<p>Sherlock Holmes újra itt van! Nem egyedül. Elmaradhatatlan segítője, Dr. John Watson is szolgálatra jelentkezik, kit élcelődéssel fogad a kávén, pipadohányon és kokacserjén élő tudós-harcos vasember: „Húzzak hozzá hasonlóan divatjamúlt egyenruhát, kiegészítve egy kötött sállal, ami nyilvánvalóan a menyasszonya egyik zsengéje?” Na, azt már nem.</p>
Izgalom, mánia, extázis és pszichózis Guy Ritchie filmjében
Szimatol. Persze. „Kérdés: vajon egy indiai gyapotkirály botrányát, egy kínai ópiumkereskedő halálát, bécsi és strasbourgi bombákat, egy amerikai acélmágnás elhunytát mi kötheti össze?” Nos, a dioráma szerint James Moriarty professzor. „Matematikus zseni, ünnepelt szerző és oktató, cambridge-i bokszbajnok és miniszterelnökök barátja.” Bizonyítékkal is alá tudja támasztani az állítását? Hajjaj!
„Ez egy játék, barátom, egy sötét játék.” Izgalom, mánia, extázis, pszichózis. Meg kell állítani a becstelent, mielőtt gonoszsága fortissimóba fordul. Sir Arthur Conan Doyle mesterdetektívje le fogja leplezni. Vagy ilyesmi. Majd elválik.
„A bűnei keltette undorral csak az ügyességének kijáró csodálata vetekszik.” Méltó ellenfél. Bűnlajstroma: „az anarchisták bombáival egymás ellen fordította az európai nemzeteket. Öt különböző álnév alatt pénzzel, trükkel vagy vérrel befolyást szerzett az iparban, de ügyelt rá, hogy ne azonosíthassák. Gyapot, ópium, acél, hagyományos és vegyi fegyverek, és mindezt egy héten belül szétküldi az Öreg Kontinensen. A gránáttól a kötszerig mindent árul. A készletet felhalmozta, hát most keresletet csinál... Világháborút.”
Dupla csavar: keressük ellentétét! „A természetes gesztusok hiányát, a színészt, akinek figyelmét úgy leköti a játék, hogy az átmenetileg képtelenné teszi spontán reagálásra...” Robert Downey Jr.! A folytatásos forgatás fenegyereke, aki ezúttal sem vall szégyent. De ki táncolt a mellkasán?! Nem hóka kisasszonyok (Rachel McAdams, Noomi Rapace), hanem Jude Law! Egyre közelebb kerül jóakarójához. Még gyász-nászútját is feladná érte, s a tegnap világában is egyre otthonosabban mozog. Parádés párosukra Guy Ritchie rendező rúgta a port, aki hullámhegyek hátán, hatalmas lendülettel mérte a ramazurit. Az egyébként fantomszerű szaktekintély (Jared Harris) misztikumának gondatlan kezelése és Mycroft (Stephen Fry) kijátszása pontlevonással jár, és azt sem tudom, stílusát hová lehetne még fokozni. Ismételgetett vizuális módszerei, kirívó körítései már kevésbé hatnak bravúrosan. Korrajza viszont ínyemre való.
Kaszás Dávid
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.