Itt a Fiatal Írók Köre! – Új írónemzedék a láthatáron...

Merthogy fontos dolgok történtek. Lábak alatt ugyanis a Fiatal Írók Köre (FÍK) alapítóinak lábait kell érteni.

A Dunaszerdahelyhez közeli Balázsfán ugyanis ekkor, ezen a kutya meleg augusztus 26-i napon alakult meg a FÍK, mely a honlapja szerint jelenleg már 34 tagot számlál. A szervezet Hodossy Gyulának, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) elnökének kezdeményezésére jött létre, s még hivatalos létrejötte napján el is fogadta alapszabályát, meghatározta főbb célkitűzéseit s megválasztotta vezetőségét. Eszerint a Fiatal Írók Körének elnöksége hattagú, elnöke Rajkovics Péter, az elnökség tagjai: Angyal Sándor, Czucz Enikő, Hajtman Kornél, Takács Zsuzsi és Vörös Gergely – nagyon valószínűnek tartom, hogy nevükkel a szlovákiai magyar lapok olvasói már találkoztak. A kör, melyről a már említett honlapján kívül mozgalmas Facebook-oldala révén is több hírt kaphatunk, természetesen minden ifjú irodalmár ernyőszervezete kíván lenni, s mindenekelőtt a pályájuk elején állók támogatásában és ösztönzésében érdekelt. Még konkrétabban: a fiatal költők-írók bemutatkozási és publikálási lehetőségeinek körét kívánja bővíteni, megjegyzem, nagyon helyesen, hiszen a legtöbbük számára már szűk volt az írószövetség lapja, az Opus által évente két alkalommal Peron néven futó melléklet. A fiatal írók tehát – mint már annyi előttük járó nemzedék – ismét megszervezték önnön intézményes kereteiket, sőt, úgy tűnik, minden korábbi generációs kirajzásnál gyorsabban elérik céljaikat is; programjuk oly ütemben látszik megvalósulni, hogy hamarosan újabb tervekkel kell előállniuk, vagy a már megvalósultak elmélyítését és összehangolását fontolgathatják. Különösen jó azt látni, hogy örülnek egymásnak s ennek a maguk teremtette közegnek és közösségnek. Mellesleg, minden irodalmi kirajzás közösségi kisugárzó és belső önfenntartó ereje is addig tart, míg a benne való öröm és lelkesedés tart. Vagy még addig se, hiszen – s itt engedjék meg a fiatalok, hogy Polgár Anikó bölcs szavait ajánljam figyelmükbe – „a nyáj csak addig marad együtt, amíg nem termeli ki vezéreit”. Mihelyt az igazán tehetségesek kiválasztódnak s elindulnak a csak nekik szabott pályán, a szervezet is kénytelen lesz újraértelmezni vagy újraszervezni magát. Hogy aztán ez az idő (szerencsére vagy sajnos) még menynyire nagyon távoli vagy nagyon közeli, az most, november derekán még nem látható. Az írásban, az irodalomban viszont az (is) jó, hogy értékével, hatásával nem lehet előre kalkulálni. S nem is kell.