Hatékony együttműködés kell

Mintegy háromszázan vettek részt a találkozónSomogyi Tibor felvételeA rozsnyói városházán évről évre azok a szlovákiai magyar pedagógusok adnak egymásnak találkozót, akik a szakmájuk pedagógiai-módszertani vonatkozásán kívül időszerű oktatáspolitikai történésekről is szeretnének némi áttekintést szerezni. Minden évben más-más fő témával foglalkozik az országos pedagógustalálkozó. A konferenciák során terítékre került már az oktatásügyben lehetséges autonómiák, a minőségbiztosítás, a demokratikus és kooperatív iskola, a pedagógiai programok kérdésköre, valamint az iskolák és az esélyteremtés bonyolult kapcsolatrendszere.

„Az idei találkozón is igyekeztük a figyelmünket főként az olyan oktatáspolitikai kérdések megválaszolására irányítani, amelyek széles körben tapasztalható hiány kielégítésének vágyából fakadnak, éppen ezért rendkívüli mértékben foglalkoztatják a hazai magyar pedagógus közvéleményt és az oktatást irányító szakembereket” – tájékoztatott Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. A nyolcadik alkalommal megrendezett Czabán Napokon is tehát egy nagyon időszerű oktatáspolitikai problémáról szóltak a rendezvényen elhangzott előadások. Ez év július elsejétől ugyanis alapvetően megváltozik a szlovákiai közoktatás-irányítás. A változások a hatáskörök átruházásáról szóló törvény rendelkezéseiből adódnak, melyek értelmében az államigazgatási szerveknek bizonyos hatáskörökről le kell mondaniuk az egyes önkormányzatok javára. Jogalanyivá válik minden teljes szervezettségű alapiskola, művészeti alapiskola és speciális iskola. Az alapiskolák fenntartóivá a települési önkormányzatok, a középiskolák fenntartóivá pedig a megyei szintű önkormányzatok válnak. A változások lényegét tömören és a teljesség igénye nélkül ezek az átalakulások jelentik. Az önkormányzatok és az oktatási intézmények számára is merőben új helyzetet teremt ez az oktatásügyben bekövetkező fordulat, melyre sokak egyöntetű véleménye alapján sajnos nem eléggé felkészültek az érintett felek. Többségükben sem a közigazgatási szakemberek, sem az iskolaigazgatók nem rendelkeznek a szükséges tapasztalatokkal és ismeretekkel, éppen ezért rengeteg kérdés felmerül körükben az átalakításra vonatkozóan, valamint a rendszer későbbi működtetésének mikéntjéről.

Az országos pedagógustalálkozó szervezői, többek között a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának képviselői éppen ezért feladatul tűzték ki, hogy megpróbálják a lehetőségeikhez mérten tájékoztatni a hazai pedagógusokat a közeljövőben bekövetkező közoktatás-irányítással kapcsolatos változásokról, és a várhatóan felmerülő problémák megoldásának lehetséges módozatairól. Jelenleg ugyanis csupán elképzeléseik lehetnek az egyes önkormányzatoknak és iskolavezetőknek a rájuk háruló feladatok ellátását illetően, továbbá a jogaik és a kötelezettségeik rendszeréről. Mivel Magyarországon több mint tízéves gyakorlattal és iskolafenntartói tapasztalatokkal rendelkeznek a polgármesteri hivatalok, a rozsnyói pedagógustalálkozó szervezői úgy gondolták, hogy a rendezvény hagyományaihoz hűen, idén is meghívnak a határon túlról oktatásügyi szakembereket és iskolaigazgatókat, akik beszámolhatnak szlovákiai kollégáiknak a közoktatás-irányítási problémákról, a decentralizált oktatás előnyeiről és hátrányairól. Ez alkalommal is lehetőségük nyílt tehát a résztvevőknek meghallgatniuk magyarországi vendégek előadásait, egyebek mellett az oktatási minisztérium, a békéscsabai polgármesteri hivatal képviselőjének és a miskolci Földes Ferenc Gimnázium igazgatójának beszámolóival ismerkedhettek meg. A hazai oktatásügyet is számos szakember képviselte. Kissé ugyan csalódást okozott a jelenlévőknek, hogy Milan Ftáčnik oktatási miniszter a meghívás ellenére távol maradt a kétnapos tanácskozásról. A tárcát Szigeti László államtitkár képviselte, aki egyebek mellett előadóként is szerepelt a fórumon, és szekcióvezetői feladatokat is ellátott a szakmai vitában. Az oktatási tárca vezetőjének távol maradását Ádám Zita, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke nem kívánta kommentálni, kérdésünkre azonban elmondta: „Ha én lennék a miniszter, mindenképpen eljöttem volna a rozsnyói rendezvény mintegy háromszáz hazai magyar pedagógus résztvevője közé, és informáltam volna őket a tárca részéről az aktuális oktatáspolitikai lépésekről és a mindnyájunkra egyformán váró közös feladatokról. Fontosnak éreztem volna, hogy tájékoztassam őket a Milénium néven ismert tervezetről, a kormány közoktatási törvénytervezetéről, az abban foglalt jogosítványokról és kötelezettségekről, a közelmúltban hatályba lépett közalkalmazotti jogszabály rendelkezéseiből fakadó történésekről, az iskolák jogalanyiságával kapcsolatos kérdésekről. Mindezekre szükség lett volna, a miniszter úr továbbá megvilágíthatta volna, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a hazai oktatási intézményeknek, miféle segítségre számíthatnak az iskolavezetők, az iskolai önkormányzati szervek a tárcától, milyen fokú szakmai szabadsággal rendelkezhet a jövőben a pedagógus munkája során. A pedagógusaink számára fontos lett volna legalább egy-két biztató szó a tárcavezető részéről, mert biztosítékát látták volna annak, hogy a hazai közoktatás az újonnan elfogadott törvények és az elfogadásra váró jogszabálytervezetek révén valóban pozitív irányba mozdul, illetve mozdult el. Mi, gyakorló pedagógusok és oktatásügyi szakemberek természetesen tudjuk, erre nincsen garancia, mégis legalább meggyőződhettünk volna arról, hogy együtt megoldhatjuk az esetleges problémákat, ellenben, ha szekértáborokba verődünk parciális érdekeket szem előtt tartva – amire pedig jó esély van – nem léphetünk tovább, nem segíthetjük elő közös ügyünket.”

A találkozó résztvevői tehát közös erővel próbálták áttekinteni és felvázolni az iskolák és a jövőbeni fenntartóik, az önkormányzatok együttműködése során megoldandó feladatok halmazát, megfogalmazták mind a fenntartói, mind az intézményi elvárásokat és igényeket, melyek a decentralizált közoktatás-irányítási környezetben óhatatlanul felmerülhetnek. A rozsnyói pedagógustalálkozón jelenlévők végül is a meglévő és a jövőben sajnos többé-kevésbé elkerülhetetlen problémák artikulálására tettek kísérletet, ennél több aligha várható el egy polgári kezdeményezéstől, mivel annak keretei egyébre nem is nagyon adnak lehetőséget. A tanácskozás eredményei igazából csak évek múltán születhetnek meg, éppen ezért egyebek mellett hosszú távú befektetésként is felfogható a rendezvényen való részvétel, amelynek haszna a későbbiekben jelentkezik. Természetesen a pedagógusok személyes találkozójának is rendkívüli szerepe van, ugyanis kapcsolataik révén számos kollégájuk tapasztalataival is megismerkedhetnek, melyeket aztán kiválóan hasznosíthatnak saját munkájuk során.

„Azt hiszem elégedettek lehetünk az országos pedagógustalálkozó megvalósulásával – mondta el lapunknak Ádám Zita –, úgy vélem a résztvevők valamelyest képet alkothatnak az elhangzott előadások és a lefolytatott viták segítségével mindazon folyamatokról, melyek jelenleg a hazai és részben a magyarországi oktatásügyben zajlanak. Az előadók kiváló szakmai hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, rengeteg ismerettel gazdagították a hallgatóságot. Valamennyi szekció kiváló munkát végzett, olyan párbeszédek alakultak ki az egyes szekcióüléseken, melyek mindenképpen ígéretes jövőképet vázolnak fel mindannyiunk számára.“