Hatványozott hakniparádé

2001 augusztusa, Pat, Az írott szó napja: nyomul a Vasárnap, valamint lapunk, s hogy a nyári hőség, valamint a szellem tombolásában kitikkadt elméknek némi felüdülés is jusson, este magyarországi vendégművészek lépnek színpadra. Például az Apostol együttes. Pontosabban két apostol. Jólértesült rossz nyelvek szerint a többiek ezalatt hivatalból máshol hirdetik az igét. A rendezvény fénypontja a Füsti Fecskék. Személy szerint Pozsonyban múlatom az időt, így csak a hírekkel találkozom, a személyes élmény elmarad.

Rászorulok hát, hogy valamivel később barátom-kollégám próbálja megértetni velem, kicsodák, micsodák is ezek a költöző madarak. Nincs könnyű dolga, nehezen fogom fel a lényeget. Bábok, amelyekbe emberek bújnak, teljesen mindegy, hogy kicsodák; a műsor playback, még csak nem is azok énekelték fel a dalokat, akik a színpadra lépnek; az egész egy nagyon profin megtervezett produkció, a menedzser szerepével együtt – meséli. Először arra gondolok, nem is olyan rossz poén, amolyan showbiz-cseszegetés, mi mindent be nem szop a közönség, ha tetszetősen tálalják. A színpadi részét érteni vélem – de hogy miként lesz ebből aranylemez...? Jó szándékú felvilágosítóm rátesz még egy lapáttal: nem csak négyen vannak, hanem négyszer négyen, így fecskéink egyszerre lengethetik szárnyacskáikat – azt ugye a fentiek ismeretében már nem mondhatjuk, hogy egyszerre ficsereghetnek – Magyarország, illetve az akadályt nem ismerő, rátermett művészeti (?) ügynökségeknek hála a Kárpát-medence akár négy legtávolabbi zugában.

Szombat délután az egyik magyar kereskedelmi tévécsatornán: a társasági magazin riportere a negyedik születésnapját ünneplő adó bulijának krémjét arról faggatja, vajon szerencsés szám-e a négy. Jó szám, mert mi ugye nyolcan vagyunk, ha azt néggyel osztjuk, az kettő; ami azt jelenti, hogy egyszerre két helyen is haknizhatunk – válaszolja kapásból az Irigy Hónaljmirigy „frontarcosa”.

Valamiről végzetesen lemaradtam. Vagy egyszerűen elmaradtam. Igyekszem behozni a hátrányt, de csak addig vagyok képes eljutni, hogy átértékelem magamban a popkultúra fogalmát. És gyanakszom. A Száztagú Cigányzenekar fellépésén például megszállottan számolok: 9 nagybőgő hátul, középütt 6 klarinét, előtte 6 cimbalom, oldalról csellók, körbe mindenütt hegedűk... nyolcvannál tovább egyszer sem jutok. Uramatyám, csak nem koncertezik közben valahol a nagyvilágban egy-két 10(0)-tagú cigány(kamara)zenekar?