Johnny Depp: „Egy nagyra nőtt csecsemő vagyok”

Két rémálma van az újságírónak: nemzetközi sajtótájékoztatón és kerekasztal-interjún részt venni. A világsztároktól cseppet sem idegen, hogy kisebb-nagyobb késéssel állítanak be, nem biztos, hogy lehet tőlük kérdezni vagy érdemi választ kicsikarni, és az sem ritka, hogy az adott rendezvény sajtómunkatársa vagy saját menedzsmentjének tagja egy idő után gyakran fenyegetően jelzi, már csak öt perc van hátra a beszélgetésből.

Johnny Depp amerikai színész, akit karrierje során háromszor jelöltek Oscar-díjra és a mai napig a legnépszerűbb filmsztárok egyike, csak öt percet késett a Modì című, a San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramján kívül vetített filmjének nemzetközi sajtótájékoztatójáról. Oké, ez még belefér (különösen annak fényében, hogy a spanyol újságírókat, akikkel kétcsoportos bontásban találkozott, egy órán keresztül várakoztatta). Ráadásul most nem egyedül jelent meg, hanem az olaszországi és amerikai helyszínek mellett túlnyomórészt Magyarországon forgatott produkció alkotógárdájával: a címszereplő olasz Riccardo Scamarcióval, Antonia Desplat és Bruno Gouery francia színészekkel, Ryan McParland ír színésszel, Luisa Ranieri olasz színésznővel, valamint három producerrel, a brit Stephen Malittal, Barry Navidival és Stephen Deutersszel.

Valamennyi kérdés – érthető módon – a világsztárhoz szólt. De a válaszok! Depp, aki gombolatlan fehér vászoningben, napszemüvegben és kalapban érkezett, tíz másodpercig beszélt mindenki számára érthetően. Ebben a töredékidőben viszont nem kérdésre felelt, hanem csak a mintegy százötven nemzetközi újságírót – köztük televíziós csatornák műsorvezetőit, operatőröket, digitális tartalomkészítőket – szórakoztatta. Ezt leszámítva, amit a háromnegyed órás sajtótájékoztatón hallottunk (vagy nem hallottunk), akár egy hangosítási tragédiával is felérne – ha nem arról lett volna szó, hogy Depp volt a résztvevők közül az egyedüli, aki halkan, általában motyogva-dadogva értekezett.

„Mindannyian átéltünk már nehéz időszakokat, és az enyémek egyike az volt, amikor az életem televíziós szappanoperává vált. De végül minden jól alakult” – ezt a gondolatfutamot például jól lehetett érteni, amikor A Karib-tenger kalózai-filmek sztárja az előző feleségével, Amber Heard színésznővel folytatott, bulvárszenzációvá lett bírósági hercehurcára utalt. „De már rendben vagyok!” – tette hozzá. Arról is szó volt, hogy mennyire szereti a San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztivált, ahol két évvel ezelőtt – sokak véleményét megosztva – megkapta a Donostia-díjat (idén Cate Blanchett, a kétszeres Oscar-díjas ausztrál színésznő és Pedro Almodóvár spanyol direktor a kitüntetett), most pedig itt láthatja a közönség először a Modì című filmjét.

Honnan jött az ötlet, hogy megint rendezzen A halál ára című neowesternje után? „Huszonhét év? Huszonhét év! Igen, jól mondod, huszonhét év telt el a kettő között” – felelte némileg meglepődve, majd hozzátette: Al Pacino, aki Maurice Gangnat amerikai műgyűjtőt játssza a filmben, vetette fel az ötletet. „Neked kell megrendezned ezt a filmet!” – elevenítette fel Pacino jellegzetes mély reszelős hangját. „Nekem? Miért éppen nekem? Az a helyzet, hogy amikor Al Pacino beszél hozzád, akkor arra csak figyelned kell” – folytatta. Az Oscar-díjas amerikai filmlegenda az 1970-es évek vége óta szerette volna filmre vinni Dennis McIntyre Modigliani című színdarabját.

„Az én feladatom nem a rendezés volt, inkább a megörökítés!” – árulta el Depp, aki azt is elmondta, hogy az 1920-ban Párizsban, mindössze harmincöt évesen elhunyt avantgárd művész életét és pályafutását „jól ismeri és valamelyest igen respektálja”. És hogy milyen volt a rendezői munkamódszere? Úgy hangzott, mintha csak sodródott volna az árral, pedig inkább szabad kezet adott a színészeknek. „Hagytam, hogy a színészek felfedezzék a szerepüket, hagytam, hogy elmondják, mit akarnak csinálni és hagytam, hogy aktívan jelen legyenek a filmben” – magyarázta.

Főszereplője, Riccardo Scamarcio szerint a filmkészítés az „intim dolgok valódi megosztása”, Depp pedig maximális lehetőséget teremtett számára, hogy kibontakozzon a mindössze hetvenkét óra történéseit összesűrítő alkotásban. „Johnnyval dolgozni a legmerészebb álmaiban sem szerepelt!” – ezt már Ryan McParland jegyezte meg, aki felidézte: annyira vonzotta a színház világa, hogy a középiskolát is emiatt hagyta abba. Bruno Gouery szerint a bizalom Depp rendezői titka, Antonia Desplat pedig arról a biztonságos játéktérről beszélt, amit az amerikai színész teremtett a forgatáson.

„Egy nagyra nőtt csecsemő vagyok!” – váltott önironikusba egy ponton Depp, aki azzal zárta a (végül tényleg idő előtt végződő) beszélgetést, hogy A halál ára forgatása után megfogadta, hogy nem akar újabb filmet rendezni, most pedig szintén biztos abban, hogy nem fog megint rendezni. „Az utolsó dolog, amit szeretnék: rendezni!” – árulta el, de a távozás előtt még egyszer megszólalt, hogy igazítson a válaszán. „Talán. Talán!” – javította önmagát.

A sajtótájékoztató után Johnny Depptől megkérdeztük, hogy milyen volt Magyarországon forgatnia tavaly ősszel. „Pompás volt!” – felelte, miközben a kedves hollywoodi fickó szerepének megfelelően aláírt mindent, amit a lelkes médiadolgozók elé toltak. Tervezi, hogy visszatér Budapestre? „Igen, ha van rá lehetőségem, mindenképpen!” – közölte, majd kezében azzal a gitárral, amelyet az egyik spanyol tévécsatornától ajándékba kapott, távozott a pódiumról.

A Modì című film díszbemutatóját, amelyen az alkotók is jelen voltak az ezernyolcszáz fős közönség mellett, szintén kedden tartották a Kursaal auditóriumában. Maga a film „inkább kötelességtudó, inkább konvencionális, minthogy szikrázna a zsenialitástól” – írta Guy Lodge, a Variety kritikusa, aki nincs egyedül a film középszerűségéről alkotott véleményével.