Elsüllyedt magyar drámák

LAPISMERTETŐ

Gál Sándor 75. születésnapja kapcsán a költő, író életművének pozicionálásához kínál támpontokat a lap novemberi száma. Gál Sándor munkásságáról Kulcsár Ferenc és Márkus Béla értekezik egy-egy írásban. Idén is új regénnyel jelentkezik Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai című munkájának újabb fejezetével indul a szépirodalmi anyag. Különleges műfajú Vörös István-mű: egy verses ifjúsági regény részlete következik, s Tóth László újabb filozofikus futamait is itt olvashatjuk. Vidnyánszky Gergely három rendhagyó „pornóverse” után a legfiatalabb generáció költőinek egyik legfigyelemreméltóbbika, Sipos Janka jelentkezik két alkotással (két kedvcsináló sor: „mint formanyomtatványt, kitölt / s teljessé tesz pár szavad, mondatod”). Szászi Zoltán Zimankó és a Város Szíve című regényrészletében egy krúdys világba kalauzol el. A lapszámban indul Száz Pál sorozata elsüllyedt magyar drámákról, amelyben a reneszánsztól a 20. századig olyan drámák után kutat, „melyeknek nincs vagy alig van nyomuk a kulturális emlékezetben”. A sorozat első része Szegedi Lőrinc Teophania című, 1575-ben megjelent darabjával foglalkozik. A lapban Markó Béla Boldog Sziszüphosz című verseskötetéről (Demény Péter tollából), Vörös István Keresztelés özönvízzel című regényéről (Benyovszky Krisztiántól) és a Száz Pál rendezte Az ablakmosó című színielőadásról (Vécsei Annától) olvashatók kritikák. (szalzo)