Hungarológia a szlovák kultúra kontextusában

A Vega egy, az Oktatásügyi Minisztérium által meghirdetett, hároméves tudományos projekt, amelybe felsőoktatási intézmények kapcsolódhatnak be.

A tanszék projektjének három évvel ezelőtt a Hungarológiaaszlovák kultúra kontextusában címet adva pályázott a tudományos programban való részvételre, s a lehetőséget el is nyerte. A projektbe saját kutatási területén belül a tanszék minden tanára bekapcsolódott, s vizsgálódásaik rész- és végeredményéről a második és harmadik évben egy-egy konferencia keretén belül megvalósuló előadások és közös kötetben megjelenő tanulmányokformájábanszámoltakbe. A zárókonferenciát Dušík Anikó, a tanszék vezetője nyitotta meg, s pár szóban elmondta, mennyire büszke arra, hogy a projektet sikerült megszerezni és eredményesen lezárni. Anyitóbeszédetkövetőena konferencia előadásai három blokkba tagolódtak, s minden előadást a résztvevők hozzászólásai zártak. Kilenc beszámoló hangzott el, melyek tematikailag két csoportra oszthatók: nyelvészeti és irodalmitárgyúakra.
Nyelvéskontextus Elsőként a konferencia egyetlen vendégelőadója, Lőrincz Julianna, az egri Eszterházy Károly Főiskola Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének, valamint akomáromiSelye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docense számolt be saját kutatásáról, amely A variánsok helye és funkciója a magyar nyelvben címet viselte. Beszámolójában kifejtette, hogy a variativitással, azaz a változékonysággal a nyelv minden szintjén találkozunk, majd hangsúlyozta, hogy a különböző variánsokat nem lehet a helyes vagy helytelen jelzővel illetni, ahogyan azt gyakran hallhatjukolvashatjuk, hiszen a nyelvi rendszerben minden együtt élő variánsnak megvan a maga helye és funkciója.
Ezt követően Misad Katalin tartotta meg előadását A magyarmint idegen nyelv leírásának problémái a szlovák anyanyelvűek oktatásában címmel. Beszámolójában az idegennyelvoktatásban alkalmazott nyelvleíró szemléletek közül a kommunikatív szemléletet helyezte előtérbe, s kiemelte, hogy a nyelvtannak az idegennyelv-oktatásban funkcionálisnak kell lennie. Ezek után a magyar nyelvtannak a szlovák anyanyelvű tanulók számára problémát okozó részterületeit tárgyalta (ilyenek pl. az igeragozás, a magyar szórend stb.), s a gyakorlatban hatékonynak bizonyult oktatási módszereket javasoltanehézségekleküzdésére. A konferencia nyelvészeti szekciójának harmadik előadójaként Hizsnyai Tóth Ildikó Magyarul– szlovákulcíműelőadása keretén belülegynyomtatásalatt álló, szlovák anyanyelvűek számára összeállított, önképzésen alapuló, kommunikációközpontú magyar nyelvkönyvet mutatott be, melynek egyik szerzője ő maga. A könyv felépítése – elmondása szerint – funkcionális, sokféle haladást tesz lehetővé, s középszintű nyelvtudásig juttatja el a magyarul tanulót. A nyelvkönyv a hagyományos nyelvleckékre való tagolás helyett több részből áll: a magyar–szlovák kontrasztív kutatások alapján összeállított nyelvtani összefoglalóból, tematikus szójegyzékből, dialógusokból, autentikus szövegekből, interjúkból. A könyv lektora, Misad Katalin hozzászólásában elmondta, hogy a nem hagyományos szerkezetről hallva kezdetben nem tudta elképzelni, hogyan tudnak majd bekapcsolódni a tanulásba a különböző szintű nyelvtudással rendelkező tanulók. A koncepciót látva azonban meggyőződött annak pozitívumairól, s értékelésében az élő nyelvi és országismereti szövegek mellett éppen a nyelvkönyv felépítését méltatta. Elmondása szerint ugyanis az autodidakta módon való tanulás–acélkéntkitűzöttnyelvtudásszinttől függően – lehetővé teszi mind a nyelvtani szabályok tüzetes áttanulmányozását, mind pedig elsősorban a dialógusokon, élő nyelvi szövegeken keresztül való nyelvtanulást. Az említett nyelvkönyv mindemellett újszerű abban is, hogy a magyar nyelvet, nyelvtant a szlovák nyelv szempontjából közelíti meg, s hogy szótárában a szavak nem a hagyományos értelemben vett szótári alakjukban, hanem az egyes szövegekben való előfordulásukalapján szerepelnek.
A nyelvészeti előadások sorát Lanstyák István Nyelvhelyesség és nyelvi ideológia című előadása zárta, amelyben a nyelvművelés által alkotott nyelvhelyességi ítéletek hátterével foglalkozott. Ezzel kapcsolatban a Nyelvművelő kézikönyv és a Nyelvművelő kéziszótár szócikkeit vizsgálta, s ezek alapján a nyelvi ítéletek hátterében álló nyelvi ideológiáknak négy nagy csoportját, ezeken belül pedig összesen 39 konkrét ideológiát állapított meg. Beszámolójában ezek közül ragadott ki néhányat, példákkal szemléltetve őket, miközben hangsúlyozta, hogy a helyes beszéd mindig kontextusfüggő. Az ideológiák kutatása – mondta – azért fontos, hogy megértsük a nyelvművelés nyelvhelyességi ítéleteinek alapját, eredetét, s ennek tudatában ítélkezzünk magunk és másoknyelvhasználatáról.
Irodalom– kapcsolódásipontok A konferencia irodalmi szekciójának előadásai a kapcsolatteremtés jegyében íródtak, illetve hangzottak el. Leginkább kultúraközi kapcsolatokról volt szó, de a kánonok és diszciplínák interakciója is legalább akkora hangsúlyt kapott. Az már inkább az irodalom- és kultúraelméleti következtetés, hogy mindezek mellett a hagyomány és a kortárs áramlatok egymásmellettisége, kapcsolódásuk lehetőségei is az eszmefuttatások tétjét képezték. Mészáros András A protestáns iskolaitradíciómintafelső-magyarországi filozófia háttere címen tartott előadása több szempontból is felveti a kultúrák közötti kapcsolatok problémáit, mindamellett hogy a különböző nemzeti filozófiák létét érthető módon szkepszissel tárgyalja. Témájának, a felső-magyarországifilozófiánakazapropóján
egyrészt a magyar és a szlovák filozófia kezdeteinek elválaszthatatlanságát, egymásra utaltságát emeli ki. Másrészt pedig a protestáns és a katolikus szemlélet, és ennek megfelelően az ebben az időben és kontextusban a Kant filozófiájával jellemezhető európai modernitás és a szemellenzős hagyománykövetés bonyolult kérdéseit járja körül. Rávilágít, hogy a vizsgált terület szövevényes kapcsolatai leginkább a sokszor nehezen tisztázható törésvonalak, a sohasem homogén szembenálló felek, illetve a nem kellően pontosított fogalmak miatt tűnnek kibogozhatatlannak. S ez a helyzet eredményezheti azt, hogy „a nemzeti filozófiák története máig őrzi a nemzeti narratíváknyomait”.
Csehy Zoltán előadása Radéczy István egri püspök máig kiadatlan verseivel foglalkozik, melyek az Oláh-kódexben szerepelnek. A műpártoló püspök személyében szerencsés módon esett egybe az újra való nyitottság és a hatalom. Pozsonyban egy itáliai mintára megalkotott humanista kört működtetetta16. században,melynek rítusai a Platón-mítosz szellemében alakultak ki. Radéczy költészete eredendően alkalmi karakterű, nagy hangsúlyt helyez a dialogicitásra, interakciós karaktere van, az alkalmiságot szövevényes allúziótechnikával fűszerezi, s az allúziók intertextuális játékokká fejlődnek. Ahogy Csehy kimutatja, az allúziók fő forrása egybeesik Istvánffy Miklós modelljeivel, így elsősorban itáliai orientáltságú, konkrétan Pietro Bembo körével rokon. A pozsonyi társaság elitista jellegű, nemzetközi karakterű volt, melynek tagjai közt találjuk a flamand Nicasius Ellebodiust (sírhelye a pozsonyi dómban található), Elias Corvinust, Purkircher Györgyöt vagy Istvánffy Miklóst.
AMikszáth-recepciónéhánykérdését járta körül Dušík Anikó előadása, mindenekelőtt Mikszáth szlovákképét és a szlovákság Mikszáthképét érintette. Az íróval kapcsolatban közhelyként emlegetett megállapítás, miszerint „szerette a szlovák népet”, a magyar olvasók közt sem mondható teljesen elfogadottnak – erre Dušík Schöpflin Aladárthozzafelpéldaként–,de a szlovák recepciót tekintve még inkább tarthatatlanná válik. A nemzet fogalmát körülíró különböző ideológiák és az ezekhez köthető kultúraközvetítő tevékenység Mikszáth jelentkezése óta hol felerősítette, hol mérsékelte a szlovák olvasók érdeklődését az író művei iránt. De ahogy Dušík Anikó dolgozata megmutatta, barátságosan „felsőbbrendű jóindulatnak” nevezett viszonyulása a szlováksághoz mindvégigszálkamaradtaszemekben. Drábeková Zuzana a finn és a szlovák irodalom kapcsolatáról szóló dolgozatában is fontos szerepet játszik az ideológia kérdése. 1945 után másodkézből, német vagy svéd közvetítéssel kezdődött meg a finn irodalom szlovákiai fordítása. Rendszertelenül, főleg a problémamentesebb gyerekirodalomra koncentrálva, a finnországi svédek nemzetiségét olykor érzéketlenül kezelve folyt a fordítás. A vizsgált időszakban (1989-ig) az ideológia mindvégig erősen meghatározta a válogatási elveket és a recepciót. Jó példa erre Väinö Linna Ismeretlen katona című regénye, melynek viszonylag bő recepciójából jól kiolvasható a finn háborús események torzított értelmezését eredményező ideológiai alapállás.
Grendel Lajos az idei könyvhétre a Kalligramnál megjelent A modern magyar irodalom története műhelytanulmányának, ahhoz fűzött jegyzetnek is tekinthető előadása jellemzően az Irodalomtörténetírás: kánon vagy kánonok? címet viselte. Ebben Grendel a témátérintő ismert irodalomelméleti belátásokat rendszerezi, mikor a 20. század irodalmát – a marxista epizód ideologikus irodalomelméleti és -történeti kudarcát zsákutcaként kezelve – a nyugatos, avantgárd és népi kánon hármas tengelye mentén írja le. Hogy aztán zárszóként Szegedy-Maszák Mihállyal együtt mondja: „A kánonok lényegéhez tartozik, hogy már megalkotásuk pillanatában érvényüket veszítik. Nélkülük elképzelhetetlen a műalkotások megközelítése, de a megértés egyszersmind a létező kánonok rombolását teszi szükségessé.”
Szilvási Andrea-Beke Zsolt