Klientelizmus, kliensrendszer, politikai patronázs(rendszer)

A napokban egyik újságírónk azt kérdezte, milyen szót használjon magyar szövegben a szlovák klientelizmus helyett. Azt válaszoltam neki, hogy ezt: kliensrendszer. A válasz alapján esetleg az a következtetés vonható volna le, hogy a klientelizmus szlovák szó, s így Magyarországon nem ismert. Pedig valójában másról, egy érdekes jelenségről van szó: van néhány olyan szó, amely mind Magyarországon, mind a szlovákiai magyarban idegen hatást tükröz, csak éppen Magyarországon valamelyik nagy nyelv (elsősorban az angol, esetleg a német) hatására alakult ki az adott elem, míg nálunk a kölcsönzés közvetlen forrása a szlovák (ahol szintén nemzetközi mintára alakult ki).

Ebbe a csoportba tartozik a klientelizmus szó is, ugyanis van példa magyarországi előfordulására, csak éppen jóval ritkább, mint a korábban már említett kliensrendszer, s elsődlegesen angolból készített fordításokból, eredetileg angol szöveget idéző írásokból adatolható. A szó „angol” formája a clientelism, a magyarban és a szlovákban a hagyományos „latinos” formájú klientelizmus alakult ki. A klientelizmus mellett említhető még a hatékonytalan, amely nálunk a neefektívny hatását mutatja (több írott adat is van rá), Magyarországon viszont a fosztóképzőt szintén nem ismerő valamely más indoeurópai nyelv mintájára jelent meg, lásd például az angol ineffective/uneffective szót. A hatékonytalan szabálytalanul alkotott szó, hiszen benne két nem kompatibilis képző „találkozik”, valószínűleg ezért nem tünteti fel az értelmező kéziszótár sem, holott jócskán van rá adat magyarországi szövegekből (így szakszövegekből) is.

Mivel azonban az -ékony képző ma már nem nagyon produktív, és a szóelemek (hat + -ékony) jelentéséből nem egyértelműen következtethetünk a képzett szó jelentésére (hatékony: ’a kívánt hatású’), a beszélők nem tudatosítják e szó képzett voltát, ezért kapcsolják hozzá a -talan fosztóképzőt.

Térjünk vissza azonban a klientelizmus szóhoz, s először is nézzük meg eredetét! A római jogban a kliensek felszabadított rabszolgák és bevándorlók voltak, akik egy patrícius családfő védelme alá helyezték magukat, és a védelemért cserébe más családtagokhoz hasonlóan engedelmességre és hűségre voltak kötelesek, bizonyos szolgálatokkal tartoztak; tehát a latin cliens jelentése ’patrónus jogi védelme alá helyezkedett, mindenben tőle függő személy’. Jelenleg a magyar kliens-nek két jelentése eleven: ’ügyfél’– főképp ügyvéd ügyfelét, megbízóját jelenti –, politikai szakszóként pedig jelentése ’politikai hatalmasságtól függő, őt kiszolgáló személy’. Bár maga a jelenség nem új, a klientelizmus (angol clientelism) szó értelmezését csak alig néhány szótárban találjuk meg. Ezek közé tartozik a szlovák értelmező kéziszótár, amely az alábbi jelentést közli: ’(saját érdek, előnyök okán) egyes ügyfelek előnybe helyezése, protekcionizmus’. Politikai szakszóként azonban jelentése ennél pontosabb: akkor beszélünk kliensrendszer-ről, klientelizmus-ról, amikor az üzleti, politikai életben a meghatározók a baráti vagy egyéb személyes kapcsolatok. Sajó András szakszerű megfogalmazásában: „A kliensrendszer olyan, a társadalmi viszonyok sokaságát átfogó társadalomszervező kapcsolatrendszer, mely a piaci kapcsolatokkal, a demokratikus politikai döntéshozatallal és a hivatali szakszerűséggel szemben a patrónus sorsához kapcsolódó személyes hűségre épül.” Adataim szerint nálunk (szlovák szövegekben) a klientelizmus szót nem gyakran ugyan, de a politikai, pártpolitikai elvű hivatali kinevezésekre is használják. Erre a jelenségre a pontos szakkifejezés a politikai patronázs(rendszer).