Karlovy Vary fesztiválklipjei

A Kristályglóbusz a legszebb, legízlésesebb, egyben a legsúlyosabb díjak egyike. Egy karcsú, mezítelen testű kristálylány földgömböt tart a feje fölött. Csehország egyik híres üveggyára, a Moser gyártja a szobrocskát, és mindenki boldog, aki művészi munkája elismeréseként hazarepülhet vele.

Aztán a következő évben vagy viszontlátjuk őt a kristálylány társaságában, vagy nem. Ha igen, akkor abban a fesztiválklipben, amelyből mára több mint egy tucat készült a világ különböző pontjain. Hagyománnyá vált ugyanis, hogy a kitüntetett alkotó alig háromperces filmecskében mutatja meg, milyen sorsra jutott nála (vagy máshol) a Karlovy Varyban kapott emléktárgy. Věra Chytilová otthonában darabokra tört a kristálygömb, és a szemünk előtt illesztené össze pillanatragasztóval, ha az is folyna, nemcsak az orra. Milos Forman a napi gyógyszeradagját zúzza porrá a jól megmarkolható szoborral. Harvey Keitel meglehetősen lehangoltan ül egy manhattani bárban, s ott meséli el, hogy azért van átkötve a lába, mert ráesett a Karlovy Vary-i fesztivál súlyos ajándéka. Andy García a háza bejárata előtt döbben rá, hogy elhagyta a kulcsait, így nem talál más megoldást, mint hogy a Kristályglóbusszal verje szét az ajtót. Zdeněk Svěrák ahelyett, hogy örökké zsémbes felesége kedvére tenne, mint egy idős faun, látható élvezettel tisztogatja, fényesíti a kristálylány testének érzéki pontjait. A százegy évesen elhunyt Otakar Vávra sírján gyertyatartóként szolgál a Kristályglóbusz. Egészen addig, amíg az arra sétáló női párosnak meg nem tetszik. Mert ők aztán szépen, ügyesen „áthelyezik” egy másik sírra. Danny DeVitót szállodai szobájában álmából veri fel a telefoncsörgés, így csukott szemmel ragadja magához a Kristályglóbuszt, és azzal veri szét a készüléket.

Szellemesek és megmosolyogtatók ezek a filmes miniatűrök. 2008 óta igazi csemegeként szolgálja fel őket a fesztivál jó nevű alkotópárosa: Ivan Zachariáš és Martin Krejčí. Az ő ötletük volt annak idején, hogy a Karlovy Vary-i mustrának legyen egy ilyen sorozata, amely minden évben gazdagodhat egy újabb darabbal, egy újabb történettel. De hogy kivel forgatják a következő részt, az mindig kérdéses, hiszen a kitüntetettek között minden évben csak egy cseh alkotó szerepel, a többi külföldi, azokkal pedig pénz nélkül nem könnyű üzletet kötni. A forgatásért, vagyis az elvégzett munkájukért ugyanis nem kapnak egy fillér fizetséget sem. Azt azért a háromnapos (nem akármilyen) vendégszeretetért viszonozzák, amit a fesztivál szervezőitől kaptak. Jiří Bartoška, Kryštof Mucha és Karel Och csapata tejben-vajban fürdeti őket. Megérkezésük percétől a búcsú pillanatáig mindent a kényükre-kedvükre tesznek. Aztán amikor eljön a forgatás ideje, vagy ráérnek, vagy nem. Van is jó pár „örök adósa” a rendezvénynek. Eddig sem Willem Dafoe, sem Judy Dench, sem Antonio Banderas, sem John Travolta, sem Sharon Stone, sem Uma Thurman nem tudott időt szakítani a stábra, és még folytathatnánk a sort, de ne leplezzük le azokat, akik „rettenetesen elfoglaltak”. A díjazott csehekkel nyilván sokkal könnyebb nyélbe ütni a forgatást, mint a hollywoodi sztárokkal, bár amint nem egy példa mutatja: aki nem ódzkodik a feladattól, az egy év alatt meg tudna egyezni az ügynökével, hogy mikor áll a háromtagú cseh stáb rendelkezésére.

Izgalmas werkfilmek készülhetnének magáról a forgatásról is, hogy ki hogyan fogadta a stábot, miképpen reagált az ötletükre, mit szeretett volna változtatni rajta, mennyire avatkozott bele a forgatásba az ügynökük, mire bólintottak és mit próbáltak meghiúsítani, kitől mennyi időt kaptak a felvételre, hol és hogyan sikerült helyszínt biztosítani, kik a sztárok klipbeli partnerei, milyen volt a statisztaválogatás, ki hogyan fogadta a kész (remek)művet.

„Helen Mirren rettenetesen kiszámította az időt, amit hajlandó volt ránk áldozni az életéből – meséli Martin Krejčí. – Határozottan kijelentette: neki erre kerek húsz perce lesz egy délután, s a huszonegyedik percben akkor is távozik, ha nem leszünk készen. Neki ugyanis pihennie kell, ha este előadása van. Színpadra lépés előtt nem is akar másra koncentrálni. Nem maradt más hátra, mint fénydublőrt alkalmazni, akivel lépésről lépésre mindent kidolgoztunk, aztán krétával kijelöltük az utat, amelyet a kibérelt lakásban a nappali, a konyha és a hálószoba között a történet szerint meg kellett tennie, és amikor már mindent centire pontosan átgondoltunk, hívtuk az Oscar-díjas színésznőt, és a kijelölt húsz perc helyett tizenkilenc perc alatt végeztünk. Ez őt is annyira meglepte, hogy amikor kilépett a ház kapuján, zavarában az arra elhaladó turistacsoport tagjainak is megköszönte az együttműködést, mivel azt hitte, ők is a stáb tagjai.” Mivel a sztori, amelyet Helen Mirrennek kreáltak, kicsit misztikus – éjszaka a kristálylány kiszökik az elegáns dobozból, és a konyhaszekrény polcán talál magának kényelmes helyet –, egy japán horrorfilm zenéjéből vágtak hozzá részleteket.

A John Malkovich-csal forgatott klip eléggé morózusnak, sőt felfuvalkodottnak mutatja a sztárt. Taxi viszi őt hazafelé a repülőtérről. Mellette, a hátsó ülésen ott a Kristályglóbusz. A sofőr kedvesen, érdeklődve faggatja őt, hogy honnan jön, melyik fesztiválról, és miért kapta az elismerést. Malkovich majdnem leordítja a fejét, hogy mi köze mindehhez.

„A klipbeli történésekkel ellentétben John Malkovichhoz igazán kellemes emlékek fűznek – így Ivan Zachariáš. – A forgatás előtti napon találkára hívott bennünket Bostonban. A kávézás után megmutatta a várost, majd a vacsoravendégei lehettünk, s mivel sokat ivott, mindenféle konspirációs elméletekkel szórakoztatott bennünket. Páldául hogy a Guardian a KGB kezében van. Malkovich még ittasan is annyira jól érvelt, hogy lehetetlen volt meggyőzni őt téves teóriájáról. A taxiban egyébként nehéz volt forgatni, de másodszori nekifutásra sikerült felvennünk a jeleneteit. A sofőrt alakító indiai színészt pedig egyszerűen a szívünkbe zártuk, annyira bájos volt.”

Mel Gibson klipje egy betörés története. Két tolvaj az éjszaka leple alatt jut be a finom ízléssel berendezett lakásba, de egyikük sem tudja, ki a ház gazdája. S ahogy válogatnak az értékes tárgyak között, a félősebb fazon kezébe kerül a Kristályglóbusz. Nem is tudja, mi az, csak tetszik neki. Már rakná is a hátizsákjába, amikor hirtelen megjelenik a sztár, pizsamában. A betörők dadognak a döbbenettől, hiszen teljes valójában a rettenthetetlen Mel Gibson áll előttük. Szabadkoznak, elnézéséért könyörögnek, reszketnek az izgalomtól, de Gibsont mindez nem érdekli. Fogja az Apocalypto forgatásáról megőrzött gyilkos fúvócsövet, s mint két vadat, elejti őket.

„Nehezen jött az ötlet, végül mégis megszületett – idézi fel a munkát Martin Krejčí. – Mel Gibson még csiszolt rajta egy kicsit, de végig együttműködő volt. A két betörő szerepére statisztákat szerződtettünk. Egyiküknek sem árultuk el, ki lesz a partnerük. Amikor a forgatáson meglátták a sztárt, az egyikük úgy reszketett a meglepetéstől, hogy azzal remekül hitelesítette a feladatát.”
Kitűnő hangulatban dolgozott a stáb Jude Law-val, Jiří Menzellel és Casey Affleckkel is. Ők mindenben igazodtak a rendezői elvárásokhoz. Jude Law kocsijáról – a történet szerint – letörik a motorház tetejét díszítő emblémát. Rövid töprengés után ő eszkábál rá újat, mégpedig úgy, hogy a kristálylány kezéből kiüti az üveggömböt, és a szép női szobrot erősíti a kocsi elejére.
„Londonban forgattuk a klipet, más ötletünk nem is volt, csak ez. Jude nagy tetszéssel fogadta, csak az ügynökei húzták az orrukat, mert nem kötöttünk biztosítást a színész testi épségére. Szerencsénkre Jude nem csinált belőle nagy ügyet. Egy fuck it!-tel bevágódott a kabrióba, és már nyomta is a gázt – eleveníti fel az évekkel ezelőtti napot Ivan Zachariáš. – Jiří Menzelnek sem kellett könyörögni, hogy miközben a lakásában serénykedő csinos, fiatal házvezetőnő bájait csodálja a kristálygömbön keresztül, boruljon fel a székkel az íróasztala mögött. Vastag szőnyeget és matracokat akartunk alá rakni, nehogy megüsse magát, de nem engedte. Négyszer vágódott hanyatt a székkel a csupasz padlón, és nagyon büszke volt magára, hogy lila foltok nélkül megúszta. Akkor még remek fizikai állapotban volt. Casey Affleck klipjét Beverly Hillsben vettük fel, egy útszéli zálogházban. Ott akar készpénzhez jutni a Kristályglóbusz révén a színész. Egy videókamerával együtt teszi le a pultra. Az idős hölgy nem sokáig méregeti a felkínált portékát. A videókamerát elveszi, a Karlovy Vary-i díjra nincs szüksége. Van belőle több is már, böki oda Afflecknek, de a kutyának sem kell. Hol is végezhetné ezek után a szobor, mint egy kopott dzsip platóján?”

Ilyen és ehhez egyáltalán nem hasonló történetekkel szórakoztatja Karlovy Vary közönségét a nagy tehetségű alkotópáros. Reklámfilmesként sajátították el a szakma csínját-bínját, s ma már a játékfilmek és az HBO-sorozatok világában is otthonosan mozognak. Fekete-fehér fesztiválklipjeikkel műfajt teremtettek a mustrák történetében. Hogy kivel dolgoznak legközelebb az idei (vagy a régebbi) díjazottak közül, az jövőre derül ki. Megéri várni. Eddig nem okoztak csalódást. A Jiřina Bohdalováról készült klippel sem. Pedig Martin Krejčí szavai szerint senkivel nem volt annyi gondjuk, mint vele, az egyik legnépszerűbb cseh komikával. A végeredmény azonban mindenért kárpótolta a rendezőt. Bohdalka kezei között felfénylett a kristálygömb.

A szerző a Vasárnap munkatársa