Ez a mai valóság!

SZÁSZI ZOLTÁN

Nem könnyű, nem könnyen játszható darab a Portugál. Pattogó tőmondatokból, indulatszavakból álló párbeszédek. Leharcolt, ijesztő fizikai és szellemi környezet. Ez a mai valóság! Egressy története egy életérzésről szól. A lepusztult faluba (a rendező sikerült átértelmezésében a Kassa környéki Restére) egy nagyvárosi (természetesen kassai) átutazó érkezik. A pénztől, feleségtől, após által rákényszerített állástól megcsömörlött író Portugáliába tart, a faluban szállást keres, pihenni akar. Ártatlannak tűnő beszélgetéseivel ugyancsak felkavarja az állóvizet. Másképp beszél, másképp gondolkodik, mer álmodni – ami egyeseknek vonzó, mások számára idegesítő. A végén aztán az átutazó esszéíró meghasonlik önmagával, még a felé irányuló tiszta szerelmet is elutasítja, és elmenekül, maga mögött hagyva a gyilkosság miatt felbolydult, lassan elcsituló közösséget.

„Szlovmagy” és palóc

Az 1998-as Portugál talán soha nem volt még olyan aktuális itt, a „szlovmagy” közegben, mint éppen ma. Amikor a fiatal értelmiség elvándorol, amikor az elszegényedő falvakban csak közmunka akad, az emberek az idejük jórészét a kocsmában töltik, és egyedül az alkohol szabadít fel, meg néha az olcsó vurstli! Ilyen világban élünk, nem kell szégyellni, ahogyan a nyelv romlását, a kifacsart „szlovmagy” kifejezéseket sem. Amelyeket (rendezői és dramaturgiai érdem) zseniálisan jól használnak a helyi viszonyokra módosított Egressy-szövegben. A menü itt „szegedinszkí és rezeny”, a féldecit „nyebojszának” hívják, a vizsgálati fogság „visetrovacska”, a személyi pedig „obcsánszki”. Ráadásul palóc dialektusban beszélnek a színészek, ami hihetőbbé, emberközelibbé hozza a színpadi történéseket.

A játék tragikomikus, olykor burleszkelemekkel is operál, de mindvégig mértéktartó és fegyelmezett, nem ízléstelen, nem öncélú. Még a trágár beszéd is hiteles, ez van, így beszélünk, ezt lehet hallani egy falusi kocsmában. Szó szerint!

Az első felvonás végén az egyre divatosabb szélsőjobboldali eszmék hívei kapnak egy fricskát. A tóparti jelenetben az író éppen hét- és éppen piros-fehér csíkos törölközője a bakancsos falusi Rambó vállán már egészen más jelképpé alakul át. Egyedül a díszlet az, ami nem igazán segíti a játékot. Bár mutatós és mesterien megalkotott, nem teremt elég játékteret, lehetőséget. Túlságosan statikus keretbe szorítja a színészeket, nehezíti a színek közötti átalakításokat, s ezeket a megtorpanásokat a megszólaló Omega-számok sem oldják fel.

Remek alakítások sora

Szerencsére a színészi játékra ez nem hat ki. Az magával ragad a lassító váltások után is. Teljes erőbedobással, a játékot élvezve vannak jelen a szereplők. Lax Judit Masni szerepében mesterien formálja meg a lelkének szépségét, tisztaságát, egyszerűségét megőrizni képes kocsmároslányt. Akit ugyan megcsap az elvágyódás szele, mégis ő az, aki végül mindent megért. Lax Judit figyelemreméltót alakít: archetípusát adja annak az egyre ritkábban megtalálható embertípusnak, akit kedvesnek, szépnek, bájosnak, szelídnek szeretünk, s akinek belső tragédiái ritkán bukkannak felszínre, de akkor mindent elsodró viharként dúlnak.

Bocsárszky Attila az özvegy kocsmárost játssza, aki mindenkinek jót akar, csak nem tudja, hogy ezzel árthat is. A nagy békítő szerepét formálja meg realisztikusan, ízes és mértéktartó humorral, érzelmekben is hitelesen, minden felesleges ballaszt nélkül. Bece, a falura tévedt értelmiségi szerepében Nádasdi Péter nagyon pontosan mutatja meg az álmodozó, kiégett, magát vállalni képtelen jelenkori értelmiségit, akit megérint a tisztaság, befogadni azonban nem tudja. Ezt a nagy törést mutatja meg Nádasdi, s bár a szerepében nincsenek igazán megírva cselekedeteinek mozgatórugói, színészi játékával hitelessé teszi a kezdetben szimpatikus, majd egyre ellenszenvesebb figurát.

Madarász Máté a falusi Rambó szerepében hetykén, pontosan karikíroz. Az általa játszott Retek nem értéktelen ember, csak megtévedt, szánni való. Hiszen másnak a problémája miatt keveredik gyilkosságba, kocsmatársa, Sátán (Tomko Pál) miatt, aki mindig azon siránkozik, hogy a gyerekét más neveli és veri. Pólos Árpád papja a saját hitében is megingott, peremre szorult, lelkeket és tragédiákat cipelő szerep, egyéni színekkel játszva. Szlovák színészként magyarul játszik a Tháliában Michal Soltész, s az ötlet főnyereménynek bizonyul. Csipeszként ő a darab egyik legplasztikusabb figurája, alakítása hátborzongató. Szoták Andrea, Csipesz feleségeként szintén döbbenetes. Olyan hitelesen játssza a megkeseredett, eltompult alkoholista asszony szerepét, hogy hasonlót ritkán látni színpadon.

Görbe tükörben

A kassaiak Portugálja igazi tragikomédia. Egyszerre jóízűen kacagtató és elszomorító. Görbe tükre a közelmúltnak, a mának és talán a közeljövőnek is. Mértéktartó, jól szervezett játék, remek színészi alakításokkal, kesernyés nevetéssel, szívszorító realizmussal. Minden bizonnyal szeretni fogja a közönség.