Fogyatkozás és „glokalizáció”

A Fábry Napok vendégei a Márai StúdióbanVeronika Janušková felvételeA Kárpát-medence jókora térség, és mivel mi, magyarok nyolc országban vagyunk szétszóródva, ezért húsz éve még elég kacifántos lett volna az összmagyar jelentőséggel bíró kulturális rendezvények egyeztetése. Manapság, az internet korában ez gyerekjáték. Lehetne. Ám a negyedik alkalommal összeülő Kárpát-medencei magyar kulturális szervezetek fórumának még nincs honlapja, a „keresztbeszervezések” ezért meglehetősen gyakoriak. Ezen technikapárti emberként ugyan meglepődtem, kultúremberként viszont tudom, hogy az egymást fedő rendezvények nálunk sem mennek ritkaságszámba. Elég megemlíteni, hogy a Szlovákiai Magyar ĺrók Társasága éppen a Fábry Napok szombatjára időzítette közgyűlését (!).

Azon kevesek, akik Kassát választották, felkaphatták fejüket Komlós Attila bevezető előadásán. Az Anyanyelvi Konferencia főtitkára az összmagyar összejövetelekre jellemző siránkozás és pénzkunyerálás helyett konkrét, nem anyagi jellegű problémákra mutatott rá. A szocializmus túl sokáig tartott, a rendszer hangulata, struktúrája még itt kísért. Nyitottság helyett korporatív hozzáállás, demokratikus döntések helyett autokratikus vezetési stílus, szekularitás helyett pedig szakralitás, azaz tekintélyelvűség dominál errefelé. A polgári társadalmakkal ellentétben mi nem választunk és ellenőrzünk, hanem tekintélyeket emelünk, melyeket aztán vakon tisztelünk. Az előadás ezen szakaszában a kerekasztal körül élénkült a hangulat, sőt a teremben helyet foglaló, alig húsz fős közönség is felébredt bóbiskolásából. Következett a hibák felsorolása. A határon túli magyar kultúra szervezői nem foglalkoznak tevékenységük hatásfelmérésével. Egyesek misszionáriusoknak képzelvén magukat hajlamosak arra, hogy mindent felvállaljanak, ezáltal túlterheltek, egyszerre öt helyen kell(ene) lenniük, és nem engedik kibontakozni az utánpótlást. A fiatalok egyébként is megriadnak, amikor azt látják, hogy jövőbe nézés és a korral való lépéstartás helyett a kisebbségi kultúra emléktábla-avatásokban és szoborkoszorúzásokban merül ki.

A kassai fórumon a rettegett globalizáció is többször szóba került. Komlós Attila szerint azon kell munkálkodni, hogy a globalizáció az egyetemes emberi értékek beengedését jelentse, Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke pedig alkotott egy új szót, a „glokalizációt”, amely szó talán nem is szorul magyarázatra.

Az uniós csatlakozást követően számolni kell a fiatal értelmiségiek világgá menésével is. Ennek illusztrálására a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Szövetségének elnöke, Dupka György már most hozott néhány érdekes adatot. 250 Budapesten tanuló kárpátaljai egyetemista közül csupán 25-en tértek vissza hazájukba, a többiek diplomaszerzés után Magyarországon telepedtek le. A közeljövőben a nyelveket beszélő, sokoldalú magyar ajkú fiatalok egyszerűen oda mennek lakni, ahol tejet kapni, főleg akkor, ha a fentiekben említett dolgok miatt teljesen elveszítik kulturális kötődésüket saját nemzetükhöz. Többek szerint a „kedvezmény-irodák” információközvetítési tevékenységének bővítésével a folyamat lassítható, ezek az irodák közösségmegtartó szerepet is vállalhatnak.

Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia, valamint az Illyés Közalapítvány kuratóriumának újdonsült elnöke szerint a kulturális szervezetek nincsenek kiszolgáltatva a mindenkori kormányzatnak, a kultúra ügye pedig fel fog értékelődni az elkövetkező években. Magyarország uniós csatlakozása után a kultúra lesz az az összefogó erő, amely a Kárpát-medence magyarságát közelebb hozza egymáshoz. Pomogáts drámai pillanatnak nevezte a mostanit, mivel a magukat magyarnak vallók száma az egész térségben csökken, az Európai Unióba pedig sajnos nem egyszerre lépünk be. Épp ezért az Illyés Közalapítványnak a jövőben még inkább törekednie kell arra, hogy a magyar kulturális szolidalitás intézményévé váljon.

Többször felmerült a kérdés, hogy a politika vajon tényleg rátelepedett-e a nagy tömegeket mozgató kulturális szervezetekre. Mivel a civil szféra nálunk rá van szorulva az állami támogatásra, mely mögött politikai érdekek állnak, úgy tűnik, csupán a rátelepedés mértéke kérdéses. A határon túli magyar pártok sok esetben féltékenyen figyelik a kultúraszervezők sikereit, az anyaországiak pedig a „hűség” mértékétől teszik függővé az anyagiak csepegtetését. Ezt állítja többek közt Csörgits József, a Horvátországi Magyarok Szövetségének elnöke is, aki szerint az utóbbi négy év fideszes külpolitikája megfojtotta a hatvanéves szövetséget, mivel az anyaország a meglévő négy szövetsége közül csak egyet ismert el legitimnek, kettészakítva a horvátországi magyar közéletet.

Köztudott, hogy a magyarországi kulturális élet is kettészakadt, ennek a Kassára meghívott anyaországiak is tanúbizonyságát adták, bár nem túl feltűnően. Nálunk is most ölt alakot a gomolygó köd, a kultúraszervezők alkalmazkodókészsége ismét tesztelve lesz, és a krónikás csak remélni meri, hogy ennek lecsapódása ránk, „fogyasztókra” nézve nem lesz fájdalmas.