Lator és lotor – a hamis barátok

A fordítástudományban és az idegennyelv-oktatásban hamis barátoknak nevezik azokat szópárokat, amelyeknek két különböző nyelvben egybeesik vagy hasonló a formájuk (a kiejtésük vagy az írásmódjuk), a jelentésük azonban eltérő.

A szakirodalom a hamis barátok többféle fajtáját különíti el. Eredetük szerint három típusukról beszélünk. Az első két nem rokon nyelv különböző jelentésű szavai közötti véletlen egybeesés, ennek ismert példája a mese szó, amely az olaszban ’hónap’ jelentésű. A másik típust az a szókölcsönzés képviseli, amikor a kölcsönszó az átvevő nyelvben más jelentésben él, mint az átadóban, ebbe a csoportba tartozik pl. a ’földműves’ jelentésű angol farmer, amelynek a magyarban van ’kék színű erős vászonból készült nadrág’ jelentése is. A harmadik típust a rokon nyelvek szavainak eltérő jelentésfejlődése képviseli: Szlovéniában járva a szlovákul tudók valószínűleg csodálkoznak azon, hogy szlovénul az otrok jelentése ’gyermek’, szemben a szlovák ’rabszolga’ jelentéssel.

Gyakorlati szempontból a véletlen alaki egybeesés kevesebb gondot okoz, mint azok az esetek, amikor azonos eredetű és részben azonos jelentésű szavak alkotják a szópárokat. Szlovák–magyar viszonylatban elsősorban a mindkét nyelvben idegen (latin, német) eredetű szavak tartoznak ide. A szlovákiai magyar nyelvhasználatban megfigyelhető kontaktusjelenségek egy része éppen ezzel magyarázható: szlovák hatásra olyan jelentésben is használunk bizonyos szavakat, amely a magyarországi magyarban (vagy közmagyarban) ismeretlen. Ezekkel a szavakkal aránylag sokat foglalkozott a szlovákiai magyar nyelvművelés és nyelvi ismeretterjesztés, ezért csak egyet idézek közülük. A mai magyarban a metropolisz (vagy metropolis) szóval az igen nagy méretű városokat, a világvárosokat nevezzük meg, az azonos eredetű szlovák metropola jelentése viszont ’főváros vagy más jelentősebb központi település’, ennek hatására olvashatunk a szlovákiai magyar sajtóban például Kassáról mint Kelet-Szlovákia metropolisáról.

Ebbe a sorba illeszkedik egy újabb példa is: nemrégen a szlovák oktatási miniszter a pártelnökével együtt töltött diákévekre emlékezve azt mondta: „Boli sme lotri, ako každý iný v tom veku. Normálni chalani.” Ezt a kijelentést a szlovákiai magyar sajtó is idézte, s tudtommal a lotor szót mindenhol latornak fordították. Pedig ha a fordítók jobban utánanéztek volna a dolgoknak, megállapíthatták volna, hogy e két szó jelentése csak részben esik egybe. Alaki hasonlóságuk abból adódik, hogy német eredetű kölcsönszók, s mind a magyar, mind a szlovák szó első jelentése ’gonosztevő’, ebben az értelemben szerepel a magyar és a szlovák bibliafordításban is (Jézus Krisztus mellett két latrot is megfeszítettek). A magyarban a többi, elsősorban népnyelvi jelentése szintén hasonlóan erősen pejoratív: ’gazfickó’, ’parázna férfi’, jelzőként ’gonosz, elvetemült’. A Magyar szókincstár című kiadvány ezeket a szinonimáit sorolja fel: gonosztevő, rabló, zsivány, útonálló, haramia, gyilkos, gazfickó, gazember, akasztófáravaló. A szlovákban azonban a lotor expresszív mi?nősítésű második jelentése a ma?gyarnál jóval enyhébb rosszallást fejez ki, a szlovák értelmező szótár ugyanis ezeket a szinonimákat sorolja fel: lapaj (2. jelentés), galgan, naničhod?ník; a lapaj második jelentésénél pedig ez olvasható: „naničhodný, nezod?povedný (mladý) človek, loptoš, galgan, naničhodník”. Az elmondottakból következik, hogy az idézett mondat magyar fordításában a lator szó helyett kevésbé pejoratív szót kellett volna választani, pl. csibész, csirkefogó, mákvirág, pernahajder.