Madridi férfiak az idegösszeomlás határán

Fele Martínez és Javier Cámara Karlovy VarybanZuzana Mináčová felvétele Fele, a spanyol duó vékonyabbik fele, David Beckhamet hozta arcán szelíd vigyorral. Javier, aki a filmben transzvesztitaként parádézik, Victoriát „csipkedte” finom iróniával. Maréknyi közönségük dőlt a nevetéstől. Fent, a színpadon, a vetítést megelőző három percben a szövegükkel hódítottak. „Mi szebbek, karcsúbbak és kopaszabbak vagyunk, mint Pedro Almodóvar, bennünket könnyebb szeretni!” Közös filmjükhez pedig a következő „használati utasítást” adták: „Félre az előítéletekkel! Hunyjátok be a szemeteket, nyissátok ki a szíveteket, és tárjátok szét a lábatokat! Éljen a Rossz nevelés!”

Nem ez volt az első munkájuk Almodóvarral. Korábbi filmje, a Beszélj hozzá! mindkettőjük előtt új dimenziókat nyitott. Benigno, az odaadó betegápoló megformálásáért Javier Cámara az Európai Filmakadémia díját kapta. Ugyanebben a történetben Fele Martíneznek kisebb szerep jutott. A Rossz nevelésben azonban fordult a kocka. Cámara egy hormonkezelt bártáncos(nő) szerepében nyújt fergeteges epizódalakítást, Martínez a történet „szenvedő alanyát”, az ifjú színészt kívánó rendezőt formálja meg hitelesen. Flúg és ledöntött korlátok az egyik oldalon, a szenvedély mindent elsöprő ereje és a kiharcolt beteljesedés a másikon.

Javier Cámara színpadi színészként indult a pályán 1991-ben. Első nagy sikerét a Hét élet című televíziós sorozatban aratta, majd ezt követte a Szex és Lucia, Julio Medem komédiája, amellyel jókorát lépett előre.

Fele (Rafael) Martínez ugyancsak színpadon kezdett. Színitanulmányai befejezése után csoporttársaival Sex-Peare Teatro néven alapított társulatot, majd Alejandro Amenábar Tesis című alkotásával a spanyol film Goya-díjas színésze lett. Almodóvar új opusával a cannes-i fesztivál közönségét is elvarázsolta.

Mikor és milyen körülmények között találkoztak először Almodóvarral?

Javier: A Beszélj hozzá! előtt egy sitcomban dolgoztam vele a spanyol tévében. Isten tudja, miért, megjegyzett. Nem is kérte, hogy menjek el meghallgatásra. Bízott benne, hogy meg tudom csinálni, amit majd kér tőlem. A Beszélj hozzá! előtt mindig csak vígjátékokba hívtak, ez volt az első film, amelyben drámai szerepet kaptam. Ezért külön hálás vagyok Pedrónak.

Fele: Én sem voltam castingon. Kis szerep, mondták, amikor kiküldték a Beszélj hozzám! forgatókönyvét. A szerető. Naná, hogy boldog voltam! Almodóvarral dolgozni a legnagyobb álom egy spanyol színész számára. Presztízskérdés. A Rossz nevelés óta velem is máshogy tárgyalnak. Igazából most kerültem reflektorfénybe. Igen, bizonyos fokig Almo-dóvart játszom a rendező szerepében. Nagyon sok elem az ő életéből került be a filmbe. Ő ebből nem is csinál titkot. Nekem meg az volt a dolgom, hogy még a legerotikusabb jelenetekben is gátlás nélkül adjam magam.

Hol húzták meg a határt? Megbeszélték, hogy meddig hajlandóak elmenni, mennyit fognak bevállalni, mutatni?

Javier: Bár a testem nem olyan szép, mint a lelkem, én sok mindenre hajlandó vagyok. Csak fizessenek meg! Rögtön az első forgatási napon azt mondtam Pedrónak: „Én mindenre készen állok, csinálj velem, amit akarsz!” A legjobbról sajnos lemaradtam... ha-ha-ha! De végig úgy dolgoztunk, hogy a legjobbat és a legrosszabbat is ki tudta hozni belőlem. Egyébként pedig olcsó vagyok, könnyen megvehető, úgyhogy megegyezhetünk...

Fele: ... párban is megyünk, ha kell! Pedro is így szeret bennünket. Komolyra fordítva a szót, remélem, a következő filmjében is ott leszünk. Különben nem igaz, hogy csak a nőkkel szemben kedves. A férfiakat is szereti! Az első napon rettenetesen izgultam. Tudtam, mi vár rám, hogy nekem kell a legtöbbet mutatnom magamból, hogy én bújok ágyba Gaellel. Bevallom, majd összecsináltam magam az idegességtől, hogy mi lesz, hogy lesz, miképpen fog egymás karjaiba küldeni bennünket.

És milyen volt?

Fele: Almodóvar? Finoman instruált. A lehető legfinomabban.

És Gael? A mexikói Garcia Bernal, aki a rendező „babáját” játssza?

Javier: Pedro sokat foglalkozott vele. A mexikói spanyol ugyanis elüt az általunk használt spanyol nyelvtől. De meglett a közös nevező! A következő lecke a transzvesztiták gesztusrendszere volt. Pedro sokat tud a témáról. Még azt is megmutatta Gaelnek, hogyan viselkedtek a travesztik a nyolcvanas években, és hogy miben változtak az elmúlt húsz év alatt.

Fele: A medence melletti jelenetet, amikor Gael vetkőzik, én meg a vízből lesem őt, rengetegszer lepróbáltuk. Sok kérdés merült fel, a szöveg mögött a tekintetek is fontosak voltak. A kimondatlan vágyódást kellett megmutatnom egyetlen szó nélkül. Három napig csak ezen az egy jelenetsoron dolgoztunk, de úgy érzem, meglett az eredménye. Gael egyébként úszóként is remekül helyt állt a filmben. Mint egy bajnok, olyan viszonyban van a vízzel.

Almodóvar sokak szerint diktátorként viselkedik rendezés közben. Önök is ezt tapasztalták?

Fele: Én csak azt láttam: amint elkezd dolgozni, megszűnik körülötte a világ, és már nem lehet vele beszélni. Az egész film ott van a fejében, a legapróbb részleteket is pontosan látja. Igyekszik mindent úgy megvalósítani, ahogy azt kitalálta, megkomponálta. Ha dühös, mert akadályozzák őt a munkában, akkor nagyon nehéz vele. Úgy viselkedik, mint egy gyerek, akitől elvették a játékát.

Javier: Ha elégedetlen egy jelenettel, elkezd improvizálni. Amikor például a Beszélj hozzá!-t forgattuk, és Geraldine Chaplinnel az erkélyen beszélgettünk, valami nem tetszett neki. Mutattunk neki többféle variációt, de egyikre sem mondta, hogy „ez az, most jó!” Leálltunk. Illetve máshogy folytattuk. Geraldine, lazításképp, elkezdett rögtönözni. De csak úgy magának. Kereste a lehetséges megoldást. Pedro észrevette, mit csinál, szó nélkül figyelte, aztán mosolyogva arra kérte őt, hogy csak beszéljen, beszéljen. Leült a földre, és felírta a kulcsmondatokat, és így született meg a filmben látható jelenet, amikor Geraldine és én a táncról beszélgetünk a balkonon. De mondhatok egy másik példát is: van egy ötperces jelenet a Beszélj hozzá!-ban, amikor a partneremmel együtt ott állunk a kómában fekvő lány ágya mellett. Nem tetszett neki a felvétel. Gond volt a kameraállással. Vitázott a műszakkal. Aztán egy perc alatt kitalált egy egészen új megoldást. Úgy átrendezte a jelenetet, hogy a végén mi is szájtátva bámultunk egymásra.

Tehát nem igaz, hogy olykor-olykor erőszakos?

Javier: Az én szememben olyan, mint egy hajóskapitány. Szemmel tartja a hajóját és a legénységét is. Én teljes mértékben megbízom benne. Spanyolországban általában 15–30 nap jut a forgatást megelőző előkészületekre. Almodóvarnál ez négy hónap. A Beszélj hozzá! első forgatási napján már szinte otthonosan mozogtunk a kórházban. Mágikus pillanatokat éltünk meg együtt. Még akkor is, ha néha idegfeszítő volt a munka. Máskor viszont kimondottan szórakoztató.

Fele: Kaptam egy remek tanácsot Javiertől, mielőtt elkezdtük volna a Rossz nevelés forgatását. Azt mondta: „Készülj fel jól, nehogy lemaradj mögötte. Vannak rendezők, akik mellett négyszáz méteres gátfutásban van részed, Pedro mellett azonban a maratont kell megszoknod.” És igaza volt. Pontosan fogalmazott. Pedro azonban nemcsak szigorú, zavarba ejtően kedves is tud lenni. Főleg, ha tetszik neki a felkínált ötleted. Viszont ha látja, hogy feszült, gondterhelt vagy, mindent megtesz, hogy megnevettessen. A humorérzéke is elképesztő. A határvonalakat azonban mindenben ő jelöli ki.

Javier: Nekünk, spanyoloknak, Bunuel mellett ő a másik legfontosabb rendező. Én azért kedvelem őt annyira, mert a mozit, a forgatást is ugyanazzal a szenvedéllyel éli meg, mint a maga világát. Briliáns ember. Nagyon okos és nagyon művelt. Mindig radikális témát választ, és nem törődik a csökött gondolkodású emberekkel. Neki egy a fontos: a lehető legtökéletesebb munkát végezni. Ha kell, huszonhatodszor is nekirugaszkodik ugyanannak a jelenetnek. Közben soha nem kiabál, nem használ durva szavakat. Élvezi a forgatást, látni rajta, hogy megszállottja a filmnek. És ezt várja mindenkitől, aki vele együtt szállt fel a hajóra. Benigni szerepéhez a Beszélj hozzá!-ban beíratott egy ápolói, majd egy masszőrtanfolyamra. Amikor mindkettőt elvégeztem, közölte velem, hogy jó lenne, ha jelentkeznék gyorsan egy speciális kurzusra. „Most? Pár nappal a forgatás elkezdése előtt?” – csodálkoztam. „Igen, örülnék, ha a fejmasszázs alapjait is elsajátítanád! – mondta. – Nem érdekel, mikor végzel, ha kell, később kezdjük el a forgatást.” Ő ilyen. Nem ismer lehetetlent.

Hogy fogadta a Rossz nevelést a spanyol közönség? A katolikus egyház hívei, gondolom, nem lelkesednek a filmért, hiszen a Franco-rezsim katolikus iskolarendszerét és a papi pedofíliát ábrázolja az érzelmek hálójában.

Fele: Az egyház képviselőinek és vakbuzgó híveinek sem Spanyolországban, sem másutt a világon nem tetszik a Rossz nevelés. De nem lázadoznak. Almodóvar minden alkotása egy hatalmas kő a problémák állóvizébe. A Rossz nevelés az érzelmek filmje. Tehát nem a szexualitásé, noha e kettő kapcsolatban áll. És egyházellenes alkotásnak sem nevezném a Rossz nevelést. Csak elmesél egy történetet, amelyben egy pap folyamatosan zaklatja tízéves tanítványait. Spanyolországban sokan azt hiszik, a sebek csak úgy tudnak begyógyulni, ha nem beszélünk róluk. Almodóvarnak más a véleménye. Nem szereti a „finoman elhallgatott” dolgokat. De mondom: a spanyolok nem lázadoznak a film ellen. Majd Amerikában fog nagy viharokat kavarni. Ott most napirendi téma a pedofília. Nagyon sok egyházmegye csak azért zárta be a kapuit, mert a szexuális zaklatást megélt gyerekek szülei komoly anyagi kártérítést követeltek a bíróságokon. A pert ugyanis mindig ők nyerik meg.

Javier: Pedro filmjei már nem annyira sokkolják a közönséget, mint valaha. Régebbi munkáival sokkal nagyobb ellenérzéseket váltott ki. Voltak vetítések, amelyek hatalmas botrányba fulladtak. Ma egészen más a helyzet. A mai közönség számára már a sok is kevés.

Hosszú idő után ez az első Almodóvar-film, amely kimondottan „férfias alkotás”. Ebben a férfiak állnak az idegösszeomlás szélén. Nőket csak egyetlen rövid jelenetben látunk.

Javier: A következő filmjében majd biztosan fordít a dolgok állásán.

Fele: Nem árulta el, mi lesz a témája, de ha csak a nőkről fog szólni, én akkor is szívesen játszanék benne. Jöhet bármi. Tűzpiros estélyi ruha dekoltázzsal, tűsarkú cipővel... vállalom!

Javier: Ne vedd el a kenyerem, könyörgöm, ne vedd el!