Egy vajszívű melák

Utóbbi formációban zenésztársával, Takács Vilkóval más oldalát mutatja a többszörös Fonogram-díjas rapper: Bob Dylan, Johnny Cash, Muddy Waters és a Rolling Stones dalait játssza. A labdarúgás szerelmeseként ismert zenész, aki színészként is dolgozik, gitár- és dobjátékról, nem létező zongoratudásáról, a Kartel új albumáról és a Keresztanyu című új sorozatáról is beszélt.

Huszonöt éves jubileumát ünnepelte idén a Kartel, a hiphop és a rap egyik legnépszerűbb magyar bandája. A koronavírus-járvány miatt elmaradtak a jubileumi szuperbulik, szeptembertől az együttes raktárkoncerteken lépett fel. Milyen várakozásokkal tekintetek a 2021-es évre?
A karantén miatt szinte egyáltalán nem volt lehetőségünk játszani, ezért nem volt kérdés, hogy Big Daddy Lacával és Siska Finuccsival elfogadjuk a raktárkoncerten történő fellépés lehetőségét. A kormány mentőöveként is felfogható sorozaton közönség nélküli játékra kaptunk engedélyt, ez kicsit megviselt, de ezen is át tudtunk lendülni. A vírust eggyel nehezebb megemészteni.

Szkeptikus lennél, vagy csak bosszant, hogy a világjárvány elkaszálta az egész évet?
Van egy vírus, terjed, belehalnak az emberek, de az emberek belehalnak a pattanáskinyomásba is. A megbotlásba is. Ha olyan magas halálozási aránnyal járna, mint az ebola, frankón veszélyben lenne az emberiség. De ezt a koronavírust szépen felépítették. Nem akarok senkivel szembemenni, de már tucatnyi összeesküvés-elméletet gyártottam. Tőlem sok hülyeséget elnéznek ebben az országban. Hofi Géza a Kádár-rendszerben kimondhatott mindent a színpadon, olyat is, amiért mást elvittek volna. Nem akarom magamat összehasonlítani vele, mert Géza bácsi komoly művész volt, én meg csak műkedvelő vagyok, de azt gondolom, hogy a világ gazdasági újrafelosztása zajlik. Ez nem a járvány következménye. Kizárólag ezért van az egész.

Nincs benned félsz?
Veszélyes a vírus, igen, de valószínűleg, aki elkapja a sima influenzát, abba is belehalhat, ha gyenge az immunrendszere. Csupán annyi a különbség, hogy ez a vacak sokkal gyorsabban terjed. Ha lenne az influenzában elhunytakról kimutatás, láthatnánk, hogy nem halnak meg sokkal többen az új típusú koronavírusban. Nem hiszek abban, hogy le kell állítani az egész világot. Nem maga a koronavírus az igazi gyilkos, hanem mindaz, amit mögé pakoltak. Azokat, akik abból élnek, hogy közönség elé kell állni, teljesen rottyra tette. Igen, tudom, a hozzám hasonló ötvennégy évesnek tudnia kellene félretenni. De nekem nincsen eszem, és nincsen tartalékom. Ha pénz állt a házhoz, mindig rögtön elfújtam. Én tücsök típusú ember vagyok. A La Fontaine meséből (A tücsök és a hangya – M. M.) én nem a hangya vagyok. Nyáron viszont rájöttem, hogy aranyosak az ötszáz fős rendezvények, elmegyünk gitározni Takács Vilivel vagy fellépni a zenekarral, de abból nem fogunk tudni megélni. Ha a Kartel megy, nagyon hígul a lé, mert hatan vagyunk és ott a stáb is – világosító, hangosító, sofőr, pakolóemberek. Amikor tavasszal kitaláltuk, hogy létrehozunk egy zárt Facebook-csoportot a rajongóinknak, ahova a belépéshez szükséges egy 2500 forintos banki utalás, sokan kezdtek el beszólongatni, tarhálásnak nevezve az egészet. Extra művészeti tartalmat adtunk, korábbi albumokról, műhelytitkokról beszéltünk, főzőműsort csempésztünk be…

Az előbb említett Takács Vilkóval a Dos Diavolos duóban akusztikus gitárokat pengettek és énekeltek, méghozzá a kedvenc dalaitokat játszva. Miként kezdtetek együtt zenélni ebben a különleges hangulatú produkcióban?
Vili a Kartel gitárosa, régről ismerem. A Dos Diavolosban ketten vagyunk, bluesokat gitározunk, éneklünk. Másfél évvel ezelőtt talán még nem is tudta, hogy tudok gitározni. Az előzmény annyi volt, hogy elkezdett hívni az önálló műsorába, ahol az I’m the one című dalra ugrottam be. Aztán a tavaly indult közös produkcióban már nyomjuk az Oasis D’You Know What I Mean című dalát is, de játszunk Muddy Waterstől, a Rolling Stonestól, a Ramonestől. Johnny Cash-dalok is terítékre kerülnek, de Bob Dylantől a Knockin’ on Heaven’s Door-t és klasszikus bluest, rockabillyt és saját szerzeményeket is játszunk. Van benne rap is: LL Cool J és a House of Pain.

A szüleid, Zana József és Kassai Ilona színművészek gyermekként zongora- és gitárórákra is járattak?
A billentyűs hangszer kimaradt, gitározni pedig fiatalon kezdtem, de most, a felelevenítéskor nagyon gyorsan haladtam, nem volt olyan, hogy ne tudtam volna megfogni a hangszert. Nem kellett azzal kezdeni, hogy beállítsák a pengetési technikát, hanem egyből mondtam Vilkónak, „mutasd azt a fikcsit”, és már ment is.

Élvezed az újonnan jött blues­karriert?
A „Ganxsta Zolee” megvan az ország legtávolabbi csücskében egy parasztnéninek is, de azt, hogy van zenekara és zenél, sokan nem tudják. Sőt, amikor beültem a dobok mögé, a rajongók közül is többen meglepődtek. Nem tehetek arról, hogy nem ismerték a múltamat a Sex Actionben, ahol jó pár évig doboltam. Dobtanszakon végeztem el a zeneiskolát, basszusgitár volt a mellékhangszerem. Szóval, nem úgy csapkodok, mint hal a szatyorban. Persze, félreértés ne essék, a Ganxsta nem vált stílust, nem megy át blueszenészbe. A Kartel új lemezzel készül. Lory B májusban kilépett a csapatból. Egyszer már kilépett, majd húsz év után visszajött, most eltelt két év, és megint elment. Három nagyszerű lemezt készítettünk vele: a Helldorado újratöltött verzióját és a K.O.-t, meg Józsa Alex társproduceri segítségével az OldSkoolt. Lory B istenadta tehetség, és sajnálom, hogy elhagyott minket. Mostanában Siska Finuccsi segít nekünk, aki nagyon régen a pályán van, sokszor közreműködött nálunk. A Kartel viszont az első számú gyermekünk marad, a bluesos dolgot azért csináljuk Vilivel, mert nagyon jópofa és nagyon szeretjük. Déli rockot, rockabilly bluest, louisianai és texasi zenét mikor játszhatnék a Kartellel, ezer ember előtt? Vilkóval fémes, egyedi hangzást adunk elő teraszokon, borkúriákban, pubokban, ötszáz fő alatti közönségnek.

Honnan jött az ötlet?
Elhívott az egyik koncertjére, ahol egy szál gitárral pengetett. A Danzing metálzenekar I’m the one című, kicsit zavarba ejtő, marha jó bluesdalát megtanultam, elénekeltem. Akkora sikerünk volt, hogy nem tudtuk megtenni, hogy nem folytatjuk. Pulius sokat segített a gitártudásom előhalászásában, de a lányom is, akivel néha együtt játszunk AC/DC-slágereket a nappalinkban!

Nehezen is képzelhetnénk, hogy hazamész, felpattintasz egy sört, és rácsavarodsz a mobilodra. Mindig próbálsz vagy jammelsz otthon?
Odáig jó, hogy hazamegyek, sört lepattintok, de valóban nem a mobilra, inkább a tévére vagy gitárra csavarodok. Nem vagyok egy Insta-huszár, hetek telnek el, mire eszembe jut a közösségi média. A Kartel oldalát Vili, a másik ördögfióka kezeli, és néha úgy szólnak a srácok, hogy hé, van egy ruhamárkád, leszünk egy koncerten, évfordulónk van. Ilyenkor posztolni kell, de utálom.

Analóg srác vagy?
Rendkívüli módon, szövegeket is tollal, papírra írok.

Új Kartel-albumot ígértek a rajongóknak, milyen lesz?
Lory B egy kicsit a fősodor felé húzta a csapatot, de a mostani hatosunk igazi underground gengszter rapalbumot készít. Nyomaiban sem fog popzenére hasonlítani. Elég sokáig késlekedtünk a munkával, nyáron még egy dalunk sem volt. De megéri várni, mert Józsa Alex lesz a producer, aki nagyjából huszonöt éve a V.I.P. együttesben kezdte Rácz Gergővel, Rakonczai Imrével és Viktorral, később a Jack Jack hangmérnöke, meg az OldSkool című albumunk producere volt.

Egyöntetű sikerre számítotok?
Nem is tudom, mert mi, magyarok nem bírunk igazi sztárokat kitermelni, de lehet azért, mert annyira lokális, amit képviselünk. Nehéz kikerülni a világ szeme elé, de osztrák és cseh kollégáknak mégis sikerült.

Az Ivan & The Parazol kiváló zenekar, sikeres nyugat-európai turnékkal a háta mögött, akárcsak a Blahalouisiana, a Mörk vagy a Fran Palermo. 2020 elején hiába listázta a legexportképesebbnek éppen őket a HOTS könnyűzenei exportiroda, nehezen képzelhető, hogy valóban eladhatók lennének az országhatáron túl.
Ivánék tényleg jók, de a számaikat hallgatva úgy érzem, mintha a Stones és a The Doors keverékét hallanám, az 1960-as évekbeli korszakokból. Nagyon jó tribute zenekarokat adunk a világnak, azokat csipázzák mindenhol, olyannyira, hogy a mi Kiss bandánk, a Kiss Forever Band jobb az eredetinél is!

Nyelvi akadályok szabnának gátat a magyar könnyűzene külföldi diadalútjának?
Hát, igen, a magyarok nyelve fura mekegés. Akcentusról jobb nem is beszélni, mert az sokszor betyáros tud lenni. Azt gondoltam, a Jack Jackkel, a 2007-ben alapított zenekarunkkal egyenes út vezet minket a világsiker felé, Mester Tominál nem is hallottam akcentust. A Jack Jack elérhetett volna valamit Amerikában, mégsem jutott odáig. Csak megsúgom: mindannyian készen állnánk egy újabb filmre és hanglemezre.

Van még presztízse az eladott CD-k számának a zenei közéletben?
Magyar zenekar, ha CD-ből 2-3 ezer darabot elad, akkor már nagyon jól teljesít. Ha 7-8 ezres eladást hoz össze, megáll forogni a bolygó. Az Anna and the Barbiesnak, a Hooligansnek, a Magna Cum Laudénak ma is könnyen összejön az arany- meg a platinalemez.

Mi váltotta fel a fizikai hanghordozót a siker fokmérőjeként?
Számít az albumeladás, nekünk is vannak aranylemezeink, de azok sok pénzt nem hoznak a konyhára. Megkapsz egy arany- vagy platinalemezt, jó érzés, a falra rakosgathatod. Pénzt keresni kizárólag a koncertekkel lehet. Meg a szerzői jogdíjból, amiből életemben nem kaptam jelentős összeget, pedig vagy hatvan dal szövegét írtam.

Döglégy a világ körül címmel Fencsik Tamással közösen írtál egy könyvet, ami az utazásaidat járta körül. Miért osztottad meg a hazai olvasóközönséggel, hogy merre vitt az utad 2015-ig?
Tomi keresett meg a Trubadúr kiadón keresztül, azt akarta, üssünk össze egy könyvet a Kartelről. Tetszett az ötlet, de nekem volt egy még jobb. Ezért írtuk meg elsőként azt, hogy merre jártam és milyen kalandokban volt részem.

Fél évvel később megjelent a 19-re lapot című kötet, ami az együttes történetét dolgozta fel.
Büszke is vagyok rá, elvégre filmszerű a történetünk. Visszakanyarítva a beszélgetést a sikerre, azt kell mondanom, hogy jó és fontos a könyvírás, de nagyot szakítani csak a bankrablással lehet. Más országokban megírsz egy könyvet, és tízszer több lóvét kapsz érte. Igaz, a felvevőpiac is nagyobb, hiszen az angol körülbelül 350 millió, a spanyol pedig 400 millió embernek az anyanyelve.

Olvasol?
Nemzeti Sportot? Azt mindennap!

És szépirodalmat?
Csúnya irodalmat: Boris Viant, akinek fuldoklom az írásain. Valaha elolvastam az összes Harry Pottert. Bulgakovot nagyra tartom. A Mester és Margarita tinédzserként akadt a kezembe. Látom, orosz író, biztosan lassú szar, gondoltam, de teljesen beszippantott. Játszottam színpadon Winnetout, erről jut eszembe, hogy Karl Mayt is olvastam. Stephen Kinget is szeretem, de a regényeitől nem lehet aludni. Volt film a Kedvencek temetője című könyvéből, amit Somlyay Miksa basszusgitáros barátommal néztem meg. A szellemnő szinte végig a sarokban reszket benne, a jelenléte az agyunkba égett. Miksa hazadobott a vetítés után. Mondom neki, kísérj fel. Felkísért. Harmincévesek voltunk. Jó, akkor bemegyek, addig maradj itt. Oké, jön a válasz. Aztán a kérdés: és én? Hazamész, mondom. Ja, de csak, ha lekísérsz. Lementem vele. Oké, de most, hogy megyek fel, kérdeztem. Kísérj fel! Fel-le kísérgettük egymást fél órán keresztül.

Mi vár rád 2021-ben?
Remélem, egy ennél fényévekkel jobb év. Január 3-án indult az RTL Klub új sorozata, a Keresztanyu, amelyben Molnár Piroska és Gálvölgyi János a főszereplő, de egy kis szerepet nekem is szántak az alkotók. És ne feledkezzünk meg Zoéról sem, a kislányomról, akit mindenben támogatok, és akivel sok szép közös emléket gyűjthetünk jövőre is!

Az interjú során végig itt ült melletted a tizenhárom éves Zana Zoé. Mik azok, amikre a legnagyobb hangsúlyt helyezed a nevelésében?
Mindent megengedő, vajszívű apuka vagyok. Az a nagy baj, hogy nagyon szeretem a kiscsajt, így nem tudok következetes lenni. Zoé szerintem a világ legszebb és legkedvesebb tizenhárom évese.

És a legokosabb, igaz?
Ajánlom neki, hogy az legyen, de picit olyan, mint én. Nekem a szorgalom szótól piros pöttyök jelentek meg a testemen, a suliban az órákat becsülettel végigültem, de csak az érdekelt, hogy utána menjünk már focizni. Most is szívesebben lennék Buenos Airesben egy Boca Juniors-meccsen!