Ma: színházi világnap

A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a művészek és a közönség számára. Az idén Isabelle Huppert világszerte elismert színésznő fogalmazta meg gondolatait. 

Isabelle Huppert üzenetében arról ír, hogy a színház mindig újjászületik. A színházi konvenciókat újra és újra le kell rombolni, mert a színház csak így maradhat eleven. A színház gazdag, átível téren és időn, a kortárs művek az elmúlt századok alkotásaiból is inspirálódnak, ha egy klasszikus színdarabot napjainkban mutatnak be, az mai és modern lesz. Felidézi, hogy 1964-ben a színházi világnap alkalmából Laurence Olivier bejelentette, hogy egy századig tartó harc után végre megnyílik Angliában a Nemzeti Színház, amely szándékai szerint nemzetközivé válik, repertoárjában mindenképp. Tudta jól, hogy Shakespeare mindenkié, az egész világé. A színésznő a világnapi üzenetben hangsúlyozza, hogy a színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. „Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház. Egyetlen néző közönség. De azért ne legyen túl sok üres szék a nézőtéren” – jegyzi meg a művész. 

„Franciaországban nemsokára választások lesznek, így azt javaslom a bennünket kormányozni vágyóknak, figyeljenek arra, hogy a színház milyen fontos és hasznos. Ne legyen boszorkányüldözés!” – írja az üzenetben. Kiemeli: számára a színház a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Hisz a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz. Isabelle Huppert szerint a színház védelmez és menedéket nyújt. „Hiszem, hogy szeret minket, ahogy mi is szeretjük őt” – írja, felidézve, hogy emlékszik egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta „Helyet a színháznak!”.