Élő vonal – ami néha folt, pont vagy pixel

Dunaszerdahely. A budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) Grafika Tanszék – képgrafika szak-irány oktatóinak a művei tekinthetők meg a duna-szerdahelyi Vermes-villában az Élő vonal című csoportos kiállításon. A Kortárs Magyar Galéria ezzel a tárlattal foly-tatja azt a sorozatát, amely a mai magyar felsőfokú művé-szeti képzés intézményeinek munkáját prezentálja a hazai közönségnek.

A kiállításon 11 képzőművésztől látható szűkebb válogatás: olyan reprezentatív művek kerültek a Kortárs Magyar Galéria falára, amelyek nemcsak egy-egy alkotó autonóm művészi teljesítményéből adnak ízelítőt, hanem együttesen az általuk képviselt oktatási intézmény nyitott szellemiségéről is árulkodnak. Nem mellesleg: érzékeltetik a mai grafikai technikák sokszínűségét, beleértve azokat a kísérleteket is, amelyek által a művészek egyéni vonást adnak egy-egy eljárásnak, illetve a lehetőségeit tágítják.

Nem csak szigorúan vett grafikák láthatók ugyanis az Élő vonal című kiállításon – és tegyük hozzá, az a bizonyos vonal sem mindig vonal, hanem olykor folt, olykor pont, olykor pixel. Vékás Magdolna fotóművész például Műfény című, különleges atmoszférájú pozitív filmtükör-sorozatával mutatkozik be Dunaszerdahelyen. Somorjai-Kiss Tibor (a Magyar Képzőművészeti Egyetem korábbi rektora) azzal az akvarellsorozatával van jelen, amelyet augusztusban a művész szülővárosában, Somorján, a DUNART.COM nemzetközi szimpózium keretében megnyílt kiállításán már láthattak az érdeklődők; akkor azt nyilatkozta lapunknak, a rövid ecsetvonásokkal és az oldott vízfestékkel tulajdonképpen hasonló hatásra törekedett ezeken a festményeken, mint amely a színes litográfia – a litográf kő szemcsézett felülete – által elérhető. És ha már az „ismerősökről” van szó: Szurcsik József, az MKE tanszékvezetője Pszichometrikus kísérletek I. című kiállítását idén nyáron láthattuk Pozsonyban, a magyar kulturális hét programjában; jellegzetes, emberi alakokat architektonikus elemekkel összeolvasztó képeiből most néhány textilre vitt szénrajz látható a Vermes-villában.

A kiállítást a tanszékvezető nyitotta meg, aki beszédét kis történelmi visszatekintéssel kezdte. Kitért arra, hogy Magyarországon a 19–20. század fordulóján a nyomtatott kiadványok terjedése, a könyvkiadás és a hírlapok felfutása magával hozta a reprodukciós képek iránti érdeklődés megnövekedését, aminek köszönhetően szükségessé vált a színvonalas művészi grafikák készítésére alkalmas szakemberek képzése is. Az MKE elődjének tekintett Országos Magyar Királyi Mintarajztanodában 1906-ban kezdődött el a művészeti ágként akkoriban önállósuló művészi grafika és a sokszorosító eljárások oktatása. Így aztán elmondható, hogy a most Dunaszerdahelyen kiállító művészek egy több mint százéves – pontosan 111 éves – intézmény (és ezzel együtt: hagyomány) képviselői. Ez alatt a bő évszázad alatt a klasszikus technikák mellett új reprodukciós eljárások sora jelent meg; a rézkarc, az akvatinta, a litográfia után, illetve mellett egyre népszerűbbé vált a szitanyomás, egyre gyakoribb lett a fotóhasználat a sokszorosító grafikában, az utóbbi évtizedek pedig a digitális nyomatok lehetőségeit tárták fel. „A grafika oktatása a Képzőművészeti Egyetemen sajátos, a technikai feltételekkel szorosan összefüggő ágazat. Törekszünk rá, hogy lépést tartsunk a korral, a korszerű eszközöket bevonjuk az oktatásba, de a modern, kortárs művészi grafika nem csupán a modern technika függvénye. Fenntartjuk a tradicionális eljárások, anyagok megismerésének, elsajátításának lehetőségét is, hogy a hagyományos, évszázados technikák aktualizálása révén új minőségek szülessenek” – emelte ki Szurcsik József, hozzátéve: ugyanilyen fontos feladatnak tekintik válaszadásra a jelen kor kihívásaira, a kor szellemiségének megértését, olykor pedig az iránymutató vagy avantgárd újítások generálását is.

Az MKE által képviselt minőségre és szellemiségre a november 10-ig látható kiállításon Barta János, Berentz Péter, Dobó Bianka, Eszik Alajos, Herczeg László, Lengyel András, Madácsy István, Somorjai-Kiss Tibor, Szurcsik József, Vékás Magdolna és Zalka Imre művei nyitnak ablakot.