Ennyi volna a szeretet?

Sokat gondolkodtam azon, vajon miért jutott oda a világ, ahol most tart. Persze, kevés a házasság, sok a válás, mindenki dobálja a partnereket. De vajon szeretet-e az, ha feltételeket szabunk a másiknak? Nem tudom, hogy vallás, családi háttér vagy a környezet az, ami befolyásolja az embereket, de tény, hogy ma már mindenki elfut a problémák elől. Ma az „örökké szeretlek” sokszor csupán annyit jelent, „addig szeretlek, amíg semmiben nem akadályozol, s úgy viselkedsz, ahogyan én szeretném”.

Holtomiglan-holtodiglan

Mégis látni néhány csodát, olyan családokat, akik holtomiglan-holtodiglan kitartanak egymás mellett, s bármit megtesznek kapcsolatukért. Nem adják fel, főként akkor nem, ha tudják, hogy hibát követnének el. Hiszen egyetlenegy igazi, egyetlen nagy ő létezik mindenki számára. S ha ezt a lehetőséget valaki futni hagyja, az a saját életét teszi tönkre. Elmenekülünk a problémák elől, vagy ha nem sikerül megoldani őket, szerelmünk valahogy mégsem bizonyul elég erősnek. És általában az a fél lép ki a kapcsolatból, aki kevésbé érdemli meg azt. Mégis annak rosszabb, aki örülhetne, hogy lehetőséget kap az élettől egy őszintébb, toleránsabb társ megtalálására.

A szeretet erőfeszítés

És pontosan azért rosszabb neki, mert tudja, hogy a másik mekkora baklövést követ el, de nem segíthet rajta. Érdemes kiindulni a vallásból (még akkor is, ha valaki ateista), mert megszívlelendő tanácsokat ad. A „ne hazudj”, „felebarátod tulajdonát meg ne kívánd” és hasonló alapelvek elengedhetetlen feltételei egy jó kapcsolatnak. Hiszen a szerelem egy idő után átalakul szeretetté, egy mindennél erősebb, összetartóbb érzéssé. És sajnos ma az emberek többsége, ahogy a munkában, a magánéletben is csak a sikereket, hajszolja. A szeretetté átalakult szerelmet „ellaposodott, unalmas” kapcsolatnak nevezi.

Kívülről nézve nemcsak érthetetlen, egyenesen hazugság, amikor „szeretlek, de ez nem működik” szavakkal valaki felrúg egy kapcsolatot. Hiszen minden ember változhat, ha valóban szereti a másikat, csak tenni kell érte. De több energiát igényel ez, mint az egyszerűbb út, a menekülés.

Gondolkodjunk!

Legyen ez jó lecke mindenkinek, aki nem gondolkodott el azon, vajon mit is jelent a szeretet, amit nem lehet ajándékokkal megvenni, megmagyarázni. Ha egyszer feladod, örökre elronthatod az életedet. Talán nem most jössz rá, csak ha már mindent megtettél, amit a partnered mellett nem tehettél. Akkor, ha egyszer megnyugszol, és rájössz, hogy családot szeretnél, nyugalmat, de már nem találod az igazid. Nem kaphatod vissza azt, akit egyszer elvesztettél. És ha valóban szereted, nem csupán megszokás köt hozzá, akkor egy kapcsolat bármilyen áldozatot megér.

Beszélgessünk!

Számtalan, kívülről jónak tűnő kapcsolat megy tönkre egyik napról a másikra. Pedig néhány szó, és egy kevés tolerancia akár egy életre is összeköthet két embert. Látszólag ok nélküli szakítások és válások tanúi lehetünk nemcsak környezetünkben, hanem akár a saját családunkban is. Érthetetlennek tűnik, amikor egy kapcsolat hirtelen elhidegül, s a két fél érdektelenné válik egymásnak. Pedig ez a folyamat hosszabb, nem egy nap alatt zajlik. Akár hosszú éveken át megtartható egy olyan kapcsolat, amelyben a két fél nem egymással, hanem egymás mellett él. Az elhidegülés oka legtöbb esetben nem a másik fél „unalmassá” válása, hanem a hónapok, évek alatt összegyűlt, ki nem mondott sérelmek tömege.

Okok

Míg a válások legnagyobb részét a nők kezdeményezik, s az indokok között a férj alkoholizmusa vagy más szenvedélybetegsége szerepel első helyen, a nem hivatalos kapcsolatok inkább az egyik vagy mindkét fél félrelépése miatt mennek tönkre. Nem egy esetben csak későn döbben rá a két fél, hogy életvitelük alapvetően különbözik, s a legmerészebb kompromisszumok sem segítenek az arany középút kialakításában. A túlzott óvás éppolyan kellemetlen lehet a partner számára, mint a teljes kisajátítás. Tulajdonképpen ugyanaz történik mindkét esetben; a partner elveszíti személyes szabadságát, s felnőttként hosszabb-rövidebb idő elteltével lerázza béklyóit. További problémát jelenthet az alkalmazkodás, főként, ha egyik, esetleg mindkét fél sokáig egyedül élt korábban, és saját életvitelét megszokva nem tudja elfogadni mások szokásait.

Út a megoldáshoz

Talán néha már közhelynek tűnik, hogy beszélgessünk, magyarázzuk el problémáinkat a másik félnek, mégsem létezik ennél egyszerűbb és hatékonyabb módszer a megoldásra. A problémák megoldásának halogatása eltávolodáshoz, a kapcsolat megromlásához, egymás hibáztatásához vezethet.

Bár nem tűnik a legfontosabb pontnak, a kommunikáció elengedhetetlen egy kapcsolaton belül. A sérelmek őszinte megemlítése és megbeszélése sokat segíthet önmagunk és partnerünk megismerésében és megértésében, ezáltal a megoldáshoz is közelebb kerülünk. A hosszú ideig halogatott, vagy vitába torkolló beszélgetések elmérgesíthetik a kapcsolatot, s a két fél inkább megtartja a „tisztes távolságot”. Egy idő után pedig feltűnik egy külső személy, s bár látszólag ő zilálja szét a pár boldogságát, valójában csak motivációt jelent a megromlott kapcsolat megszüntetéséhez. (csaladinet)