Jaroslav Hašek 130

JUHÁSZ KATALIN

Százharminc éve, 1883. április 30-án született Prágában Jaroslav Hašek, a cseh irodalom legkiválóbb szatirikusa, Švejk, a derék katona „atyja”.

Leghíresebb regényének utolsó fejezeteit 39 évesen a halálos ágyán diktálta, de befejezni már nem tudta. A főhős egy látszólag – és hivatalosan is – elmebeteg katona, aki azonban mindenkinél okosabban éli túl az első világháborút, és kalandjai révén épp a háború értelmetlenségére mutat rá.

A szerző élete is meglehetősen kalandos volt, ezért nem meglepő, hogy a derék katona történetei sok önéletrajzi elemet tartalmaznak. Mert bizony Katz tábori lelkész, Lukáš főhadnagy és Vanek őrmester valóban létezett, ahogy a regény több más szereplője is.

A háború, amely milliók életébe kerül, egyre kegyetlenebb arcát mutatja, ahogy Švejk közeledik a fronthoz (ahová Hašek korai halála miatt sohasem ér el), és szavai, tettei egyre több értelmet nyernek. Rájövünk, hogy az elmebetegség nála csak védekező reflex, a túlélés eszköze. Egyre többször veti le álarcát, amikor tudja, hogy nyíltan beszélhet. Ilyenkor józan tanácsokkal látja el a nála bizonytalanabbakat.

A bohém Jaroslav Hašek sosem volt képes a polgári életre. Kezdetben banktisztviselőként próbált megélni, aztán bejárta a Monarchiát, a Balkánt és Bajorországot. Anarchista lapokat szerkesztett, különböző álneveken írt cikkeiben támadta az állami és egyházi intézményeket, a rend és elégedettség polgári illúzióját.

Švejk figurája a tekintélyuralmat, a militarizmust és a fanatizmust kigúnyoló kisember jelképe lett, aki a dolgok komolyan vételével, a parancsok teljesítésével, sőt túlteljesítésével bizonyítja a monarchia és hadserege képtelen voltát. A könyvet hatvan nyelvre fordították le, készült belőle film, bábfilm, sőt opera is. A világirodalomra is hatással volt: Joseph Heller saját állítása szerint sosem írta volna meg A 22-es csapdáját, ha nem olvasta volna Hašek művét.