Könnyű kanyar a felvevőgéptől

Hét év levelezésébe olvashatunk bele, mielőtt átadnánk magunkat a Ragályi család szerteágazó történetének. Pataki Judit, az Ab Ovo Kiadó szerkesztője a feladó, a címzett pedig maga a szerző. Három sorokból tudjuk meg, hogy Ragályi Elemér már több írással lenyűgözte a szerkesztőt. Tőle kapja az első impulzust e könyv megírásához. Ragályi válasza: iszonyúan lassan ír. Négy évvel azután, hogy az első ízelítőt beígérte, türelmet kér. Majd ha ötre dagad a novellái száma, küldi, írja. Újabb egy év elteltével azzal nyugtatja Pataki Juditot, hogy most már tényleg küld valamit. Aztán mégsem küld. Megtorpant, elbizonytalanodott, mentegetőzik. De már van néhány szösszenet. Megint elszalad egy év. „Új utakat próbálgatok” – húzza az időt. És azt ígéri: az eredmény érdekes lesz. Két hónappal később, 2022. 1. 17-én „serceg a toll”.

Összegez az elégedett szerkesztő: „A kamerás ember, Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta kamerával, egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Erre a felejthetetlen karaktereket tűpontos képekkel megfestő, nem mindennapi családtörténetre, vidám-szomorú, sírós-nevetős családi kibeszélő novellafüzérre érdemes volt ennyit várni.”

Előbb „a világ egyik legjobb operatőréről”. Illés György híres operatőriskolájának egyik stílusteremtő alakja, kézikamera-kezelése és világítástechnikája a hetvenes években tette ismertté. Ő fényképezte Sándor Pálnak a Régi idők fociját, a Herkulesfürdői emléket, a Szabadíts meg a gonosztólt, a Ripacsokat, a Szerencsés Dánielt, Lugossy Lászlónak a Szirmok, virágok, koszorúkat, András Ferencnek A nagy generációt, Makk Károlynak az Egy hét Pesten és Budánt, Török Ferencnek az 1945-öt. Külföldi munkái közül kiemelkedik a Hanna háborúja, a Max és Helén, a Josephine Baker, a Hazudós Jakab, a Raszputyin és a Copperfield Dávid. Van Oscar- és Emmy-díjas filmje. Ő maga az Amerikai Operatőrök Szövetségének televíziós díját nyerte el.

Mancikám, Déneském és még sokan mások című könyve családi történetek füzére, plusz történelem alulnézetből. A film: csapatmunka. A könyv: személyes produktum. „Nagyon vágytam rá, hogy valamilyen műre azt mondhassam: ez az enyém. Senkivel ne kelljen megosztanom.”

Ragályi Elemér eddig forgatókönyveket írt. Csupa fikciós történetet. Másra nem maradt ideje. Operatőrként évtizedeken át folyamatosan dolgozott. Ezzel a könyvvel a családját tette közszemlére. Fájdalmasan szép emlékeivel már az első oldalakon megfogja az olvasót. Például azzal, ahogy elmeséli a szülei megismerkedését a kőbányai vasútállomás hídján. Ragályi Dénes ott mutatkozott be Pajor Máriának. A következő fejezetben már édesanyja naplófeljegyzéseit olvashatjuk. Árnyaltan bontakozik ki a szigorú mama alakja, szelíd mélabú színezi az apa karakterét.

„1938 augusztusában úgy éreztem, hogy állapotos vagyok – áll az édesanya naplójában. – … Kétségbe vagyok esve, mert jön a háború, a rombolás, s mi lesz a sorsa ennek a gyereknek?” Mire az orvos: „Meglátja, sok öröme lesz még ebben a gyerekben.” 1939. április 18-án Rákosligeten megszületett Ragályi Elemér. A háború pedig majd pincefogságot jelent számára. Szirénák, légvédelmi ágyúk hangját. „Még véget sem ért a háború, megkezdődött egy másik, a megélhetésért, a betevő falatért.” Megjelennek a rokonok, a nagybácsi a feleségével. „Nekem rohanni kellett a sarki kocsmába, hogy az otthonról vitt csatos üvegben csapolt sört hozzak az ebédhez.” Újabb adalék a szülők portréjához. „Rendes, hagyománytisztelő, szinte prűd katolikus család voltunk, a ház atmoszféráját nem terhelte a fülledt erotika. A könyvszekrényben a Biblia mellett a Révai összes…”

Történelmi lapok 1948-ból. „Rákosi pajtás épp most írta alá a szovjet–magyar barátsági és együttműködési szerződést, és még pacát sem ejtett rajta. Exkormányzó urunkat, Horthy Miklóst a nürnbergi Nemzetközi Törvényszék elé idézik, de csak tanúként hallgatják ki, nem ítélik el háborús bűnösként. Így aztán irány Portugália, a nyugdíjas paradicsom! Meghirdetik az Európai Újjáépítési Programot, a Marshall-segélyt, de mi nem kérünk belőle! Íme, a politikai önsorsrontás tradícióinak tiszta forrása! Új szelek fújnak a kínzókamrákban is. Megújul az ÁVO, ÁVH lesz belőle. Megölik Gandhit, az ügyetlen Masaryk külügyminiszter meg kizuhan a negyedik emeleti zárt ablakból. Rosszul esik, és meghal… A magyar paraszt előtt két út áll, mondja Rákosi elvtárs derékig búzában állva, de abból az egyik járhatatlan. Irány a termelőszövetkezet! Tiszta padlás, rendes ház! Egyenlőek a nők a férfiakkal! Lányok, asszonyok, vár titeket a kohó meg a bánya! Forradalom van a kultúrában is. Itt a friss ropogós Kossuth-díj! Kap egyet a Bajor Gizi meg Bruckner Lipót cérnázómester is.”

Nénike és a különc nagymama, Woyczek néni, a család kültagja, segítője, a két Ragályi gyerek, Tekla és Elemér harmadik „nagymamája”, akit százhét éves korában rántott magához a föld. Csupa kedves, szeretni való ember.

„Mindenkiről ejtek szót, magamról is” – jelzi a könyv borítóján a szerző. De ha magáról ír, akkor is másokról mesél. A szakmából Koltai Róbertről, Páger Antalról, nagy horderejű rendezéséről, a Nincs kegyelemről, amelynek ártatlan, gyilkossággal vádolt hősét bíróság elé állítják, majd nyolc év börtönre ítélik. Kemény film. Igaz film. Humánus alkotás.

A kötet utolsó fejezetében nővérétől búcsúzik Ragályi Elemér. Felkavaró búcsú a levél. Szívet-lelket megérintő. De ilyen az egész könyv. Az első oldaltól az utolsóig.

A szerző a Vasárnap munkatársa