Interjú Habodász Istvánnal

A Markíza tehetségkutató műsora túlzás nélkül országos hírnevet hozott a komáromi fiúnak, aki a selejtezőn József Attila Tiszta szívvel című költeményének szlovák fordításával, majd az elődöntőben Samo Chalupka Valibuk (Fanyűvő) című versével állt színpadra. Kisvideói azóta keresett tartalmak az interneten. A „nép“ véleménye fórumok tucatjain olvasható - mert véleménye mindenkinek van.

„Tehetséges, jól szaval. Na és mi van akkor, ha nem tud jól szlovákul?“

„Kínos bohóckodás.“ „Miért ne lehetne valaki magyarként tehetséges Szlovákiában?“ „Van töke, kiállt és megmutatta nekik.“ „Csak azért tartják benn, hogy legyen kin röhögni.“ „Ő legalább őszintén csinálja, amit csinál, nem idomított majom.“ „Amikor a zsűri arról beszélt, hogy itt van a pozitív szlovák-magyar kapcsolatok mintaképe, akkor felállt a szőr a hátamon. Tényleg egy rakás jámbor szerencsétlenség lennénk?“ „A Markíza így akarja lenyúlni a szlovákiai magyarok pénzét.“ Ízelítőként legyen elég ennyi a gyűjtésünkből. A többit mesélje el maga a nap hőse, az első szlovákiai magyar médiasztár: Habodász István.

Ha a műsor előtt kérdezünk meg, ki vagy, mi vagy - mit mondtál volna?

Egy egyszerű komáromi fiú vagyok, aki nagyon szereti a színházat és a színjátszást. Most is, azelőtt is. Játszottam amatőr társulatokban, az első előadásom az István, a király című rockopera volt az Álmodozókkal. Ez volt az, ami elindított… Pontosabban nem indított el semmit, de a színjátszás volt az egyetlen dolog, ami érdekelt. Aztán elkezdtem szavalni, sok versenyen nyertem. Ami a szívemhez a legközelebb áll, az a Kaszás Attila Szavalóverseny; első ízben rendezték meg a nyáron, és meg is nyertem. Voltam már Pesten, meg más helyeken is szavalóversenyen. Nemrég meghívtak egy karikatúrakiállítás megnyitójára, ahol Kovács András Péter konferált, őt a Showder-színpadról ismerhetik. Egy barátommal voltam, aki énekelt, én meg szavaltam. Göncz Kinga külügyminiszter asszony volt ott, meg más fontos emberek. Amit még ki szeretnék emelni, az Kiss Péntek József munkája: nagyon sokat foglalkozott velem, és mindig lehetőséget adott a darabjaiban. Játszottam a Popfesztiválban, most a Fém című musicalt próbáljuk a KözépGimisszel. Nem akarok nagyképű lenni, de az amatőr színházi világban rengeteg ismerősöm, barátom van. Ehhez csak annyit tett hozzá a markízás szereplésem, hogy még többen ismernek.

Mi volt az első lépés, amely a tévé képernyőjére vezetett?

Ez egy érdekes történet. Mindig is elítéltem az ilyen típusú showműsorokat: Megasztár, Szupersztár… Nagy példaképem Kaszás Attila, aki minden médiasztárságot kikerülve jutott előre a pályáján. A magyar tévében megnéztem a tehetségkutató műsorokat, de szlovákokat nem is láttam. De valamikor nyár közepén Komáromban is hirdetett válogatást a Markíza induló műsora. A nagyanyám mondta nevetve: nem hogy elmennél… Persze viccelt. Aztán még aznap, a városban járkálva elmentünk a mozi előtt a nővéremmel. Ki volt plakátozva, hogy lehet jelentkezni. Összenevettünk, milyen jó volna elmondani a mamámnak, hogy megtettem… Bementem. A stáb tagjai voltak lent, ők tartották a válogatást. Mondtam nekik, hogy szavalnék valamit magyarul. Petőfi Sándor Első esküm című versét mondtam el. Ez az egyik kedvencem. Ugyanazzal a gesztikulálással, mimikával, hanggal mondtam, ahogy szoktam, és egyáltalán nem nevettek. Akkor már tudták, hogy nem tudok szlovákul. Annyit mondtak, hogy jó, meglátják: ha netalán beválogatnak, két hét múlva küldenek levelet. És tényleg küldtek.

Ugorjunk ahhoz a bizonyos selejtezőhöz, amelyik először került műsorba. Tiszta szívvel. A színpadon állva mennyire jutott el hozzád, hogyan reagál a közönség?

Már a kulisszák mögött várakozva láttam, hogy sok mindenkit kinevetnek. Amikor kiálltam a színpadra, eleve tudtam, hogy engem is ki fognak nevetni. Már csak a kiejtésemért, már csak a hiányos szlováknyelv-tudásomért, amit nem lehet titkolni… Kiálltam, és elmondtam a verset, ahogy kell. Sokan azt mondták, szégyent hoztam a magyarokra, szégyent hoztam József Attilára. Szerintem ez nem igaz. Azt gondolom, később majd meg fogok tanulni szlovákul, de nem Komáromban. Azt el kell mondanom, hogy a felvétel még a nyáron készült, de csak most ősszel ment műsorba. Már ez alatt a pár hónap alatt is sokat javult a nyelvtudásom. Már a tévésekkel is tudok kommunikálni, nem kell apumnak adni a telefont, ha hívnak.

Az első kör után meg sem fordult a fejedben, hogy ezt most jó lenne visszacsinálni?

Azon nem gondolkodtam, hogy visszalépek. Máshogy akartam visszafordítani azt az estét. Azzal, hogy megmutatom, mit tudok. Sajnálatos, hogy azok a szlovák emberek, akik a nézőtéren ültek, úgy reagáltak, ahogy. Akkor és ott gonosz volt a közönség és a zsűri is. Egyik tanárom mondta éppen ma, és igaza volt: nagy az Isten igazsága - ami történt, rendbe is tette. Az elődöntőben - ami már élőben ment a tévében - a Chalupka-verset teljes mértékben arra hegyeztem ki, hogy komikusan oldjam meg, és szerintem sikerült. Nem a nemzetiségemen nevettek, nem rajtam, hanem azon, ahogy elmondtam. A negyedik elődöntőben voltam, onnan egyenes ágon, a legtöbb szavazattal kerültem a döntőbe. Megváltozott a zsűri hozzáállása is. Azt mondták, én egy nagy komikus vagyok, és teljes mértékben igazuk van, örülök, hogy erre rájöttek. (Lakatos Krisztina)

A teljes interjú nyomtatott kiadásunkban olvasható.