Lélekkel megtöltött üvegek

Megnyitó a múzeum belső udvarán – középen Somorjai Kiss TiborPapp Sándor felvételeA múzeum az év elején együttműködésre kérte fel a somorjai At Home Galleryt. Ez utóbbi kidolgozott egy kiállítássorozat-tervezetet Kortárs művészetek a Brämer-kúriában címmel. A tervezet öt kiállításból áll, s az említettek ennek a sorozatnak a részei. A tervezésnél – ahogy Kiss Csaba, az At Home Gallery tulajdonosa elmondta – az volt a céljuk, hogy párbeszéd alakuljon ki a szlovák és a magyar művészek, művészet között, s hogy bemutassák a fiatal magyar és szlovák képzőművészek együttműködését. A koncepció pedig az volt, hogy a kisgalériában „klasszikusabb” alkotásokat – grafikákat, festményeket –, a pincében pedig helyspecifikus munkákat mutassanak be.

A hely pedig kézenfekvőn kínálja a barlang témát – amelyre Szemző Tibor vizuális, Daniel Matej pedig hanginstallációt készített. Szemző Tibor Mesterséges és emberi barlangok című installációjába, „vizuális barlangjaiba” felolvasással fogadta a látogatót, megismertetve őt a barlangkultusszal. A magyarországi művész a pincegaléria két szemközti falára a moszkvai és a tokiói metróról vetített képeket. „Amikor Daniel Matej megkeresett, hogy a barlang témára készítsünk közös munkát, nem éreztem késztetést arra, hogy zeneszerzőként ebben a tárgyban hangokkal foglalkozzam, különösen, hogy ő is zeneszerző. Mivel azonban komolyan érdeklődöm a film iránt is, megegyeztünk, hogy olyan közös installációt készítünk, amelyhez én adom a képet, ő a zenét. Filmarchívumomban jó néhány olyan felvétel is van, amely mesterséges barlangokban készült, mivelhogy több metróban is forgattam. A moszkvai és a tokiói felvételekből készítettem egy-egy filmszekvenciót, s ezekbe egy-egy emberi arcot is inzertáltam, mert maga az emberi fej, azaz annak a belseje is egy barlang. Ezen az installáción tehát két mesterséges, vagyis a két metró, valamint két portré, azaz két »emberi« barlang néz egymással farkasszemet. Az installációt Nyikolaj Dimitrijev barátom emlékére készítettem. Kiváló zenei kurátor és a moszkvai újzenei élet egyik motorja volt; a közelmúltban halt meg.”

A kisgalériában Somorjai Kiss Tibor és Robert Jančovič grafikusművészek litográfiáiból látható válogatás. Az előbbi művész a budapesti Képzőművészeti Egyetem, az utóbbi a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola műteremvezető tanára. Ahogy kiállítás-megnyitó beszédében Hushegyi Gábor megfogalmazta: „Jančovič a legismertebb és legelismertebb szlovákiai grafikusok egyike, aki mestere, Albín Brunovský nyomdokaiban haladva immár saját iskolát teremtett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán. Az 1980-as évek mezzotinto technikájától a 90-es években a rézkarc és a litográfia felé fordult, hogy a bravúrosan elsajátított grafikai technikák formanyelvét érvényesítve alkossa meg szín- és fénykompozícióit, amelyekben mindig jelen van a meditatív és a realitáson felüli momentum.”

Somorjai Kiss Tibor elmesélte, hogy 2001-ben kezdett foglalkozni az üvegekkel. „Az üvegpalackok formája, áttetszősége, fényáteresztése és egyben a fénnyel való festés izgatott. A fény hatására a litográfkövön megjelenő formák érdekeltek – mondta. – Régóta nem alkalmazták a fotolitográfiát, akik korábban foglalkoztak vele, magukkal vitték a sírba ezt az eljárást. A diákjaimmal aztán elkezdtünk kísérletezni vele. Egy-két tanítványom sík filmet, tehát fotót szeretett volna felvinni a litográfkőre, s abból készíteni grafikát. Aztán a sík filmre különböző tárgyakat raktunk. Ekkor már nem a fotó volt látható, hanem a tárgyak formája, vagyis az ún. fotogram.”

A budapesti művész elmondta, hogy ez keltette fel az érdeklődését, s ilyen irányba szeretett volna haladni. Egyszersmind szakítani az előző, Franz Kafka által ihletett Átjáró és Elrohanó sorozatokkal, amelyekkel a nagyvárosban élő, magányos ember érzéseinek adott képi formát. Bár, miként mondta, az Üvegek sorozattal nem került olyan messzire az előzőektől. „Ahogy egyre több csendéletet készítettem üvegekkel, egyik-másik palackforma emberalakot kapott. Kezdetben csak az Üveg címet adtam a képeimnek, később már úgy neveztem el őket, hogy Csoportkép vagy Fényben, mivel úgy érezem, ezek az üvegek életre kelnek a képeken. Most már nem pusztán megjeleníteni szeretném az üveget, hanem lélekkel is megtölteni. Hogy az ne egy csendélet legyen, hanem emberi kapcsolatokat megmutató csoportkép.”

Hushegyi Gábor úgy értékeli: „Mindkét művésznél a fény és az árnyék játssza a főszerepet, Jančovič a grafikai technikák bevált kelléktárát alkalmazza egyénien, Somorjai Kiss pedig a rá jellemző módon – mintegy közvetett mestere, Baranyay András nyomdokain haladva – a szüntelen kísérletezést választja: Szeifert Judit találó megfogalmazása szerint Somorjai Kiss »árnyékait fénnyel festette«.”

Somorjai Kiss Tibor elmondása szerint a magyar grafika a múlt század hatvanas éveitől kezdve sokkal kísérletezőbb volt, mint a szlovák. Eljárásaival sokkal inkább volt avantgárd, mint a szlovák, amely a technikára összpontosított erőteljesebben. A két eltérő grafikai művészet egybevetésére jó alkalmat kínál az október tizedikéig megtekinthető Litográfiák című kiállítás.