Lírai groteszkek Bettes-módra

A félszáznál is több vers sajátságos, utánozhatatlan nyelvezetével, fanyar, polgárpukkasztó, sehová be nem illeszthetően groteszk humorával egyedülálló poétikai teljesítménye a lírikusnak. Bettes István még bő harminc évvel ezelőtt induló költői pályájának az elején egyfajta klauni posztot osztott ki magának, melyet saját nyelvi képletekkel, humorral és kellő komolysággal foglalt el. S foglal le máig úgy, hogy a groteszken belül helyspecifikus, tájhoz, régióhoz köthető kifejezéseket emel be költészetébe. A most megjelent kötetbe, amelyet Nagy Zoltán grafikusművész illusztrált, olyan régi, mondhatni klasszikusnak számító versek is ismét besorolást kaptak, mint a Bio-narkót csak nekünk!,aSzárazkexvagy a Kacsa csacsa és a Galibababuliba. Akár gyerekverseknek is titulálhatnánk ezeket a fanyar lírai szövegeket. Bettes új, félig válogatás, félig átirat kötete méltán tarthat számot mindazok érdeklődésére, akik valami szokatlant, valami egyedi ízt, keserédes élmény helyett tömény groteszkben megírt létnaplót, érzéslenyomat-blogot, valami érett élményt várnak. Ha gasztronómiai hasonlatot keres az ember, akkor ez a kötet kamambersajt, dió, méz, száraz fehérbor és chilipaprika élményét adja, egy kis gömöri szilvapálinkával flambírozva. (szasz)

(Bettes István: Sírparadicső. Lilium Aurum, 2011)