Ezekre a filmekre emlékszünk majd 2023-ból

Kojot négy lelke

Óriási sikert produkált 2023-ban a magyar animáció, hiszen Gauder Áron a Kojot négy lelke című játékfilmje a második legfontosabb díjat vitte el Annecyban, a világ legjelentősebb animációs filmfesztiválján. A történet az indián teremtéstörténetet meséli újra, főhőse a mitikus Kojot figurája. A rendezőnek Cseh Tamás munkássága nyújtott inspirációt: a legendás dalszerző a magyar indián–amerikai kultúrkör atyjának tekinthető azzal, hogy egykötetnyi indián népmesét fordított le. Ilyen történeteket dolgoz fel A Kojot négy lelke, melynek Bereményi Gézával közösen írt forgatókönyve az indiánok teremtésmítoszán keresztül az egész emberiség előtt álló kihívásokra hívja fel a figyelmet. A film azt a kérdést helyezi középpontba, hogy képesek vagyunk-e harmóniában élni a környezetünkkel, hogy vajon sikerülhet-e mindannyiunknak megtalálnunk a helyünket az élet nagy körforgásában addig, amíg nem késő. Az alkotás a kétévente megrendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztivál nagydíját, a közönségdíjat és a legjobb egész estés európai film díját is bezsebelte, illetve a produkció Magyarország jelöltje az Oscar-díjra nemzetközi film kategóriában.

Barbie

Az egyik oldal a Barbie-ban a szürke, sivár való világ, amelyben mi, szerencsétlen lúzerek élünk – szemben a Barbieland rózsaszín boldogságával, ahol a megelevenedett babák minden egyes napja a legnagyszerűbb nap, a sokféle Barbie élete csupa móka, kacagás, és semmit sem tudnak a mi toprongyos életünkről, a halálról meg még kevesebbet. A legfontosabb különbség a két világ között azonban az, hogy a mi (való) világunk urai a férfiak, a nők feladata pedig az, hogy kiszolgálják és imádják őket. Barbielandben ez pont fordítva van. Még csak azt sem tudni, hol laknak a Kenek, mert a Mattel nem tervezett nekik külön álomházat, mint Barbie-nak.

A Barbie egy felnőtt mese, melyet a független filmesek világából érkező, színészként is fel-felbukkanó Greta Gerwig rendezett, mégpedig kiválóan. Egy kíméletlenül pontos, cinikus és szellemes társadalomkritika lett belőle, nem pedig egy termékbemutató. Bár azért ott egy Barbie-történelmi gyorstalpaló, ami nagyon élvezetes – megtudhatjuk például, hogy miért kellett elkaszálni a terhes Barbie-t, vagy a tévés Barbie-t –, a Barbie-t gyártó Mattel pedig önparódiaként jelenik meg, ami végeredményben természetesen növeli a bevételét. A Barbie-t alakító Margot Robbie és a Kent játszó Ryan Gosling főszereplésével készült film humora többrétegű – azok is jól szórakoznak rajta, akik ennél többre nem vágynak –, mélyebbre hatolva újabb és újabb üzenetek bukkannak fel.

Magyarázat mindenre

Reisz Gábor alkotása egy kettévált ország hangulatát mutatja be. A film, mely egy fillért sem kapott a Nemzeti Filmintézettől és végül szlovákiai támogatásából jöhetett létre, nagy meglepetésre elnyerte a legjobb film díját a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Horizontok nevű szekciójában. A produkciót nagyon kis költségvetéssel, fiatal, sok esetben pályakezdő emberekből álló 17 fős csapattal, baráti és családi szívességek segítségével forgatták le 20 nap alatt, az MPhilms és a Szlovák Audiovizuális Alap az utómunkák finanszírozásába szállt be.

A történet főhőse az érettségire készülő Ábel, aki szerelmes legjobb barátjába, Jankába. Janka jó tanuló, a vizsga miatt nem kell izgulnia, viszont ő is reménytelenül szerelmes, csak éppen a történelemtanárukba, Jakabba. Jakabnak családja van, pedagógusként próbál túlélni Magyarországon, és korábban már összetűzésbe került Ábel konzervatív apjával. A két részre szakadt társadalom feszültségei akkor törnek felszínre, amikor Ábel történelemérettségije országos botrányba torkollik, ő pedig valahol a két oldal között áll, mindennek a kellős közepén.

Reisz Gábor számára a magyarországi közéleti történések szolgáltak a forgatókönyv kiindulópontjául – a történetet volt tanárával, Schulze Éva forgatókönyvíróval kezdte el fejleszteni 2021 végén. A történettel a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem államilag irányított teljes átszervezésére is szeretett volna reagálni. A film főbb szerepeiben Adonyi-Walsh Gáspár, Znamenák István, Hatházi Rebeka és Sodró Eliza láthatók.

Hatalom

Vadászatot szerveznek csúcspolitikusoknak, egyikük először vesz puskát a kezébe, mozgást észlel, elsüti, és egy 18 éves hajtó meghal. Innentől mindenki azt teszi, amit saját hatalmából kifolyólag tehet. Van, aki csak tehetetlenül figyeli az eseményeket (az áldozat családja). Van, aki kormányfői parancsra intézkedik (a titkosrendőrség főnöke). Van, aki a karrierjét egyengetné (egy újságírónő). És van, akinek ez az utolsó lehetősége, hogy bebiztosítsa családja jövőjét (Steiner ügynök). A tettes egy kitalált ország környezetvédelmi minisztere, aki (meglepő módon) ért is a szakterületéhez, ráadásul (meglepő módon) tisztességes ember, sok jót tehetne uniós biztosként, ha megkapná a posztot. Ha viszont ehelyett börtönbe kerül, akkor riválisa, egy gátlástalan „vállalkozó” gyakorlatilag privatizálná a kontinens fogyóban levő vízkészletét. Ez az ökológiai szál szépen beépül a filmbe, amelynek minimalista plakátján vércsepp hull egy pohár vízbe.

Ismerősen cseng a történet? Valószínűleg igen, hiszen 2013-ban nálunk is történt egy halálos kimenetelű vadászbaleset, és valahogy nem sikerült megtudni, hol tartózkodott az akkori államfő az ominózus napon. Prikler Mátyás pozsonyi filmrendező szlovák–magyar–cseh koprodukcióban készült filmje nem társadalomelemzés és nem is detektívtörténet, bár e műfajok elemeiből is építkezik. A készítők elsősorban azt szeretnék körüljárni, hogy hogyan működik a politikai hatalmi gépezet, és mire képesek azok,akik meg akarják tartani a hatalmukat.

Pálos Gergely operatőr képei szinte megbabonázzák a nézőt. Sok a premier plán, és sokszor meglepő perspektívákból, például felülnézetből látjuk a tereket. A természeti képek hol szimbiózisban, hol éles kontrasztban vannak a belső helyszínekkel. Jan Kačer cseh színész mellett Mokos Attila, Bandor Éva és Hajdu Szabolcs láthatók.

Henry Sugar csodálatos élete

A sajátos kézjegyéről ismert Wes Anderson két produkcióját is láthattuk 2023-ban: az Asteroid Cityről már írtunk, szenteljünk egy kis időt most a másiknak. Nem egy szokványos egész estés filmről van szó, a rendező Roald Dahl novelláskötetének, a Henry Sugar csodálatos történetének néhány novelláját filmesítette meg a Netflix számára: a nagyjából 10-től 40 perces alkotások képi világa hasonlít, és számos apró részlet is összecseng – többek között Ralph Fiennes tűnik fel az összes részben, aki magát az írót is alakítja –, úgyhogy ajánlott őket egy ültő helyünkben elfogyasztani.

A címadó alkotás a leghosszabb. Főszereplője a Benedict Cumberbatch alakításában látható Henry Sugar, egy gazdag agglegény, aki egyetlen feladatának azt tekinti az életben, hogy minél több pénzre tegyen szert, ráadásul úgy, hogy minél kevesebbet kelljen érte tennie. Aztán egy olyan könyv akad a kezébe, mely receptet kínál egy ősi meditációs technika elsajátításához, mellyel megtanulhat csukott szemmel látni. Henry Sugar számára ez remek eszköz ahhoz, hogy kaszinókban nagy összegekre tegyen szert – aztán valahogy mégis másként alakul a dolog. Roald Dahl egyik leginkább elragadó és leginkább optimista története Henry Sugaré.

Azt, hogy a rendező hatalmas rajongója Dahlnak, eddig is tudtuk. A 2009-es Fantasztikus Róka úrhoz képest Anderson a stílusához hűen készítette a produkciót, ámde szerkezetileg meglepően más, helyenként zavarba ejtő, mégis remekül működő elbeszélési módot választott: a szereplők maguk a történet narrátorai, a történet elbeszélése során számos alkalommal farkasszemet néznek a nézővel, miközben a díszletet és a jelmezek cseréjét is ők irányítják. Egy olyan elbeszélési mód ez, amellyel még inkább előtérbe kerül az író személyisége, mely előtt a rendező tiszteleg.