Januártól új életre kelt a Mizujs?, a kamaszok magazinja

Nálunk az IFI magazin megszűnése óta nem volt lapjuk a tizenéveseknek. Ezt az űrt kívánta betölteni a Lilium Aurum kiadó 2011-ben. A Mizujs? első néhány számának a megjelenése után azonban váratlanul elhunyt a lap főszerkesztője, M. Csepécz Szilvia, és a kiadónak rögtönöznie kellett. A lap múlt év decemberéig csak vergődött, ezt az időszakot fedje inkább jótékony homály.

Az akkori színvonalhoz képest komoly előrelépés az idei négy szám, de még mindig van hova fejlődnie a szlovákiai magyar kamaszok magazinjának. Elsősorban az arányokkal van problémám: mintha nem döntötték volna el, milyen mértékben akarnak oktató-nevelő tevékenységet végezni, és menynyire szeretnék kielégíteni a célcsoport igényeit.

Rögtön az elején tisztázzuk, hogy a Mizujs?-t nem vehetjük meg az újságosnál. „Magazinunkat keresd az iskolád lapterjesztő pedagógusánál vagy a kiadónál” – áll az impresszumban. Ez hátránynak tűnik a „normális” lapokhoz képest, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a terjesztők komoly összegeket kérnek a kiadóktól, és erre nyilván nem volt pénze a Lilium Aurumnak.

A külcsín annyira színpompás, hogy az már-már csiricsáré. Több betűtípussal, betűnagysággal dolgozik a névtelen grafikai szerkesztő, a februári címlapon például nyolc betűtípust számoltam össze. Az oldalak alapszíne sokszor túl sötét, emiatt a szöveg alig olvasható. Például gyakoriak a barna alapon fekete betűk, vagy a szöveg alatt megbúvó rajzok, amitől egyik sem élvezhető igazán.

Minden szám közepén találunk egy hasznosnak szánt posztert, például az 1848-as magyar kormány tagjainak portréját vagy a Mengyelejev-féle periódusos rendszert. Értem a szándékot, de nem tudom, hány tini ragasztja ki ezeket a szobája falára. A tartalmat nézve kissé zavaró, hogy az írások alatt nem találjuk a szerző nevét, illetve csak akkor van ott, ha diákok irodalmi próbálkozásai jelennek meg vagy valamilyen műből közölnek részletet.

A lapban van tudomány, technika, egy kis pszichológia, történelem, havonta egy-egy iskola bemutatása (ezeket ottani diákok írják, névvel), sőt tanulmányi verseny is, mindjárt négy tantárgyból, amelyen balatoni nyaralást lehet nyerni. Minden számban szerepel egy-egy angol nyelvű popsláger magyar fordítása, és felbukkannak olyan témák is, mint a divat vagy a számítógépes adatbiztonság. Az internet előnyeit kihasználva a szerzők gyakran ajánlanak linkeket, ahol a téma iránt érdeklődők további információkhoz juthatnak. Ezek azonban szinte mindig túl hosszúk, nem hinném, hogy sokan bepötyögik őket a keresőbe.

Jó rovat az Anyátok megmondja a frankót, ahol havonta egy-egy sztárt vagy divatos jelenséget illet kritikával az „ismeretlen anyuka”. Ez a felnőtt nézőpont nagyon érdekes, kár, hogy nem tudjuk meg, kit rejt az Anyátok név.

Hiányolom az interjúkat, a helyszíni beszámolókat (koncertekről, sport- és egyéb versenyekről, rendezvényekről) a filmes rovatot vagy egy-két CD- és DVD-ajánlót.

Úgy vélem, hogy a papírra tervezett lapok még mindig versenyre kelhetnek a netes portálokkal, ha többet, eredetibbet kínálnak ezeknél. Ha alkalmazkodnak az „offline” életvitelhez, azaz kényelmesen lehet olvasni, jó kézben tartani őket, megfelelők a betűméretek és ízlésesek a színek. És persze, ha a témák felkeltik a fiatalok érdeklődését, megmozgatják a fantáziájukat. A Mizujs? jelenleg egy hosszú út elején tart, ám az idei első négy szám alapján mindenképp megérdemli a bizalmat.