Egy csók és más semmi?

Vajon el lehet-e magyarázni a rendező szakosoknak, hogyan fejezzünk ki tépelődést, bizonytalanságot természeti képekkel? Vagy a vágó szakosoknak, hogy miként teremtsenek feszültséget egy tóban úszó szereplővel? Hogyan adagoljuk az impulzív gesztusokat egy olyan történetben, ahol a kimondatlanság, az elfojtás a lényeg? Mennyi és milyen zenét használjunk? Hogyan lehet a kamera mozgásával ábrázolni a karakter sebezhetőségét? Mikor, melyik pillanatban érjen véget egy jelenet? 
Simán el tudom képzelni, hogy néhány kurzuson már elemzik Xavier Dolan Matthias és Maxime című filmjét, amelyet tavaly mutattak be Cannes-ban, és pár napja látható a hazai mozikban. 
Dolan mások filmjeiben bukkant fel kisebb-nagyobb szerepekben, majd a sajátjaiban is, amelyeknek ő a forgatókönyvírója, vágója, producere, sőt alkalmanként a jelmeztervezője is. Az első ilyen tetőtől talpig önálló alkotás a 2009-es Megöltem anyámat volt, ahol ugyanaz az Anne Dorval játszotta a tizenéves főszereplő (Dolan) anyját, mint később az Anyu című drámában (Mommy, 2014) vagy a mostani Matthias és Maxime-ban. Az anya-fia téma gyakran felbukkan a fiatal rendezőnél, néha csak mellékszálként, máskor nagyon is az előtérben. Úgy tűnik, a kereszténydemokrata politikusokhoz hasonlóan ő is a családot tartja a társadalom legfontosabb alkotóelemének. De velük ellentétben kerüli a kliséket, nem fest idilli, mosolygós tablókat, és esze ágában sincs azt terjeszteni, hogy ha a család összetart, ha odahaza minden rendben van, akkor az élet más területein is megoldódnak a problémák, mintegy varázsütésre. 
A történet Quebecben játszódik, Dolan szülővárosában, francia közegben. Szinte belepottyanunk egy huszonévesekből álló baráti társaság hétvégi bulijába. A szereplők mintha észre se vennék a kamerát: elsétálnak előtte, kihajolnak a képből, egymás szavába vágnak, vagy nem az beszél, akire a kamera fókuszál. Ettől az egész miliő nagyon otthonos, ismerős lesz – persze azzal együtt, hogy mi sosem szívtunk füvet anno, a bulizós korszakunkban. 
Az egyik lány, aki filmesnek készül, rávesz két srácot, hogy szerepeljenek a rövidfilmjében. Miután elvállalják, kiderül, hogy smárolniuk kell a kamera előtt, mert ez egy nyitott, „expresszionista-egzisztencialista-szürrealista” alkotás lesz. Szóval Erica nem egy lángész, amit a forgatókönyvíró Dolan ügyesen érzékeltet: a lány trendi angol szlenget kever a franciába, olyan kiszólásokkal, amilyeneket hollywoodi filmekből ismer. Az alkotásából szerencsére nem látunk semmit, és azt a bizonyos csókot sem látjuk, mert nekünk csak addig tart a jelenet, amíg a két barát, Matthias és Maxime összehajol. 
A jómódú értelmiségi családból érkező Matthias (Gabriel D’Almeida Freitas) nősülés előtt áll, és épp elindult felfelé az öltönyös-nyakkendős szamárlétrán. Ügyvédbojtárként kap is egy fontos feladatot: az amerikai partnercégtől érkező fiatal alfahímet kell etetnie, itatnia, szórakoztatnia Quebecben, hogy az illető elégedetten távozzon és jó jelentést írjon. A gardírozást nehezíti az a tény, hogy pultosként dolgozó gyerekkori barátja, Maxime pár nap múlva elutazik Ausztráliába, a tervek szerint két évre, szerencsét próbálni, de ki tudja, látják-e még egymást valaha. Ez az utazás ugyanis valójában menekülési kísérlet: a fiú meg akar szabadulni alkoholproblémákkal küzdő, egyre idegesítőbb édesanyjától. Maxot maga Xavier Dolan alakítja, olcsó tetoválásokkal a karján és egy csúnya pigmentfolttal az arcán. A két fiú látszatra két külön világ, de az a bizonyos csókjelenet hosszú éveken át elfojtott érzéseket hoz felszínre bennük. Váratlanul, eredeti terveik megvalósítása szempontjából a legrosszabbkor – vagy, ha úgy tetszik, az utolsó pillanatban – szembesülnek azzal, hogy mindeddig hazugságban éltek, környezetük befolyása alatt. Olyasminek a felvállalásáról kell dönteniük záros határidőn belül, amit meg sem tudnak fogalmazni. Vajon elmenekül Max a világ végére az érzései elől? És Matthias vajon felrúg-e mindent egy társadalmilag elfogadhatatlan döntéssel? A megfelelés vagy a boldogság a fontosabb? 
Ez a film egyszerre szerelmi történet és egy barátság története, a nyomasztó témához képest sok humorral. Xavier Dolan úgy elemzi a nemi szerepeket, úgy hatol egyre mélyebbre a karakterek lelkébe, hogy a vásznon szinte végig mást mutat. A valódi történést nem láthatjuk, az ugyanis a felszínes fecsegések és a sokat sejtető hallgatások mögött zajlik. 

Matthias & Maxime, kanadai filmdráma, 2019, 119 perc. Rendező, forgatókönyv, vágó: Xavier Dolan. Operatőr: André Turpin. Szereplők: Gabriel D'Almeida Freitas, Xavier Dolan, Anne Dorval, Pier-Luc Funk, Antoine Pilon.