Kundera újabb húzása

Kundera ugyanis elkövetett valamit, amiért a csehek megint neheztelnek rá. Nem azt kapják tőle, amit a nyolcvanas évek elején a Torontóban élő Škvorecký házaspárnak adott, akiknek Sixty-Eight Publishers néven működtetett kiadójuk több, itthon tiltó listán szereplő csehszlovák szerző munkáját jelentette meg. Így jutott el annak idején különböző titkos csatornákon Kundera regénye is az itthoni olvasóihoz, akik akkor még elnézőek voltak vele szemben, hiszen nem sejtették, hogy következő regényét már franciául fogja írni, a cseh fordítást pedig egyáltalán nem fogja szorgalmazni. Ma már tudják: sem a Lassúság, sem az Azonosság, sem a Nemtudás, de még a sorrendben tizedik könyve, a 2013-ban megjelent A jelentéktelenség ünnepe sem jut el a cseh olvasókhoz. Illetve csak azok merülhetnek el benne, akik tökéletesen értik a francia nyelvet. (Mellesleg: ez utóbbi kötetét a franciák is féléves késéssel vehették kezükbe, mert – Kundera tudja csak, miért? – az olaszok adták ki elsőként. Ahogy a Nemtudást is először a spanyolok kapták meg, s csak három évvel később a franciák. Mind e mögött természetesen a szerző fortélyossága és kifürkészhetetlen gondolkodása áll.)

Visszatérve a most nagy felzúdulást keltő, 1975 és 1978 között íródott regénye, A nevetés és felejtés könyvére, a 88 éves író úgy döntött, az esetleges támadások miatt kivesz bizonyos mondatokat, sőt bekezdéseket a Csehországban most először kiadott könyvből. A cím maradt a régi, a tartalom viszont kicsit kurtább lett. Kunderának természetesen mindenre van magyarázata. Azt is megüzente: az elmúlt évtizedek során pusztán azért bánt ilyen szűkmarkúan hazai olvasóival, vagyis azért adagolta ilyen hosszas szünetekkel már új hazájában, Franciaországban írt műveit, nehogy ráunjanak egykori honfitársai. Cseh nyelven született alkotásait tizenhat kötetben jelentette meg az Atlantis, az utolsót épp most, folytatásra pedig már senki nem számíthat. „Hogy miért ír valaki franciául, ha cseh? – teszi fel a kérdést Karel Schwarzenberg, volt cseh külügyminiszter. – Miért ne írjon, ha tud?” Mire Kundera: „Lehet engem olvasni más nyelven is, nem csak franciául.”

Magyarul mindenképpen. Eredeti tartalommal kaptuk meg A nevetés és felejtés könyvét is, még 1993-ban. Csaknem huszonöt évvel ezelőtt. Nem kis előny ez a csehekkel szemben! Főleg azokkal szemben, akik elől Kundera kihúzott két részt. Az első fejezetből azt, amikor 1948 februárjában, az Óvárosi téren álló, barokk Kinski-palota erkélyén a gondos Clementis levette szőrmekucsmáját, és Gottwald fejére tette. Kundera sokat módosított a szövegen, sőt húzott is belőle több helyen. Átírt és beírt. A végeredmény így tehát nem fedi a Torontóban kiadott kötet eredeti szövegét. A hatodik rész 19. fejezetéből három bekezdést vett ki. Ezek Karel Gottról, minden idők legnépszerűbb cseh popénekeséről szólnak, még ha a szerző Karel Klost emlegetett is. Gustáv Husákot a feledés elnökének nevezi, Gottot a zene idiótájának. És ahogy kommentálja: ő ketten összetartoznak.

„Amikor Karel Klos cseh popénekes 1972-ben külföldre távozott, Husák megrémült. És mindjárt személyes levelet írt neki Frankfurtba (1972 augusztusában). Szóról szóra idézek ebből a levélből, egyetlen szót sem találtam ki: Kedves Karel, mi nem haragszunk magára. Kérem, térjen vissza, mindent megteszünk magának, amit csak óhajt. Mi segítünk magának, maga segít nekünk… Kérem, gondolkozzanak el egy percig. Husák szemrebbenés nélkül hagyta, hogy orvosok, tudósok, csillagászok, sportolók, rendezők, kameramanok, munkások, mérnökök, építészek, történészek, újságírók, írók, festők emigráljanak, de nem bírta elviselni a gondolatot, hogy az országot elhagyja Karel Klos. Mert Karel Klos az emlékezet nélküli zenét képviselte, azt a zenét, amelyben örökre el vannak temetve Beethoven és Ellington csontjai, Palestrina és Schönberg pora. A feledés elnöke és a zene idiótája összetartoztak. Ugyanazon a művön dolgoztak. Nem tudtak meglenni egymás nélkül.”

Kundera cseh kritikusai éveken át meggyőződéssel állították: A nevetés és felejtés könyve hivatalos úton soha nem fog megjelenni Csehországban, legalábbis nem Karel Gott életében. Mostanra kiderült: tévedtek. A könyv megjelent. A szerző által cenzúrázva. De a cseheknek ez már „sok”. Pontosabban: így kevés. Többet viszont nem kaphatnak.