Egy reneszánsz polihisztor

Végét ért Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban a Hoepli Kiadó 1894–1904-es Leonardo da Vinci „Codex Atlanticus” nemzetközi kiállítása, melynek következő állomáshelye éppen Szlovákia, pontosabban a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria lesz.

Az 1894–1904-es dátum senkit ne tévesszen meg, Leonardo természetesen a 15–16. század embere volt, viszont a mostani kiállítás anyagát az említett években adták ki először a Codex Atlanticusban. A Leonardo vázlatrajzait és modelljeit bemutató kiállítás megtekintőinek lehetősége volt megismerkedni a „Codex Atlanticus” első kiadásának több mint 60 eredeti táblaképével. Ezenkívül nagyon érdekes és elgondolkodtató a vinci-i Leonardo Múzeum és a Boldetti Történelmi Tár anyagát képező gépmodell-gyűjtemény is.

Hogy kinek is köszönhetjük a kéziratok megmentését? Egy korabeli szobrász-műgyűjtőnek, Pompeo Leoninak, aki nagy csodálója volt Leonardo da Vinci művészetének, és ezen túl a soha nem látott gépek rajzai és a hozzájuk fűzött magyarázatok is felkeltették érdeklődését. Az összegyűjtött lapokat egy nagy könyvbe ragasztotta, s így az utókor számára olyan értékes találmányok rajzait mentette meg, amelyek a későbbi szakembereket arra inspirálták, hogy megalkossák és tökéletesítsék ezeket a szerkezeteket. Például azt az ejtőernyőt, amelynek működőképes eredetije egy kb. 7 méter hosszúságú és ugyanennyi szélességű piramis formájú ernyő volt.

A kiállítás kevésbé ismert oldalairól mutatta be Leonardót. A kiállított mérnöki és építészeti rajzok, a matematikai, nyelvészeti és irodalmi munkák révén egy reneszánsz polihisztor munkássága elevenedik meg előttünk. (Akinek bemutatásra került még A fehér nép és a pap című erotikus adomája is.) Bepillantást nyerhettünk Leonardo magánéletének részleteibe is. Megtudhattuk például, hogyan vélekedett a kor akadémiai köreiről: „s az én fáradozásaimat nem ismerik el, pedig ha lenéznek engem, a feltalálót, megvetendőbbek ők, akik nem találnak ki semmit, hanem csupán mások műveit szajkózzák”.

Különösen érdekesek Leonardo hadi szerkezetei, a három lövegsoros tüzérségi ágyú, a hajítógép számszeríjjal vagy a tank reneszánsz modellje. Nem kevésbé figyelemre méltók a várvédelemről vagy a térképészetről alkotott elképzelései, hadvezetéssel kapcsolatos ötletei, valamint repülőszerkezetekről és vízi közlekedési eszközökről készített rajzai. És látható volt Leonardo óra-újítása mellett a modern kor vízhatlan órája, fából készült csapágya mellett egy ultramodern svéd golyóscsapágy, a fából és vászonból készült légcsavar mellett pedig egy vadonatúj helikopter-forgószárny, ahogy egy korszerű Ferrari motor is. Nagy érdeklődés kísérte a nagy polihisztor motor nélküli repülőgépét és a kerékpárról készült rajzait, melyeknek eredetiségét sokan máig megkérdőjelezik. Mindezt még titokzatosabbá teszi, hogy Leonardo feljegyezései mind tükörírással készültek, ami valószínűleg összefüggésben volt balkezességével.