Ma 80 éves Peter Greenaway

Elmélete szerint minden kornak megvan a legfejlettebb audiovizuális élményt nyújtó médiuma, ami menthetetlenül felzabálja az előzőt. A szórakoztatóipari evolúciós láncban az operát az I. világháború környéken a mozi váltotta az élen, most pedig a YouTube ideje jött el.

Greenaway, a brit filmművészet nagy hatású rendezője, akinek képi világán erősen érződik, hogy festőnek készült. Már csaknem negyvenegy éves volt, amikor első játékfilmjét leforgatta. A rajzoló szerződése (1982) egy csapásra elismert rendezővé tette. A kritikusok úgy értelmezték, hogy a 17. században játszódó történetben a szeretet és halál kettősségét boncolgatta.

A Z és két nulla, valamint Az építész hasa című, formalista jellegű nagyjátékfilmjeiben a festői megjelenítéshez filozófiai tartalom párosult. A számokba fojtva és A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője a házasságtöréssel és a gyilkossággal foglalkozik.

1991-ben forgatta Shakespeare Vihar című drámájából a Prospero könyveit a 87 éves SirJohn Gielguddal a címszerepben. Az idézetekkel és utalásokkal teli film filozófiai mélységekig hatol. 1993-ban mutatták be A maconi gyermeket, amely a rendező szerint a vallásos hatalom képzelőerejének filmje. Az 1996-os Párnakönyv egy japán manöken sajátságos szerelmi életét dolgozta fel. A részben Magyarországon forgatott Tulse Luper bőröndjei trilógia innovatív filmes eszközökkel mutatta be a 19. századot.

Peter Greenaway filmjei meghökkentő gondolatokat fogalmaznak meg, gyakran fekete humorba ágyazva, máskor szívszorító drámaisággal. Képi világukat a fénnyel való játék, a pazar jelmezek, a természet és az építészeti kompozíciók, a szex és a halál ellentéte jellemzi. Filmjeinek minden kockája festményként is megállná a helyét.

,