Belelátni a fejekbe és a szívekbe

Vít Klusák és stábja két éven át (2015–2016) forgatta a filmet, vagyis megszakításokkal két éven át rögzítették egy prostějovi férfi, Dalibor mindennapjait. A harminchét éves Dalibor házi videókat forgat horrorjelenetekkel, vulgáris dalokat ír, fényezőként dolgozik egy gyárban (egyik kollégája egy roma fiú), utálja a munkáját, a romákat, az idegeneket. Egy panellakásban él hatvanhárom éves édesanyjával (Věra), s bár igyekszik kapcsolatot kialakítani és fenntartani egy hozzá illő nővel, az valahogy ódzkodik a komoly viszonytól. A forgatás akkor kezdődött, amikor a férfi édesanyja a közösségi oldalakon megismerkedett új barátjával (Vladimír), aki beköltözött hozzájuk. Dalibor előbb ellenezte anyja új ismerősét, nagy patáliát csapott miatta, de amikor kiderült, hogy Vladimír gyűlöli a romákat, megenyhült iránta, és a kibővült család folyamatosan kezdett összerázódni.
Bár Dalibor úton-útfélen hangoztatja gyűlölködő nézeteit – otthon, a munkahelyén a kollégáinak, a kocsmában az ivócimboráknak, a kiszemelt barátnőnek –, a filmnek alapjában véve nem a neonácizmus a töltete. Inkább megpróbál belelátni Dalibor fejébe, és bemutatni, milyen életkörülmények, milyen neveltetés, milyen közeg, háttér, társaság, egyszóval, mi (például a férfiasság válsága) váltotta ki és táplálja benne a szélsőséges nézeteket. Vít Klusák mozgóképe nem kommentál és véleményez, egyszerűen csak teret ad Dalibor monológjainak, párbeszédeinek (barátaival, munkatársaival, anyjával), megnyilatkozásainak mind saját világához igazított szobájában, mind nyilvános helyeken, lehetőséget nyújtva a nézőnek, hogy maga mérje fel a helyzetet és értékelje a látottakat. A film nemcsak portré főleg Daliborról (és a vele valamilyen kapcsolatban lévőkről), hanem szociológiai helyzetkép is – a néző behatóan megismerhet egy életstílust (ahogy anya és fia él), s ebből is sok-sok következtetést lehet levonni. Egyebek mellett, hogy Dalibornak, ennek az ellentmondásos személyiségnek az „eltévelyedése” a rossz nevelés és a nem elégséges iskolázottság következménye, de annak a elszegényedett régiónak a szociális helyzete is meghatározza az életformájukat, amelyben élnek.

„Autentikus környezetben forgatott filmünkkel kísérletet tettünk annak a bemutatására, hogyan alakul ki családon belül az idegengyűlölet, a rasszizmus. Nem csupán egyetlen „náciőrült” portréját rajzoltuk meg. A férfi gyűlölködő nézeteivel egyetértenek a kollégái, volt osztálytársai, barátai és a hozzá közelállók is. Arra törekedtünk, hogy belelássunk azok fejébe és szívébe, akik világnézetét a másság iránti gyűlölet formálja. Megkíséreltük feltárni, miből és miként születik, táplálkozik napjainkban a rasszizmus, az összeférhetetlenség” – mondta a rendező. Hozzátette, Dalibort a YouTube-on látta először. „A videóban egy kopasz férfi teleszkópos gumibottal hadonászik. Nyugtalanítóan hat, döbbenetes és komikus. Egy ideig azt hittem, színész. Kiderült, nem” – mondta a rendező, ismertetve a film alapötletét.

Az eredmény, a kész opus is nyugtalanító, meghökkentő és komikus. Az ábrázolt életvitelt látva döbbenetből döbbenetbe esünk, miközben jókat hahotázunk, kesernyés szájízzel, persze. Abban a pillanatban azonban, hogy a férfi családjával, ismerőseivel megérkezik az auschwitzi haláltáborba, arcunkra fagy a mosoly. Hidegrázó a helyzet és a dialógusok – a szembesülés a helyszínen egy túlélővel.

Daliborko szerint a világ (Svet podľa Daliborka). Cseh dokumentumfilm, 2017, 105 perc. Rendező: Vít Klusák. Operatőr: Adam Kruliš. Közreműködik: Dalibor K., Věra K., Vladimír M., Jana P.