A színház és a világ állapotáról

A színházi világnapot a Nemzetközi Színházi Intézet közgyűlésének határozata alapján 1962 óta tartják március 27-én, annak emlékére, hogy 1957-ben ezen a napon volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt. A Nemzetközi Színházi Intézet minden évben felkéri a színházi világ egy jelentős személyiségét, hogy fogalmazza meg üzenetét a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el 1962-ben több mint húsz ország színpadain.

Idén Samiha Ayoub egyiptomi színésznőre esett a választás, aki eddig csaknem 170 előadásban és több filmben szerepelt. „Miközben boldog vagyok, hogy hozzátok szólhatok, minden porcikám remeg a nyomasztó feszültségek és zűrzavaros érzések súlya alatt, amelyektől a világ mai állapotát látva mindannyian szenvedünk – színházi és nem színházi alkotók egyaránt” – fogalmaz a művésznő.

Mint írja, soha ezelőtt nem volt meg a lehetőségünk ilyen szorosan kapcsolódni egymáshoz, mint ma, és még soha nem voltunk ennyire távol egymástól. Ezt a drámai paradoxont a mai világunk kényszeríti ránk. „Amit mi a színpadon csinálunk, az maga az élet, amit a semmiből hozunk létre, olyan, mint az izzó parázs, ami szikrázik a sötétben – világosságot és meleget ad az éjszakában. Mi a művészet fényét használjuk a tudatlanság és a szélsőségesség sötétsége ellen, Álljunk össze mindannyian, kéz a kézben és vállvetve, engedjük szabadjára a hangunkat, ahogy a színpadon szoktuk, hogy felébresszük a világ lelkiismeretét és megkeressük magunkban az ember elveszett lényegét. A szabad, toleráns, szerető, együttérző, gyengéd és elfogadó embert. Utasítsuk el a brutalitás, a rasszizmus, a véres konfliktusok, az egyoldalú gondolkodás és szélsőségesség aljas képeit” – szól az üzenet.