Fókuszban a jubiláns írók

Az idei ünnepelteket azonban az is összeköti, hogy mindannyian rendkívül sokrétű munkát végeznek, életművük igen gazdag. Idézzünk néhány gondolatot a múlt pénteki pozsonyi ünnepségen elhangzott laudációkból. Az egyik legmisztikusabb költőCsehy Zoltán költő, műfordító és egyetemi oktató a kortárs irodalom egyik legmisztikusabb költőjét, a hangzásokkal és struktúrákkal kísérletező 75 éves Cselényi Lászlót méltatta.„A költői szöveg ismérveire, a költőiség klasszikus elvárási rendszereire fittyet hány, ugyanakkor az avantgárd gesztus, illetve a montázs- és kollázstechnika elvárásaihoz szinte rögeszmésen ragaszkodik, hiszen pontosan érzékeli, hogy csakis a felbontásban, a részegységekben rejtezhet a megragadhatatlan lényeg. /…/ Nem túl barátságos világ a Cselényi-szövegé. Kell hozzá némi ráhangolódás, nyitottság, az intermediális vonatkozások kreatív érzékelése: és kell az a tudat, hogy a műalkotás gyanúja elhatalmasodjon, érlelődjön és bevonjon a maga terébe.” Egy újabb elem: a melankóliaA 65 éves Grendel Lajos mára alaposan kivesézett életművében Szalay Zoltán író, az Irodalmi Szemle főszerkesztője talált egy újabb elemet: a melankóliát. Annak köszönhetően „nemcsak az irónia illékony bája, hanem a szabadság roppant szomorúsága is ott munkál ezekben a felejthetetlen prózákban”. Szalayt még egyetemista korában fogta meg a következő Grendel-mondat: „Belepusztult volna abba, hogy szabad.” És ez a melankolikus attitűd szerinte végig jelen van a mester szövegeiben. Idegen látásmódok átültetésének készségeF. Kováts Piroska szlovák–magyar, illetve cseh–magyar műfordítóként, valamint szerkesztőként és tanárként írta be magát a szlovákiai magyar és egyben az egyetemes magyar kultúra történetébe. 75. születésnapja alkalmából fiatal kolléganője, Pénzes Tímea köszöntötte. „A fordítás nemcsak jó nyelvtudás kérdése, hanem alkotó tevékenység is egyben, mindkét nyelvben való otthonos mozgást, idegen látásmódok átültetésének készségét és elmélyült átélést is jelent. A fordító nemcsak nyelvet, szöveget, hanem gondolkodásmódot és kultúrát is közvetít. Piroskát az árnyalt jelentések visszaadásának vágya vezérli, az alapjelentéseken túl igyekszik átcsempészni a konnotációkat is, melyek versfordítások esetében különösen nagy jelentőséggel bírnak.” Pozsony történetének kiváló ismerőjeJúlius 7-én lesz 90 éves Mayer Judit nyelvművelő és műfordító. Az idősebbek a Szlovák Rádió magyar adásából is emlékezhetnek rá, ahol nyelvhasználati ismeretterjesztő műsorokat készített. Harminc kötetet fordított cseh és szlovák nyelvről magyarra, a legtöbbet Karel Čapektől. Nem csupán szépirodalmat fordított, számos ismeretterjesztő mű átültetése is az ő nevéhez fűződik. Emellett kiválóan ismeri Pozsony város történetét, földrajzát, valamint a Magas-Tátrát, amelyről szintén számos írása látott napvilágot.Mindezt Simon Szabolcs nyelvésztől tudhatták meg az egybegyűltek, akik között az ünnepelt betegség miatt sajnos nem lehetett jelen. Legendás filológus és egyetemi oktatóMészáros András filozófus a 85 éves Zeman Lászlót, a legendás filológust és egyetemi oktatót köszöntötte a hálás diák hangján és a hagyományos retorika szabályait némiképp megszegve. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy Zeman azon kevesek egyike, akik a filológia tudományán belül nem szakították el egymástól a nyelvészetet és az irodalmat, hanem egységként kezelték a kettőt. A klasszikus értékek hiánytalan ismerőjeLapunk egykori munkatársáról, az ismert közíróról, irodalom- és színikritikusról, Bodnár Gyuláról kevesen tudják, hogy első közlései versek voltak. Ezt Tóth László költő, szerkesztő árulta el az ünnepségen. Szerinte a nemrég 65. életévébe lépett Bodnár „valahol legbelül mindvégig megmaradt költőnek, eredendően lirikus alkata folyamatosan felügyelte újságírói műfajait, s nem engedte elszürkülni, ellaposodni azok nyelvét, látásának árnyaltságát. /…/ Amihez további írói-újságírói erények is társulnak nála, mint a sokrétűség és a sokszínűség, a hagyományos, mondhatni klasszikus értékek hiánytalan ismerete és jelentőségük átérzése, a széles körű tájékozottság és a mindenkori új iránti fogékonysága”. A vérbeli pedagógus és a szépírói hivatásCsicsay Alajos tanárként és iskolaigazgatóként Párkányhoz kötődik ugyan, de nevét egész Dél-Szlovákiában ismerik. Horváth Géza szerint egy vérbeli pedagógustól nem áll távol a szépírói hivatás. „Az ismeretterjesztés a jó pedagógusnál mindennapos tevékenység, innen csupán egy kurta lépés, hogy tollat ragadjon. Csicsay Alajos ismeretterjesztő írásait olvasva az az érzésünk, hogy nem történelem- vagy természetrajz-tankönyveket akar helyettesíteni, hanem olyan olvasókönyveket ír, amelyekkel a tizenéveseket képes megszólítani. Tehát azt a korosztályt, amely manapság érezhetően ritkábban vesz önszántából könyvet a kezébe, mint a korábbi nemzedékek.” Csicsay 75 évesen 13 önálló kötettel büszkélkedhet, amelyek közül a Királyok, fejedelmek, kormányzók három kiadást és két utánnyomást is megért. Az utolsó polihisztorok egyike kis hazánkbanA 65 éves Lacza Tihamér szintén az ismeretterjesztésre tette fel az életét, és szerintünk ő az utolsó magyar polihisztorok egyike kis hazánkban. Ozogány Ernő szerint pedig olyasmit művelt a Hét című lapnál, mint annak idején Osváth Ernő a Nyugat élén: kiválogatta, összetartotta és biztatta a legjobbakat. Szerzőként pedig sikerült a tudományos ismeretterjesztést egyenrangúsítania a többi műfajjal. Úttörő munkát végzett A tudomány szolgálatában című kötetben, illetve abban a prágai magyar diákságról szóló, hiánypótló munkában, amelyben 2800 személy szerepel: olyan szlovákiai magyar egyetemisták, akik később jelentőset alkottak a tudomány és a művészet terén, valamint a közéletben. Az újraolvasás sok tanulsággal szolgálhatEgyetértünk Hodossy Gyulával, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnökével, aki a bensőséges hangulatú rendezvényen lévőket arra biztatta, hogy ne csak a méltatásokat hallgassák meg, hanem hazatérve vegyék kézbe az ünnepeltek műveit is. És ajánlják őket jó szívvel ismerőseiknek, gyermekeiknek. „Mert nincs elavult mű. Az újraolvasás pedig sok tanulsággal szolgálhat.”