Interjú Szabó Istvánnal a szombati Új Szóban

Moszkvában egyedül volt, Karlovy Varyba Helen Mirren, Az ajtó Emerence is elkísérte. „Amikor Lev Tolsztoj feleségét, Szofját játszottam az Aztán mindennek vége című filmben, azt hittem, ennél nehezebb szerepet már senkitől sem kaphatok – nyilatkozta az Oscar-díjas angol színésznő. – Tévedtem. Emerenc minden eddigi feladatomnál bonyolultabb volt. Időbe telt, míg beleláttam. István segítsége nélkül még tovább vívódtam volna.”

Mi volt a fogódzó, amellyel szolgálni tudott?

Szabó Magda egészen pontosan megírta, hogy Emerenc milyen különleges tartású ember. Olyan erős, hogy mindenki a hatása alá kerül. A természettel, a fákkal, a növényekkel, az állatokkal, a csillagokkal nagyon közeli kapcsolatban van. Mindenki megérzi a sugárzását, aki a közelében él. Bizonyos értelemben ő is egy uralkodó, mint II. Erzsébet. Erre hívtam fel Helen Mirren figyelmét. Amikor a regényt olvastam, egy görög istennőt képzeltem el a szerepre. Szabó Magda azt írja róla: olyan, mint egy szikla. Ki játszhat el egy ilyen figurát? Melina Mercouri? Irene Papas? Ők már nem. S akkor arra gondoltam, hogy egyetlen olyan színésznőt ismerek, akiből árad ez a különös belső tartás, amit nem lehet eljátszani, ezzel születni kell. Helen Mirrenben pedig megvan ez a tartás, ez a rendkívül intenzív sugárzás.

A teljes interjút a szombati Új Szó Szombati vendég című rovatában olvashatják!