Joni Mitchell 80 éves lett

Mielőtt még belekezdenénk ünnepeltünk portréjába, rajongóként engedtessék meg  nekem egy személyes megjegyzés. Graham Nash, a brit The Hollies gitárosa annak idején azért nem ment haza Nagy-Britanniába, mert beleszeretett Joni Mitchellbe. Csapot-papot hátrahagyva Los Angelesben maradt. Vagyis Joni nélkül nem alakulhatott volna meg minden idők legjobb szupergruppja, a Crosby, Stills & Nash, mert Graham barátunk sosem találkozik a másik két zsenivel. 

Az idén elhunyt David Crosby mesélte egy interjúban, hogy egyszer - a nagy trió előtti években - büszkén és boldogan bekopogott Grahamék házába, hogy megmutassa, micsoda remek dalt írt az előző héten, alig hat nap alatt. Joni Mitchell udvariasan megdícsérte, majd elénekelte neki azt a dalt, amit aznap hajnalban írt. "És az a dal bizony sokkal jobb volt az enyémnél"  - mondta Crosby.

Hősnőnk Roberta Joan Anderson néven látta meg a napvilágot az albertai Fort Macleodban, anyja tanár, apja a légierő hadnagya volt. A második világháború után apja leszerelt és a saskatchewani North Battlefordba költöztek. Kilencévesen elkapta a gyermekbénulást, ennek következtében bal karja egész életére gyengébb maradt. Tizenévesen kezdett érdeklődni a művészetek iránt: ügyesen festett, zongorázott, majd ukulelére és gitárra váltott, és a helyi folk-klubban lépett fel barátaival.

A középiskola után egy évvel teherbe esett, otthagyta a főiskolát, Torontóba költözött. Lányát, akiről nem tudott gondoskodni, örökbe kellett adnia, és csak három évtizeddel később találkozott vele. Nehéz időszak volt ez az életében: a zenészek szakszervezeti tagdíjához szükséges 200 dollár híján főleg utcán és zenélt, közben egy áruházban dolgozott, hogy kifizethesse albérletét.

Egy fellépésén megismerkedett Chuck Mitchell folkénekessel, akivel összeházasodtak és New Yorkba költöztek, de a házasság alig két évig tartott. Megtartotta viszont férje nevét, mert az tetszett neki.

Immár Joni Mitchellként énekelt kávéházakban és folk klubokban, rajongótábora egyre nőtt, közéjük tartozott Leonard Cohen és a lemezkiadó David Geffen is. Ekkoriban született a Chelsea Morning és a Both Sides Now – két inonikus dal, amelyet sokan feldolgoztak, köztük az a Pete Seeger, akit Joni Mitchell mesterének tartott fiatal korában.

A különleges gitárstílusáról, irodalmi értékű szövegeiről is egyre ismertebbé váló énekesnő 1967-ben ismerkedett meg az éppen a Byrds együttesből távozó David Crosbyval, akihez hamarosan szerelmi kapcsolat és szakmai együttműködés fűzte, őt követve költözött Kaliforniába. 1968-ban megjelent debütáló albuma, ezt követte a következő évben a Clouds, amelyért elnyerte a legjobb folk előadónak járó Grammy-díjat. A nagy áttörést az 1970-es Ladies of the Canyon hozta el számára, amelyen olyan slágerek szerepeltek, mint a For Free, a Big Yellow Taxi, a The Circle Game vagy a Woodstock. Az album félmilliós eladott példányszámával aranylemez lett.

A hatvanas évek végén rövid és viharos kapcsolata volt Graham Nash-sel,akivel még a házasságot is fontolgatták, de aztán szakítottak. Új szerelme, James Taylor ihlette legszemélyesebb és sokak szerint minden idők egyik legjobb, Blue című albumát. A lemez egyik pillanatról a másikra szupersztárrá tette, fellépéseire pillanatok alatt fogytak el a jegyek, még Frank Sinatra és Bing Crosby is műsorukra tűzték szerzeményeit. Pályafutásának kereskedelmileg legsikeresebb albuma az 1974-ben megjelent Court And Spark lett, amelyen már a dzsesszel is kísérletezett, később a műfaj olyan kiválóságaival dolgozott együtt, mint Jaco Pastorius, Herbie Hancock, Pat Metheny. A hetvenes-nyolcvanas években olyan kitűnő lemezeket adott ki mint a For The Roses, a a Hejira, a Mingus (ezen Charlie Mingus volt alkotótársa) és a Wild Things Run Fast, utóbbi már a poposabb hangzáshoz való visszatérést jelezte. 1976-ban ő is ott volt a The Band legendás, Martin Scorsese által filmen is megörökített The Last Waltz című búcsúkoncertjén, Coyote című dalával lépett a színpadra.
1982-ben másodszor is megházasodott. Férje, Larry Klein basszusgitáros ettől kezdve fontos szerepet játszott Mitchell munkásságában zenészként és társproducerként is. 1994-es válásuk után is együtt dolgoztak

Később egy időre elege lett a zenéből. Ehhez hozzájárult, hogy a láncdohányos Mitchell hangja rekedtesebb, hangterjedelme szűkebb lett. Már-már a visszavonulást fontolgatta, amikor ismét elkapta az ihlet: 2007-ben új szerzeményekkel jelentkezett. Shine című albuma a Billboard listáján a 14. helyen debütált.

Az úgynevezett Morgellons szindrómában szenvedő énekesnő (a rejtélyes bőrbetegség sokak szerint pszichoszomatikus eredetű) nyilvános fellépései ettől kezdve megritkultak, 2015-ben agyi aneurizmarepedést szenvedett, amely után újra meg kellett tanulnia járni. Tavaly majdnem egy évtized után ismét élő fellépést vállalt, idén pedig 23 év után adott ismét koncertet, három óra alatt 24 dalát énekelte el és gitáron is ő játszott.

Joni Mitchell a zene mellett rajzol, fest, kiállításai voltak, lemezborítóit ő maga tervezte, verseskötete jelent meg, noha sokak szerint szövegei önmagukban is irodalmi alkotások. A Rolling Stone magazin minden idők legjobb dalszerzői között tartja őt számon. Rengeteg zenész tekinti példaképének. 1995-ben megkapta a Billboard magazin Century Award díját, 1996-ban a Polar-díjat, a következő évben bekerült a Rock and Roll Halhatatlanjai közé, kilenc Grammy-díja mellett életmű-díjat is átvehetett. 2021-ben a Kennedy Center életműdíját, idén az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtárának Gershwin-díját kapta meg.