Háborús konfliktus a konyhában

A féltékenység nagy úr: Karel (Ondřej Vetchý) repülőre ül. Prágai lakásukban rajta is kapja őket kettesben, amint... arabul tanulnak. Marta (Tatiana Dyková) ugyanis meg akarta lepni barátját nyelvtudásával, amikor majd látogatóba megy hozzá Kamburba (ez egy kitalált ország), a fiatal rádiós gyakornok (Jordan Haj) pedig pont odavalósi. Közben Kamburban kitör a forradalom, lezárják a repteret, így Karel kénytelen otthonról dolgozni. Nézi a CNN-t, közben konyhai eszközökkel imitál fegyverropogást, helikopterzajt, tankokat, de még hajókürtöt is. Tudósításai olyan élethűre sikerednek, hogy a hallgatottság az egekbe szökik, külföldi hírügynökségek is felfedezik maguknak a cseh közszolgálati rádiót. Karel főnöke ujjong. Közli vele, hogy ezentúl óránként kell jelentkeznie élőben. „Fogd már fel, itt lőnek!” – igyekszik érvelni Karel, de hiába. A hazugságspirál egyre csak csavarodik. Hogyan lehet kimászni ebből a helyzetből?

A film címe telitalálat: Rendkívüli állapot (Výjimečný stav). A sztorit egy újságíró, Milan Tesař találta ki, aki tévéjátéknak szánta, majd színdarab lett belőle, amelyet egy kis prágai színházban játszottak, de nem lett átütő siker. Jan Hrebejk mégis látott benne fantáziát – némi átdolgozás után.

Az egyik legfontosabb kortárs cseh filmrendezőről van szó, akinek olyan remekműveket köszönhetünk, mint a Pelíšky, a Musíme si pomáhat vagy a Pupendo. Úgy érezte, megérett a helyzet egy álhírekről szóló vígjátékra. Belekerült a történetbe egy másik szál is: hírlevél terjed a neten, amely arra figyelmezteti az embereket, hogy ne hagyják megoperálni magukat, mert rutinműtétek alkalmával az orvosok állami megrendelésre csipet ültetnek beléjük, hogy folyamatosan megfigyelhetőek legyenek. Egy biológiatanár (Jaroslav Plesl) olyannyira hisz ebben, hogy majdnem belehal.

Ezt a veszélyes konspirációs elméletet a szintén rádiós Martának kellene lelepleznie egy beszélgetős műsorban, vagyis főhősünk barátnője pont az álhírek ellen küzd, miközben odahaza kénytelen segíteni harci zajt csapni.

A főszerepet a csehek egyik legnépszerűbb színésze alakítja, kissé már zavaró is, hogy évtizedek óta folyamatosan látjuk őt a vásznon (2022-ben például hét filmben szerepelt). Persze a nézőket be kell vonzani, főleg, ha a film ilyen aktuális problémát feszeget. Főleg ezért eshetett rá a választás, és Ondřej Vetchý egy ideig szépen, finoman hozza a dörzsölt rádióriportert, aki hemingwayi magaslatokat ostromolva kapásból prezentál háborús sztorikat. Tényleg zseniális, ahogyan a mikrósütő ajtaját csapkodva, a kávédarálót berregtetve „menekül a tűzpárbajból”. A párkapcsolati jelenetek azonban gyakran bohózatba fulladnak. Ebben aktívan asszisztál neki Tatiana Dyková – mi mást is tehetne, ha így szólt a rendezői utasítás. Sajnos emiatt kevésbé domborodik ki a kettejük közti konfliktus, kevésbé érthetőek a motivációk. Pedig elgondolkodtató, miért feltételezi Karel, hogy Marta felszarvazta, és milyen dilemmákkal küzd a nő, aki évek óta várja, hogy barátja végre megkérje a kezét. Jordan Haj pedig túlságosan jóképű ahhoz, hogy elhiggyük neki ezt a nyelvtanárszerepet, később pedig túlságosan gyorsan vedlik át lázadó forradalmárrá, aki társai biztatására bevállalja, hogy végez a prágai követségen bujkáló kamburi emírrel. Határozottan jót tesz viszont a filmnek a „beültetett” mellékszál, hiszen ki ne emlékezne a Covid alatti hisztériakeltésre, amikor a pedagógusok több mint fele is elhitte, hogy az oltással csipet raknak belénk.

Milan Tesař egyébként tizenkét évvel ezelőtt találta ki az eredeti történetet, akkoriban még csak ébredezett a Facebook és a többi közösségi oldal, még nem voltak önjelölt virológusok, őrült véleményvezérek, nem terjedtek manipulált videók. A Rendkívüli állapot legnagyobb pozitívuma, hogy ezekre az aktuális veszélyekre felhívja a figyelmet, és középpontba helyezi a közszolgálati média szavahihetőségét. Vagyis Tesař egy kicsit a jövőbe látott. Azt kéri tőlünk, ne higgyünk el mindent, amit ellenőrizhetetlen webes felületeken látunk-hallunk. Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de megemlítem, hogy az eredeti történet, vagyis a színdarab sokkal rosszabbul végződik, mint a film.

Jan Hřebejk elhasal a komédia jegén. Érezhető, hogy elsősorban szórakoztatásra törekedett. De tudjuk: nagy rendezők is csinálnak néha közepes filmeket. Ez most ilyen lett.