Könyvekről írott könyvekről

Németh Zoltán, N. Tóth Anikó, Grendel Lajos, Kulcsár Katalin, Ferdinandy György és Ágoston AttilaSomogyi Tibor felvételeA rendezvénysorozat hagyományaihoz híven a hazai magyar könyvkiadóknak kínál bemutatkozási lehetőséget, illetve alkalmat arra, hogy felhívják az olvasóközönség figyelmét frissen megjelent köteteikre. Ez alkalommal három, részben a közelmúltban, részben a bemutató napján megjelent Kalligram-kiadványnyal ismerkedhetett meg a közönség. A Kiadói kora est rendezvényén jelen volt többek közt Ferdinandy György is, aki egyenesen Puerto Ricóból érkezett Pozsonyba. Szilágyi Zsófia, a Kalligram Tegnap és Ma című sorozatában megjelent, Ferdinandy György író munkásságát feldolgozó monográfiáját Németh Zoltán irodalomkritikus ismertette. Grendel Lajos, Mészöly Miklós időskori prózájával foglalkozó, A tények mágiája című dolgozatát N. Tóth Anikó mutatta be. Grendel Lajos Zsadányi Edit A csend retorikája című munkáját méltatta. Az est tervezett programjával ellentétben a Polgár Anikó által bemutatandó, A szöveg hermaphrodituszi teste című Csehy Zoltán-kötet ismertetése elmaradt.

Németh Zoltán véleménye szerint Szilágyi Zsófia Ferdinandyról írt monográfiája a magyar irodalomelmélet legújabb eredményeit hasznosító, hiánypótló és hasznos munka. Az irodalomkritikus hozzáfűzte: „Elméleti alapvetéseinek gyökerét, a hivatkozott szakirodalom alapján, Hans Robert Jauss és Kulcsár Szabó Ernő munkáiban kell keresnünk. Szilágyi a recepcióesztétika elméleti belátásai mentén olvassa végig Ferdinandy György magyar nyelvű szövegeit, miközben számba veszi a Ferdinandy-recepció legfontosabb darabjait is. Motívumelemzései következetesek, terminológiája egységes, nyelve olvasóbarátnak nevezhető – főleg ha a recepcióesztétika néhány hazai képviselőjének szövegeivel hasonlítjuk össze a Ferdinandy-monográfia nyelvét, feltétlenül az – tárgyától nem kalandozik el, vagy ha igen, akkor csak rövid időre.” Németh Zoltán könyvismertetőjében hangsúlyozta: „A monográfia – kissé szokatlan – befejezetlenséget indukáló zárlata –, illetve az a tény, hogy nincs méltó módon befejezve az értelmező szöveg – talán az olvasás nyitottságára, a továbbolvasás lezárhatatlan lehetőségére hívja fel a figyelmet, a halál retorikai alakzatának tematizálása pedig a monográfia utolsó mondatában az olvasás, a nyelv lehetőségeinek korlátaira figyelmeztet.”

N. Tóth Anikó irodalomtörténész Grendel Lajos az idei könyvhétre megjelent és mára szinte valamennyi példányában elkelt dolgozatát méltatva kiemelte: (a szerzőt) „bevallottan személyes érintettség vezeti, ugyanakkor elfogultságait következetesen fegyelmezve hajol közel a témához. ĺgy a cím nemcsak a Mészöly-szövegekhez jelent kulcsszóképet, hanem a grendeli értelmezésformához is... Grendel a mészölyi műhelytitkok feltárásakor egyrészt az író esszéiből, interjúiból idéz szemléletesen alátámasztó példákat, másrészt pedig – otthonosan mozogva a Mészöly-életmű kritikai recepciójában – értelmezőtársai gyakran teljesen eltérő véleményét ütközteti vagy éppen árnyalja, továbbgondolja. Vállalkozik a finom, de nem elnéző bírálatra is. A folyton átrendeződő, újraalakuló irodalomtörténeti térben végül Mészölyt kiemelkedő helyen látja. Hídverő szerepet tulajdonít neki a prózafordulat előtti és utáni korszak között.”

Grendel Lajos nem csupán szerzőként volt jelen, hanem recenzensként is. Zsadányi Edit művéről szólva, mely a huszadik századi regényeket jellemző kihagyásalakzatokat vizsgálja, hangsúlyozta: „A csend retorikája olyan prózaelméleti munka, amely elsősorban az irodalomtudományi szakma mai és leendő művelőinek szól, ám érdeklődéssel forgathatják a laikus olvasók is. Zsadányi Edit ugyanis élvezetes, hellyel-közzel belletrisztikus stílusban vezet be a modern regények olvasásának és interpretációs stratégiáinak világába... arról győz meg bennünket, hogy az elhallgatásos módszer sokféleképpen alkalmazható a modern regényírásban, hogy az elhallgatás része, nemegyszer a legfontosabb komponense a mű üzenetének, s nélküle elképzelhetetlen a mű szélesebb horizontú interpretációja. Dolgozatának egyik legbravúrosabb része az, amikor az elhallgatások eltér# funkcióira mutat rá Virginia Woolf és Kosztolányi Dezs# regényeiben... Talán megkockáztathatom a merésznek tűnő jóslatot, hogy A csend retorikája egyike lesz azoknak a fontos, ha ugyan nem nélkülözhetetlen elméleti alapvetéseknek, amelyek segítik az olvasót eligazodni a modern epika szövevényesnek tűnő világában. Remélhetőleg kötelező olvasmány lesz a magyar tanszékek diákjai számára csakúgy, mint a modern irodalmat közép- vagy felsőfokon oktató pedagógusoknak is.”

A könyvismertetőket követően az est előadói és vendégei készséggel válaszoltak a közönség kérdéseire.