok-sok évre van a jelenlegi európai felhozataltól és divatirányzatoktól. Az elmúlt évekkel ellentétben azonban nem keserű a szájízem, hiszen ByeAlex alaposan helytállt, bebizonyította azt, hogy egyéniségek kellenek a zeneiparnak, s nem futószalagon érkező, tökéletes hangú tucatsztárok. A Kedvesem hetek óta a rádióállomásaink legjátszottabb magyar dala, sikere fokozódni fog, s most már szinte biztosra vehető, hogy 2013 legnagyobb és legemlékezetesebb magyar slágereként vonul be a zenetörténetbe.