Isztambul, őrült svédek, muszlim Párizs

„Mint ostyára a fagyi: Jonas Jonasson új regénye, a Gyilkos Anders és barátai lesz a karácsonyi olvasmányom. Ez a könyv a szerző alapján zöld kártyát kapott tőlem. Ha létezik Rejtő Jenőnek reinkarnációja, akkor ez a svéd író az; ennyire hülye nem lehet senki. Jonasson regényei már-már a ponyvát súrolják, de beleékelődve a svéd humorba és az érthetetlen svéd életstílusba. Fergetegesek” – mondja Győry Attila, aki hozzáteszi, nincs egyedül, amikor könnyedebb olvasmányt választott az év végére. A karácsonyi könyvpiacon is a lektűr, a szórakoztató irodalom fogy a leginkább, elsősorban romantikus könyveket, krimit olvasnak az emberek. A kortárs szépirodalomra szűk réteg kíváncsi; egy olyan fontos – és nem mellesleg: a Charlie Hebdo elleni merénylet kapcsán nagy hírverést kapott – könyvből, mint Michel Houellebecq Behódolása hazai viszonylatban néhány példány fogy el, míg mondjuk E. L. James Szürkéjének negyedik kötetét tízszer annyian választják. Mi azért inkább a Behódolásnál maradunk.

„Már a magyar kiadás borítója is telitalálat: Mona Lisa burkában. Houellebecq a regény elején egy kiégett, egyedülálló férfiember életstílusát mutatja be. A fikcióban néhány hét múlva választásokat tartanak Franciaországban, és megtörténik, amire senki sem számít: győz a muszlim párt. A főhős két-három hétre eltűnik, majd amikor visszatér Párizsba és a munkahelyére, a Sorbonne-ra, azt tapasztalja, hogy máris óriási változások történtek. Először csak azt látja, hogy eltűntek az utcákról a miniszoknyás lányok, az egyetemről a női tanárok… Nagyon szórakoztató olvasni, milyen pragmatikusan viszonyul a változásokhoz a francia társadalom: azzal, hogy a nők eltűnnek a munkaerőpiacról, visszaesik a munkanélküliség, és ez alapvetően mindenkinek bejön; maga a főhős cinikusan úgy tekint az áttérésre, mintha egy pártba lépne be – végül is, miért ne tenné meg, ha ez kell az érvényesüléshez... Személy szerint ezért is nem félek Európa iszlamizálódásától: az iszlám vírusa mi vagyunk, az évszázadokon át nagyon zárt vallás fellazulását éppen az hozza el, ha a nyugati világ a maga hozzáállásával beszáll az igaz hitbe. Houellebecq könyvén nagyon sokat lehet agyalni, nagyon jó szellemi játék, nagyon jó könyv.”

Győry Attila szerint az utóbbi években feljövőben van egy műfaj, amely évtizedeken át a szépirodalom mostohagyerekének számított – ez pedig nem más, mint a történelmi regény. Ebből a termésből egy török írónő, Elif Shafak Az építészinas című történelmi regényét ajánlja: „Simán el tudnám képzelni az életemet Isztambulban, ha ott vagyok, gátak nélkül zabálok mindent, a csodás épületeket, a hangulatot. Ez a könyv pedig nagyrészt éppen a városról szól, II. Szulejmán koráról, a 16. századi Isztambulról, ahogy épülnek a mecsetek, a hammamok, a bazár… Elif Shafak könyvében minderről, a város életéről, szerelemről, harcokról Dzsihán mesél, aki fiatal fiúként, potyautasként érkezik Indiából az Oszmán Birodalom fővárosába, ott elefántidomár lesz az udvarnál, részt vesz Szigetvár ostromában, aztán a szultán főépítészének, Szinán mesternek a segéde lesz.”