Kalandozások az ardeni erdőben és a bizalom tengerén

Az elmúlt napok bizonyították, hogy jó ötlet volt némileg átfazonírozni a szakmai beszélgetéseket. Idén a diákzsűri tagjai, valamint alkalmanként meghívott civil, de valamilyen módon mégis színpadközeli hozzászólók is véleményezik az előadásokat. A „hivatalos” zsűriben Hizsnyan Géza színházi szakember, Németh Ervin drámatanár, Perényi Balázs rendező, Michač Gábor díszlet-, jelmez- és bábtervező, valamint Culka Ottó színművész kapott helyet, a szakmai szeánszokat Varga Emese dramaturg koordinálja. Ez együtt azt eredményezi, hogy rendre sok szempontból sikerül kivesézni a látott produkciókat. Ide tartozik az is, hogy a legtöbb csoport idén több napra jött a Jókai Napokra, a résztvevők megnézik egymás előadásait, beülnek egymás értékeléseire – azaz a szakmai beszélgetések valóban színházi fórumként működnek.

Azért is hasznos beülni a beszélgetésekre, mert ott például kiderül, hogy a Nánai Színjátszó Csoport előadásának fura vége egy technikai hibának volt köszönhető: másfél perccel korábban elment a villany. A nánaiak Lengyelfalusy Juhász Mária rendezésében groteszkbe hajló cseh humorral kínálták meg a közönséget: a Svěrák–Smoljak szerzőpáros A látnok című játékát adták elő. Úgy kezdődik, mint egy népszínmű – a falusi látnok jó pénzért jóslatokat olvas ki a tűzből, talán csaló, talán nem, ki tudja –, úgy folytatódik, mint egy népmese – megjelenik a kaszás, hogy magával vigye a látnokot –, és innentől felborul minden logika, és egy bizarr humorú történelmi látomás kezd kibontakozni. Az értékelők elsősorban azt emelték ki, milyen jó érzékkel választotta meg a csapat azt a stílust, amely nem vitte el a komédia, az olcsó poénok felé a játékot, helyette a szándékolt lassúságra, az amplitúdók hiányára – ha úgy tetszik, egyfajta poentírozatlanságra – fűzte fel az előadást.

A királyhelmeci Sycorax Diákszínpad nagy vállalással érkezett, és annyi bizonyos, hogy kifejezetten színpadképes csapattal, köztük remek zenészekkel vonult fel. Pekárovics Marianna csapata Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját hozta el a Jókai Napokra Nádasdy Ádám diákszínpadra készült fordításában – és jó alaposan bevitt minket az ardeni erdőbe. Egyebek mellett az önmagát eleve megkettőző Rosalinda szerepkettőzése, máshol a nadrágszerep lányra osztása, a játéktér széthúzása tette nehézkessé az eleve töredékes történetváltozat követését. Néhol azt éreztük, hogy a Sycorax megadta magát a szövegnek, és a játékot is annak illusztrációjaként tekintette, máshol viszont inkább a felesleges túlpakolások okoztak zavart. Összességében azt javasolták a szakavatott ítészek: az előadás letisztítása, feszesítése csak jót tenne az értelmezhetőségnek.

Ipolyságról, a Szondy György Gimnáziumból a SzondySokk csapatát láthattuk. Különleges csoport: noha évek óta együtt játszanak, egyszersmind kezdők a maguk kategóriájában, hiszen most értek el a tisztes középiskolás korba. A Bizalom című játék saját gyerek – az együttest Köteles Judittal együtt rendező N. Tóth Anikó és a szereplők írták a szöveget, amelyet jellegzetesen diákos humorú, a fiatalok saját tapasztalataira, érzéseire, gondolataira építő játékokban, etűdökben keltettek életre. Külön hála azért, hogy jó érzékkel elkerülték a „mi vagyunk a magára hagyott Facebook-generáció” jellegű felütésekből rendre következő csapdákat, és érzékenyen, érvényesen, ugyanakkor egy lépés távolságból, eredeti humorral mutattak meg szituációkat a bizalom családi, iskolai, baráti köreiből.

A losonci Kármán József Színház előadása lapzártánk után ért véget, ma még a két dunaszerdahelyi diákcsoport – a Novus Ortus és a Fókusz – szerepelt a versenyprogramban. Aztán holnap délelőtt kiderül, volt-e fődíjas előadás az 55. Jókai Napokon.