Interjú Dráfi Mátyással a keddi Új Szóban

Szokványkérdés, a te esetedben mégis megkerülhetetlen: mi terelt a színészet felé?
Születésem éjszakáján meghalt az édesapám. Amikor azután a pozsonyi Déryné Színkört, a háború utáni első hazai magyar műkedvelő színjátszó együttesek egyikét megalapító Lőrincz János feleségül vette megözvegyült édesanyámat, számomra ő lett az apuka. Neki köszönhetem, hogy már gyerkőcként beleszagolhattam a színházi világba, hiszen az egykori Állami Faluszínház magyar együtteséből Rapkay Lili, Huber László és még többen is be-besegítettek a Déryné Színkör munkájába. Elemista voltam, amikor egy időre Érsekújvárba kerültem a nagyapámhoz, mert Pozsonyban akkorra anyám nővérénél már heten szorongtunk az egyszobás lakásban. Így Újvárban láttam meg először a Magyar Területi Színház feliratú autóbuszt, itt beszélgettek el velem először „felnőttként” igazi színészek, itt olvastam 1957 szeptemberében a Hétben megjelent felhívást, hogy felvételi pályázatot hirdet az Ifjú Szivek. Azonnal Pozsonyba kívánkoztam. Szerencsére családunknak már saját lakása volt, így hát visszakerülhettem a Zoch utcai magyar iskolába, s egyben fölvettek a Szivek kórusába is.
A Miklósi Péter készítette interjút a keddi Új Szóban olvashatják!