Húzós történetek Papp Réka Kinga tabudöngető könyvében

Magyarország 9,8 millió lakosa közül 0,1 százalék – ez azoknak a száma, akikről úgy tartják, a szexiparban dolgoznak. A becsült érték talán sokakban nem kelt nagy megütközést, de ha pontosan fejezzük ki, a mintegy tízezer fő már kézzelfogható. Papp Réka Kinga Aki kurvának áll című könyvében, amely a Kossuth Kiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg, arra vállalkozott, hogy szexmunka-sztorikat göngyölítsen fel.

A könyv mégis több mint hat szexiparos beszámolója.

Persze, nagyon érdekesek a megszólalók, akik egytől-egyig a testükből élnek vagy éltek. Az első interjúalany olyan középkorú anyuka portréja, aki korábban már dolgozott az éjszakában, igaz, akkor revütáncosként és vendéglátósként. A milliárdos férj halálát követően szorult anyagi helyzetbe került, a hűtő üresen kongott, a fűtést kikapcsolták a házukban. A gyermekét viszont el kellett tartania. Mint a szerzőnek elmondta, akkor döntött a prostitúció mellett, amikor a gyerek ótvaros lett. A fiktív Lulu néven jegyzett adatközlő öt éven keresztül bocsátotta szexre a testét, végül sikerült kitörnie az ördögi körből. Ugyanakkor a legtöbb érintettnek nincsen esélye a váltásra, ezt a Mariként megszólaló, szabolcsi mélyszegénységből érkezett romalány példája is alátámasztja. A harmincéves nő a szó fizikai értelmében útszéli prosti, aki a tíz-tizenkét órás műszak alatt száznegyvenezer forintot is összegyűjt. Csakhogy, mivel az édesanyjának kevés a nyugdíja és jelentős hitele, saját magának pedig kisgyermeke van, még csak lehetőséget sem lát arra, hogy valaha felhagyjon a prostitúcióval. Papp nem győzi hangsúlyozni azt sem: noha a prostitúció 1999 óta nem büntethető, a rendőrök és a bírók ezzel nem feltétlenül vannak tisztában. Máskor a rendőrök beviszik az autóút mellett strichelő lányokat, a hetvenkét órás őrizet helyett ingyen szexet próbálnak kicsikarni belőlük. Az, akinek családja vagy nagyon nyomorúságos élete van, esetleg túl fiatal és/vagy naiv, ezt az opciót választja az elzárás, a százezres bírság helyett. Vannak férfi megszólalók is, egyikőjük száztíz férfival lefeküdt és azt állítja, nincsen pszichés neme – gender nonkonformnak, queernek tartja magát.

Meglepő, hogy a szexmunkát végzők többsége a közhiedelemmel ellentétben nem aluliskolázott. A tekintélyes brit napilap, a Guardian egyenesen azt közli, az Egyesült Királyságban a testüket árulók kétharmada az egészségügy, az oktatás, valamint a jótékonyság ágazatából érkezik. A hazai prostituáltak érdekvédelmi egyesületének vezetője hasonló dologról számol be a könyvben, amikor azt állítja, a devizahitelek bedőlésekor sok családanya jelentkezett náluk, szinte egyik napról a másikra. Papp munkája üdvözlendő vállalkozás, amely ha el is tér tőlük, jól illik Munk Veronika idén megjelent (Kéjutca) és Szalai Vivien hasonló tematikájú, tényfeltáró jellegű köteteinek (Hamis gyönyör, Drága kéj, A leghíresebb magyar madame) sorába, ellenben több sebből vérzik. Az újságíróként és botrányorientált civil aktivistaként tevékenykedő szerző a multidiszciplinaritás jegyében, friss ismeretekre alapozva írt, ezért számtalan konkrét hivatkozással megjelölt tudományos tény, egzakt adat szerepel a neki elmondottak vagy az általa tapasztaltak között. A kutatói elhivatottsághoz objektivitásnak kellene párosulnia, viszont e helyett kemény kormány- és társadalomkritikában bővelkednek a fejezetek. (Az olyan felesleges kijelentések is rontják a szerző hitelét, mint az, hogy Marx a legkedvesebb tollforgatója, ő maga pedig a Nemzetközi Gyíkember Liga büszke tagja.) Problémás az is, hogy azt próbálja indikálni, a társadalomnak a prostitúciót illetően az eddigieknél elfogadóbbnak, toleránsabbnak kellene válnia.

Az viszont elvitathatatlan érdeme, hogy

nagyban segít megérteni azt, hogy valaha miképpen tekintettek a nőkre,

illetve azt is lefedi, bizonyos társadalmi közegekben máig hogyan viszonyulnak hozzájuk. Erény az is, hogy miközben feltérképez egy végtelenül pejoratív, ám annál kevésbé ismert szektort, szerteágazó ismeretanyagából az olvasónak is kínál egy nagy szeletet. Az Aki kurvának áll, akármennyire légies olvasmány, jelentősen erősíti a vérkeringést.

Mészáros Márton