Első lemezén dolgozik a Pósfa

Mikor találkoztál először a népzenével?

Pici gyermekként megtanultuk például a Boci, Boci tarka, Bújj, bújj zöld ág, Szeretnék szántani, Cifra palota című gyerekdalokat, amelyek a képzettársításnak köszönhetően nagyon mélyen beágyazódnak egy gyermek emlékezetébe. Akkor nem értettem az ilyen dalok értelmét és származását, de kisgyermekként nagyon szerettem őket, mert énekelni lehetett, és dalonként változó játékok is társultak hozzájuk.

Melyik hangszer áll a legközelebb szívedhez?

Hatéves voltam, amikor elkezdtem gitározni. Tizenöt éves koromban jött a nagybőgő, majd a brácsa. Végzettségem szerint nagybőgős vagyok, de a zenével töltött időm nagy részét mégis a brácsa teszi ki, amin a Pósfa zenekarban zenélek már lassan tíz éve. Hogy melyik hangszer a kedvencem, azt nehéz megmondani. Mikor, mire van szükség. Egy új hangszer megismerése és elsajátítása új távlatokat tud nyitni a zenében.

Milyen hatással van, volt a népzene az életedre?

A zenélés előtt a kamaszok átlagos életét éltem, számítógépes játékok és egyéb haszontalan időtöltés mellett. Aztán a somorjai Harmonia Classica kamarazenekarral és a Pósfa zenekarral való fellépéseknek köszönhetően fokozatosan felhagytam a számítógép előtt töltött időpazarlással. A népzenének köszönhetően a zenekarral eljutottunk olyan helyekre, ahova nem is gondoltuk volna, hogy valaha eljutunk. Már tizenévesen sejtettem, hogy a zene nagyon meghatározó elem lesz az életemben, de nem gondoltam volna, hogy az pont a népzene lesz.

A népzenén kívül milyen zenét szeretsz hallgatni?

A népzene kitölti az életem nagy részét, de a komolyzene, a jazz és valamennyi könnyűzenei műfaj a kedvenceim közé tartozik. A magyar népzene népünk kultúrájának szerves része, és csak mi értjük, érezzük igazán. A komolyzene nemesít, több figyelmet igényel a hallgatása, és olyan zenei élményt nyújt, amit más nem. A jazz által egy újabb világ nyílt meg előttem. A rockzene már egészen kicsi koromban megfogott, és hatévesen gitározásra inspirált. Egyik műfajjal sem hagytam fel azóta sem, sőt, inkább mélyebbre és mélyebbre igyekszem ásni bennük. Mindig van mit felfedezni.

Szerinted mitől függ, hogy egy gyermek, illetve fiatal hogyan viszonyul a népzenéhez, mekkora szerepet játszik ebben a család?

Az, hogy a szülő milyen zenét hallgat otthon, erősen megalapozza a gyermek fejlődését. Az altatók és gyerekdalok által a gyermek már kiskorában találkozik a népzenével. A népdalok szeretetét csak tovább kell adnunk. A népzene egyfajta stabilitást is ad, identitást, közösséghez való tartozást, amit megadhat más műfaj is, csak ehhez kultúrtörténetileg mégis több közünk van.

Hogyan alakult meg a Pósfa zenekar?

A zenekar létrejötte elég hosszú folyamat volt. Édesapámat is elkapta a táncházmozgalom szele még tizenéves korában, és próbálkozott is sokat a népzenével, zenekar alapításával, de ez végül a katonai szolgálat és a családalapítás miatt alábbhagyott nála. Később, harminc év után teljesült egy régi vágya. Kirándulni mentünk Erdélybe. Kalotaszentkirályon egy népzenei és néptánctáborba sodródtunk. Mi, gyerekek, akkor még azt sem tudtuk pontosan, milyen az igazi népzene és néptánc. Egész este csak ámultunk-bámultunk. Ennek az élménynek a hatására kezdtünk el együtt zenélni. Édesapám útnak indította a zenekart, majd útjára is engedte. Ennek immár tíz éve.

Mit adott nektek a Fölszállott a páva?

A műsorban nyert tapasztalatokra és szakmai tanácsokra nagyon sokat építettünk. A továbbfejlődésünkben és a tevékenységünk tudatosságának megerősítésében komoly szerepe volt. Az ott szerzett tapasztalatok, kapcsolatok, barátságok nagy mértékben előrelendítettek bennünket.

Hova hívnak benneteket a leggyakrabban fellépni? Szlovákiában vagy Magyarországon zenéltek többször?

Leginkább a környékre, a Csallóközbe, de Szlovákia távolabbi magyarlakta régióiban is muzsikálunk, egészen Bodrogközig. Szívesen megyünk, ha jön egy felkérés, akár a legkeletibb régiókba is. Mivel a zenekar fő irányvonala a felvidéki népzene, úgy gondolom, ez szerencsés egybeesés is. Mindemellett Magyarországon és másutt is fel-felbukkanunk, és mindenhová örömmel visszajárunk, de egyelőre a hazai pálya a dominánsabb. Szeretünk a helyieknek helyit muzsikálni.

Mit szeretnétek a népzenével üzenni?

Azt, hogy a népzene ugyanúgy élvezhető és átélhető, mint bármelyik másik műfaj, ha közel engedjük magunkhoz. Ugyanúgy tud komoly és könnyed lenni, ugyanúgy tud líraian lágy és zúzósan kemény lenni, mint más zenei műfaj. Mellette szól az is, hogy a mi kultúránkból táplálkozik, anyanyelvünkön szól hozzánk. Voltaképp a magyar zenei anyanyelvünk szólal meg benne.

Mit kell tudni a táncházaitokról?

A gyerkőcöktől a nyugdíjasokig színes a közönségünk. Egy energiával teli kisgyermeknek nagyon fontos a koordinált mozgás. A néptánccal észrevétlenül ivódik belé az, amit nagyszüleiktől, dédszüleiktől láttak. A tánc mellett a kézműves-foglalkozás is fontos pillére a táncházainknak, ahol a gyermek a fantáziáját és kreativitását is próbára teheti, fejlesztheti. Bárki, aki szeret táncolni vagy szeretne megtanulni, szeret énekelni vagy csak szereti a jó muzsikát, és jó hangulatú estékre vágyik, ne habozzon, látogasson el egy táncházba!

Szóljunk a zenekar terveiről is.

Jelenleg egy CD-n dolgozunk. Szeretnénk végre kiadni első lemezünket és megmutatni a nagyközönségnek. Ez már folyamatban van. Alig várjuk az eredményt és a koncerteket, hogy minél több emberhez eljuttassuk a szlovákiai magyarság népzenéjét.