Herczeg Rita, a rimaszombati könyvtár igazgatónője köszönti az egybegyűlteket a mesés padlástérben (Fotó:Gecse Attila)
Gömör is lehet az irodalom aranyországa
Immár 34 éve zajlik Rimaszombatban egy rendezvény, mindenfajta sajtó-hűhó nélkül, amely a járás ifjú versfaragóit és prózaíróit karolja fel. Szlovák nyelven indult Zlatá krajina címmel, de egy ideje már magyarul (Aranyország) is alkothatnak a szerzők, több kategóriában. Műveiket irodalmárok értékelik, és egy kiadványban is helyet kapnak.
Fontos, hogy azok a srácok, akik szövegalkotással próbálkoznak, szakemberektől is kaphassanak visszajelzést, ne csak rendkívül elfogult családtagoktól, illetve picit elfogult tanároktól. De legalább annyira fontos, hogy egymás előtt is megmérettessenek. Hogy bátran fel tudják olvasni műveiket.
Persze van, ami nem felolvasható: a magyar szekcióban például tavaly két képregény is érkezett elbírálásra – új idők új dalaival. Mindkettő remek volt. Idén viszont a versek vitték a prímet a június 4-i rimaszombati találkozón, amelyen a feledi Szombathy Viktor Alapiskola diákjai remekeltek. Összesen 27 vers született a felső tagozatosoknak köszönhetően, azaz a 11-15 éves korosztályban.
Egy hiánypótló projekt
Ezt a rendezvényt a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtár lelkes szakemberei szervezik az alapiskolák és nyolcéves gimnáziumok tanulói számára. Támogatja őket a megyei önkormányzat, ám a források nagy részét a hírhedté lett FPU, azaz a Művészeti Alap fedezi – amely szerencsére felismerte ezen projekt hiánypótló jelentőségét.
De nézzük, hogyan is zajlik egy évente megismétlődő összejövetel!
Van egy közös megnyitó, amelynek keretében általában a járási székhelyen működő művészeti iskola szlovák gyermek-színjátszó csoportjának friss előadását nézhetik meg az egybegyűltek. Idén az utóbbi négy év legfinomabb gyümölcsét láthattuk – van összehasonlítási alapunk –, a Dana Turanská vezette Uško csoporttól. Ők a Piroska és a farkas-mesét dolgozták fel/át, a mai nézők ízléséhez igazítva, lazán, könnyedén, elbűvölően. Ezután a szlovák és a magyar „palánták” két külön terembe vonultak, hogy visszajelzést kaphassanak műveikre.
Gondolatok megszólalása
Ugye, nem túlzás azt mondani, hogy a szakemberek többet tanulhatnak egy-egy ilyen találkozásból, mint maguk az ifjú szerzők? Ritka és örvendetes jelenség, amikor egy iskola közösségében olyan természetes módon kap helyet a kreatív önkifejezés és az irodalom szeretete, mint a füleki magyar suliban. A mai oktatási környezetben különösen nagy érték, ha egy-egy tanár képes felébreszteni a diákok érdeklődését a vers- és prózaírás iránt, és bátorítja őket arra, hogy fogalmazzák meg gondolataikat, érzéseiket.
A legtöbb idén értékelt szövegből érződött, hogy a gyerekek nem pusztán kötelező feladatként tekintettek az alkotásra, hanem valódi kíváncsisággal és lelkesedéssel közelítettek hozzá. Ez pedig már önmagában komoly siker manapság.
Óvatos elemzés
Az idei termésből azt szűrtem le – harminc éves irodalmi praxissal a hátam mögött, de még mindig nem lazán és gondtalanul – hogy az ötödikesek, hatodikosok inkább megfigyelőkként vannak jelen a szövegekben. Természeti képekkel, az évszakok változásaival, a mindennapok apró dolgaival foglalkoztak, vagy éppen az iskolához, tanuláshoz fűződő viszonyukat taglalják. A nagyobbaknál már fel-felbukkan témaként a szerelem, illetve önmaguk helyzete a világban, a bizonytalanság, az élet értelmének keresése.
Egyes szám első személy
Idén kevés volt az epikus, azaz történetmesélő szöveg. Általában egyes szám első személyben szerepel a „narrátor“, azaz világos, hogy az ifjú szerzők saját érzéseiket fogalmazták meg. És bár a rímek itt-ott bukdácsolnak, a szótagszámok nem stimmelnek, a ritmus biceg, a hasonlatok klisé-szerűek, mindannyian alaposan átgondolták mondandójukat. Érezni, hogy legtöbben először próbálkoztak versírással – remélhetőleg nem utoljára.
Szavakkal, mondatokkal dolgozó emberként én személy szerint azt szeretném, ha a filmes, internetes hősök világában is érték maradna az irodalom. Ha nem csupán egy tantárgy lenne, hanem különleges élmények terepe – és persze az önkifejezés terepe is. Az irodalom ugyanis segít megérteni a világot, és benne önmagunkat. Akár olvassuk, akár írjuk.
Néhány gyönyörű példa
Ezekhez a sorokhoz szerintem felesleges bármilyen szakszerű kommentárt fűzni. Olvassák őket szeretettel.
Oláh Helena: Az idő ölélésében
Csend ül az esten, halk szél mesél,
álmodik lassan a kék messzeség.
Fák között a holdfény lágyan zenél,
szívünkben őrzi az emlékek ízét.
Egy pillanat ring az idő ölén,
szárnyra kel benne minden remény.
Holnap még messze, de itt a jelen,
s benne dobog egy örök szerelem.
6. évfolyam, Szombathy Viktor Alapiskola, Feled
Singlár Bence
Foci
Rúgom a labdát rendesen,
futok utána sebesen.
Gólt lövök, a háló remeg,
tapsolnak nekem a többiek.
Együtt játszunk minden nap,
A focitól leszünk boldogak.
8. évfolyam, Szombathy Viktor Alapiskola, Feled,
Rácz Lajos Eduard
Vers Blankához
Ahogy a szemedbe nézek,
egy angyal jelenlétét érzem.
Ő a legszebb akit valaha láttam,
beleszerettem nem hiába.
Megvédeném mindentől,
Amikor megfogom kezét,
Rájövök, hogy nem áll távol az életemtől.
Szeretlek téged, és senki mást,
Másra nem gondolok, csakis rád.
8. évfolyam, Szombathy Viktor Alapiskola, Feled.
Szabó Attila
Vidám napok
A kertben nyílik most a sok virág,
vidáman süt a nap reánk.
Egy kis madár dalol nekünk,
és vele együtt mi is nevetünk.
Az iskolában jó nagyon a nap,
barátok várnak ott sokan.
Tanulunk és játszunk délután
boldog itt minden kisdiák.
5. évfolyam, Szombathy Viktor Alapiskola, Feled
Ezt olvasta már ?
Nem megfelelő a hozzászólás?
A szabályokat sértő hozzászólás jelentéséhez jelentkezzen be, vagy töltse ki az űrlapot.Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.