Ha egy közösség szétrobban

A filmterv sokáig nem kapott anyagi támogatást, végül a Dunatáj Alapítvány karolta fel, és egy normál mozifilm költségeinek tizedéből született, ami látszik is rajta. A kiváló színészek azonban elviszik a hátukon a filmet. 
A történet egy fiatal lány tragikus sorsán keresztül mutatja be Kárpátalja történelmének legnehezebb, legtöbb civil áldozatot követelő időszakát, a második világháború utáni pár évet, amikor férfiak tízezreit hurcolták el munkatáborokba. Ezúttal az otthon maradottak kerülnek fókuszba, az ő kiszolgáltatottságuk jelenik meg előttünk. A főszereplőt tizenhat évesen megerőszakolják a szovjet katonák, amikor élelmet visz családtagjainak a lágerbe. A falu ellene fordul, azt pletykálják, hogy Eszter szándékosan feküdt össze a muszkákkal. Ráadásul szegény lány teherbe is esik, ez a kisfiú, „a sátán fattya”, újabb szenvedést hoz, hiszen Eszternek komoly udvarlója van, aki a lágerből visszatérve egy év múlva szembesül a tényállással. És jönnek sorba az újabb lelki megpróbáltatások: családtagok halála, állandó bizonytalanság, az új szovjet rendszer csatlósainak packázásai. Bár a könyv Eszter hosszú, egyetlen mondatból álló monológja, az ő nézőpontjából látunk mindent, mégsem ő az igazi főszereplő, hanem az őt körülvevő emberek, „a falu szája”, amely elől az összetartó család védőburka sem képes megóvni a lányt. 
A film hozzáférhető az interneten, de vásznon, kivetítőn keresztül teljesen más élmény. Zsigmond Dezső rendező a Pozsonyi Magyar Intézetben múlt héten megtartott szlovákiai bemutatót követően elmondta, hogy Kárpátalján is járt már egy „filmturnén”, és az ottani közönség meghatott örömmel fogadta az alkotást, nemcsak azért, mert róluk szól, hanem a színészek miatt is, akik zömmel szintén ottaniak. A rendező azt kérte tőlük, ne csak eljátsszák, hanem éljék is át a szerepüket, hiszen sokuk nagyszülei megjárták a munkatáborokat, vagy elvesztették rokonaikat, barátaikat. 
A forgatókönyvírásba eleinte bevonták a kötet szerzőjét, Nagy Zoltán Mihályt is, aztán nélküle dolgoztak tovább, és több változtatást eszközöltek az eredeti történetben – főleg anyagi okokból, hiszen, ahogy Zsigmond Dezső félig tréfásan megjegyezte: az írók szeretnék szó szerint viszontlátni művüket a vásznon, ám egy forgatókönyvben „minden mondat több millió forint”. A regényben a meggyalázott Eszter egy tehervonatra felkéredzkedve jut haza a falujába, a filmben viszont egy révész viszi át a folyón. Részben azért, mert nem volt pénz tehervonatra, részben pedig a folyó és a révész karakterének szimbolikus értelmezhetősége miatt. 
„Sokkal fontosabbnak tartottam, hogy Eszter két világát, a korábbi hangos, gondtalan, boldog életet valami válassza el a megerőszakolás utáni életétől. Ez a cezúra lett nálam a folyó, ami egy picit olyan, mint a Styx az alvilágban. A balladai történethez jobban is illett, mint egy tehervonat. A szinte néma révész, akit Szilágyi István alakított, remekül ábrázolja ezt a balladai világba való bemenetelt”. 
A regény végén mindent elsodró árvíz hiteles megjelenítése szintén túl költséges lett volna, ezért ott szintén a folyó dominál, nyitva hagyva, illetve az olvasóra bízva a végkifejletet. Itt szintén nagy vitái voltak a rendezőnek az íróval, aki ragaszkodott a saját verziójához, akár annak árán is, hogy filmhíradó-részleteket vágjanak be, valódi árvízzel. Ezt azonban Zsigmond Dezső „filmes szemmel” kivitelezhetetlennek látta, már csak az egymástól elütő színvilág miatt is. A film színezése ugyanis egészen különleges – fél úton van a fekete-fehér és a színes között. „Egy fagyos filmet szerettem volna csinálni, hogy a néző szinte a bőrén érezze azt a jéghideg világot, amely ezt a lányt körülveszi. Alig jelennek meg színek, de nem puszta művészkedésből.” 
Esztert, a megerőszakolt lányt Tarpai Viktória, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház társulatának tagja alakítja, szüleit Szűcs Nelli és Trill Zsolt, akik egyébként a magánéletben is házastársak. Trill Zsolt a rendező egyik korábbi filmjében (Boszorkánykör, 2009) is fontos karaktert játszott, egy rendőrtisztet, aki a gyimesi csángók öntörvényű, zárt közösségében nyomoz egy gyermekgyilkossági ügyben, és számára felfoghatatlan dolgokkal szembesül. 
Úgy tűnik, Zsigmond Dezső kedveli ezeket az érintetlen mikrovilágokat, amelyek mindaddig jól működnek, amíg valaki vagy valami meg nem zavarja az élet lassú, ősi menetét. A Sátán fattyában ez a valami egy új ideológián alapuló hatalom, a szovjet rendszer, amely egymás ellen fordítja a dolgos falusi embereket, szétrobbantja az addig összetartó közösséget. 
A Pozsonyi Magyar Intézet a közeljövőben több más helyszínre is szeretné elvinni ezt a filmet, főleg olyan kelet-szlovákiai, illetve gömöri településekre, ahonnét szintén sok embert elvittek úgynevezett „málenkij robotra”, egész családok életét téve tönkre.