Különböző stílusokat ötvözött

Scott HamiltonPrikler Mátyás felvételeMielőtt az idei Pozsonyi Dzsessznapok kínálatából mazsoláznánk, ejtsünk néhány szót azokról, akik nem jöttek el. A híres Mezzoforte dzsessz-rock csapatról elterjedt, hogy több mint 10 év után újra öszszeállt, és Pozsonyban is fellép. A koncertből nem lett semmi, mert nem sikerült időre begyakorolniuk műsorukat. Megszokhattuk, hogy a fesztiválon rendre egy-egy magyar együttes is fellép. Idén hiányoztak. Amint azt Peter Lipa főszervező elmondta, egy olyan zenekart kínáltak fel nekik, melynek dobosa már harmadszor játszott volna a dzsessznapokon, ezt az ajánlatot azonban nem fogadták el. Hogy ez kizáró ok-e, döntse el az olvasó, azt viszont állíthatom, hogy magyar földön a tehetséges Borlay Gergely mellett seregnyi kitűnő dzsesszdobos veri még a bőrt.

A rendezvény első napján a hazai produkciók voltak sikeresebbek. A Hot House szólistája, a trombitás Juraj Bartoš mellett feltűnt egy ígéretes szaxofonos, Radovan Tariška, aki fiatal kora ellenére hihetetlenül kiforrottan játszott. A másik „hazai” együttes tagjai veteránnak számítanak a cseh dzsesszéletben: Emil Viklicky zongoristát és František Uhlir bőgőst a legendás, kassai származású dobos, Laco Trop egészítette ki. A Bobby Previte vezette Bump The Renaissance Band avantgárd zenéjével nem igazán hozta lázba az amúgy fogékony pozsonyi hallgatóságot. Sokunknak csalódást okozott a Tweeters nevű csapat. Pedig nem akármilyen hírű muzsikusok alkotják: Dominic Miller (gitár) és Man- Katché (dobok) Sting kísérőzenekarából ismert, s a basszusgitáros Pino Palladino is elismert zenész. Hangulatos zenét játszottak, de nem eléggé ötleteset ahhoz, hogy koncertjük az est csúcspontja lehessen.

A szombati műsort az El Gaucho nevű csoport vezette be, amelyet Peter Lipa junior vezet. Rokonszenves fúziós muzsikájukban egyelőre kevés a dallamötlet, de mindenképpen biztató jövő előtt állnak. A lengyel Reinkarnasja zenekar színvonalával semmi baj nem volt, annál inkább a repertoárjukkal. A tavaly nagy sikert aratott Kurt Elling repertoárját „rabolták” ki szinte hangról hangra. Nagyon jól csinálták, de a dzsesszben fontosabb az egyéni hang. Az amerikai Scott Hamilton Quartet iskolapéldája volt a letisztult swing és be-bop muzsikálásnak. Hamilton fittyet hány a divatra, csökönyösen játssza kedvencét, a 30-as, 40-es évek zenéjét. Joey DeFrancesco koncertje a fesztivál egyik csúcspontja volt. Fő hangszere, a Hammond orgona önmagában is markáns hangzást biztosít, főleg, ha igazi mester gyúrja a billentyűket.

A vasárnapi koncerteken a világzene volt a kulcsszó. Elias Meiri a zenei stílusok bűvésze. A múltban már játszott a dzsessznapokon, így nem volt meglepő, hogy ért a stílusok ötvözéséhez. Ugyancsak a stílusok ötvözéséből építkezett a Mei Tei Cho nevű francia társaság műsora. Színesbőrű énekesük a rap és a reggae mezsgyéjén mozgott. A legnagyobb közönségsikert a holland New Cool Collective aratta. Ebből a produkcióból sem maradt ki a világzene. A nyolc amszterdami muzsikus szinte karneváli hangulatot teremtett a zsúfolt teremben. Zenéjüket akár jó értelemben vett tánczenének is nevezhetjük dzsesszes, valamint afrikai és latin-amerikai elemekkel fűszerezve. Az idei dzsessznapok legnagyobb sztárja, Lacky Peterson igazolta hírét. Fergeteges show-t mutatott be, énekelt, táncolt, orgonált, bohóckodott. Távirányítású gitárjával végigbandukolta a koncerttermet, még az erkély szélén ülve is muzsikált. Összegezve: a 27. Pozsonyi Dzsessznapok műsora semmivel sem maradt el az előzőektől. Elmondható az is, hogy néhány stílustiszta produkció mellett a zenei globalizáció vette át az uralmat. Ma már hihetetlen merész séggel társítják a muzsikusok a különböző kultúrák zenei hozadékait. S ami a legmeglepőbb, ezek a stílustöredékek szépen összeállnak, természetesnek hatnak. Teljesen kinyílt a világ a zenében is. Ami a közönséget illeti, ezúttal is hatalmas tömeg látogatott el a Kultúra- és Pihenőparkba, ismert személyiségek, rocksztárok, politikusok, színészek és sok-sok egyszerű dzsesszrajongó. Hogy el ne felejtsem: Presser Gábor most is ott ült a közönség soraiban. Mindhárom napon.