Judi Dench, a brit színház nagyasszonya 80 éves

Judith Olivia Dench Yorkban született, a színészmesterséget Londonban tanulta. A világot jelentő deszkákra 1957-ben lépett először Oféliaként, 1961-ben lett a Royal Shakespeare Company társulatának tagja. Legemlékezetesebb színpadi szerepei közé tartozik Júlia a Zeffirelli rendezte Shakespeare-darabban, ő volt a Kabaré londoni bemutatóján az első Sally Bowles, Lady Macbeth ruháját Trevor Nenn rendezésében vette magára. Játszott a West Enden, fellépett a londoni Nemzeti Színházban, a New York-i Broadwayn pedig megkapta a legrangosabb színházi elismerést, a Tony-díjat.

A hatvanas évektől szerepel a filmvásznon, 1965-ben a Four in the Morning című filmért a brit Oscarnak tartott BAFTA-díjjal tüntették ki. 1968-ban a Szentivánéji álom, 1978-ban a Macbeth, 1989-ben az V. Henrik Kenneth Branagh által rendezett filmes változatában aratott nagy sikert.
    A nemzetközi áttörést az 1986-ban készült Szoba kilátással hozta meg számára, a legismertebbé azonban akkor vált, amikor - túl a hatvanon - 1995-ben elvállalta az Aranyszem című James Bond-filmben M szerepét. Az addig hagyományosan férfiak által játszott titkosszolgálati főnököt olyan jól alakította, hogy a negyedik Bond-filmje után távozni kényszerülő Pierce Brosnan után Daniel Craig "főnöke" is ő lett. A népszerű Bond-sorozat hét filmjében szerepelt, utoljára a 2012-es Skyfall-ban, "halála" után a szerepet Ralph Fiennes vette át.

Az akciófilmekbe tett kirándulás mellett fő terepe a drámai szerepek alakítása maradt, a Mrs. Brown és a Szerelmes Shakespeare sikerét követően olyan filmekben volt látható, mint a Tea Mussolinivel, a Bunbury, a Csokoládé, az Iris - Egy csodálatos női elme, a Büszkeség és balítélet, az Egy botrány részletei. Szerepet vállalt a parádés szereposztású, Fellini 8 és 1/2 című klasszikusa nyomán született Kilenc című musicalben s több életrajzi filmben is: a J. Edgar - Az FBI embere című drámában a Szövetségi Nyomozóirodát megszervező Hoover anyját alakította s játszott a Marilyn Monroe életét feldolgozó, az Egy hét Marilynnel című alkotásban.

Judi Dench színészi teljesítményét eddig hét Oscar-jelöléssel jutalmazták, első jelölését 63 évesen kapta. Második jelölését válthatta díjra 1998-ban: a legjobb női mellékszereplő díját úgy kapta meg, hogy a Szerelmes Shakespeare című filmben alig nyolc percet töltött I. Erzsébet királynőként a filmvásznon. (Ennél rövidebb szerepért csak Beatrice Straight kapta meg a filmvilág legrangosabb kitüntetését, ő a Hálózatban mindössze hat percet volt látható.) Dench sokoldalúságát mutatja, hogy nemcsak drámai, hanem zenés vígjátékban (Mrs. Henderson bemutatja) is jelölték Oscarra. Legutóbb a Philomena - Határtalan szeretet című brit filmdrámában nyújtott alakításáért idén izgulhatott a gálán: egy anyát alakított, aki ötven év után indul házasságon kívül született, tőle elszakított fia keresésére.

A színésznő idős kora ellenére sem foglalkozik a visszavonulás gondolatával, bár szembetegsége miatt a forgatókönyveket ma már színész lánya vagy ügynöke olvassa fel neki. Jövőre a nagy sikerű Keleti Nyugalom - Marigold Hotel című vígjáték második részében lesz látható és a BBC-felkérésére a III. Richárd televíziós feldolgozásában Margit királynét alakítja.

A színpaddal sem szakított, a Szentivánéji álomban Titaniaként láthatták a nézők, tavaly az Alice Csodaországban című Lewis Carroll-regényt ihlető kislány életéről szóló, Alice és Peter című darabban lépett színre. Néhány éve egy Grimm-meséket feldolgozó iskolai színjátékban az óriásnak kölcsönözte a hangját. 2010-ben a brit színházlátogató közönség minden idők legnagyobb színésznőjének választotta meg, abban az évben a színházi világnapon az ő köszöntőjét olvasták fel világszerte.

Férjével, Michael Williams-szel a nyolcvanas években közös sorozatuk futott a brit televíziókban. A színésznő összesen hét Laurence Olivier-díj, tíz BAFTA-díj, két Golden Globe-díj és egy Oscar-díj tulajdonosa. 2011-ben a világ filmművészetében játszott rendkívüli szerepéért Kristályglóbusz-díjjal tüntették ki a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, s elnyerte a Praemium Imperiale rangos japán díjat is.

A brit színpadok királynője II. Erzsébet királynőtől 1988-ban megkapta a Dame címet (a lovagi cím női megfelelőjét), 2005-ben pedig a brit alattvalónak adományozható legnagyobb kitüntetést (Companion of Honor). Életművéért 2008-ban az Európai Filmakadémiától kapott elismerést